Mindig is bejöttek a régi dolgok, de elment a VW bogár, a Simson Schwalbe kész, jött a tavasz, logikus hogy kellett valami régi cucc, amivel foglalkozhatok (feleségem nem sok logikát lát ebben), de így gyerek mellett nem sok idő van ilyesmire. A pénz, amit erre tud az ember költeni az ugye máshonnan fog hiányozni, szóval amit szerettem vona, egy papíros Pannónia vagy régi japán endúró amit érdemes felújítani, nem fér bele. Meg abból nyár végéig nem lenne használható gép. Akkor legyen bicikli! Régi, nagy, 28-as kerékkel, olyan, amit hétköznapi használatra is be lehet fogni. Szerszám, WD40, hely és internet van, mi baj lehet. Már csak egy jó alap kell.

Tetszenek a versenybringák is, de a vékony kerékkel voltak fenntartásaim. Vastaggal hülyén néznek ki. Csepel versenyt nem akartam az volt már és sok is fut belőle. Rengeteg „Ausztriából frissen importált" szemetet árulnak drágán, de azért lehet találni jó kis vasakat néha jó áron. Régi KTM, Puch, Hercules-ből azért még van választék. Aztán a vaterán belefutottam ebbe a Hercules Pegasusba. Elöl-hátul dobfék, öt sebesség, gyárilag első csomagtartó, alu felnik, „edelstahl" sárvédők. Csúnya, gyöngyház-fehér, ütött-kopott. Kell. Megérte éjfélig fennmaradni licitálni, meglett.

Postán jött, amikor kicsomagoltam, feleségem ránézett és lesajnálóan csak ennyit mondott „És ez működik?".

Az alap

Hát működött. Viszont a középcsapágy kuka, a lánc megnyúlva, gumik kirepedezve, hátsó sárvédő tartó pálca letörve, ülés használhatatlan. De a küllők, felnik, kerékagyak, fékek és a váz jó. És házi barkácsolás sem volt rajta. Szétszerelés közben meglepődtem, hogy a sárvédők belül mintha még sarat sem láttak volna.

Egy ilyen régi beütőcsészés középcsapágy kiszedése nem egyszerű. Főleg ha az ember feltételezi, hogy menetes és megpróbálja kitekerni. Aztán amikor ez nem sikerül, nyers erővel megoldja. Nem épp roncsolás mentesen.

A középcsapágy

A többi alkatrésszel nem volt gond, szépen le lehetett csupaszítani a vázat. Dinamótartó és pumpatartó lefűrészelődött, viszont felhegesztettem egy kis rögzítőfület az alsó cső aljára, itt eddig csak lifegett a hátsó fék bowden a vázat meg nem illik körbe kötegelőzni.

A vázat nem akartam fémig lecsiszolni, nem lustaságból, hanem mivel sehol, még a leverődéseknél sem volt rozsda, szerintem jó a gyári alapozás. Így felcsiszoltam 220-360-500-as vizes papírral, a leverődéseknél előtte kapott egy kis töltő alapozót, majd csiszolás, zsírtalanítás és kapott két réteg metál fekete színt és két réteg lakkot. Home made de szinte hibátlan lett.

A váz fényezve

Eddig ment is gyorsan, aztán úgy gondoltam, a szép vázra nem teszek vissza semmit anélkül, hogy kicsit ki ne fényesíteném. Ennek az lett a vége, hogy MINDENT kipolíroztam, ami alumínium vagy rozsdamentes. Az utolsó csavarig. Esténként vacsora - gyerek fürdetés – garázsban csiszolás/polírozás. Amit kellett azt előtte 2000-ig vizes papírral felcsiszolni - pl. az olyan alu cuccok, amiken volt pár karcolás, fékkarok, kormány, stb. így lesznek szépek. Karcosan hagyva nem érdemes simán felpolírozni. A rozsdamentes alkatrészeket is érdemes, gyönyörűek lesznek utána. Ez még „deutscher Stahl". Bár amikor az ember 20 percet eltököl egy váltóbowden vezetővel aztán büszkén mutatja, azt nem biztos, hogy a család megérti.

A kerékagyakat szétszedtem, bezsíroztam, beállítottam, teljesen jók. Azért itt elgondolkodtam, hogy mennyivel jobban nézne ki egysebességesként, de így sokkal használhatóbb. Így is elég hosszúak a sebességek. A dobfékek is még sokat elmennek, kicsit megcsiszoltam a dobokat és a betéteket és reszelővel letörtem az élüket hogy ne nyikorogjanak fékezéskor. De mint utóbb kiderült, így is van hangjuk.

Ha valaki nem látott volna még ilyet

Új belsők, új Kenda fehér oldalfalú 622-40 külsők. Kicsit vaskosabbak, mint a gyári, de ez így jó .

Meglepett, hogy ezekhez a régi Sachs agyakhoz a mai napig lehet kapni alkatrészeket. Ezek szerint tőlünk nyugatabbra is van rá igény, vagyis használják ezeket a régi bicikliket. Ez azért sokat elárul róluk. A hátsó agyból létezik 2x5 sebességes változat, aminél két sebességes agyváltóval van megoldva a sebességváltás, ugyanígy dobfékkel kombinálva. Fincsi.

A dobfék

Egy kényelmes Selle Monte Grappa nyereg lett felszerelve, és hozzá illő varrott markolatok. A gyári pedálokat sajnos nem tudtam volna szétszedni anélkül, hogy a zárókupakokat tönkre ne tettem volna, és esztétikusra megcsinálni sem tudtam volna. Jó lesz majd máshova. Így kapott „retro" pedálokat (persze hogy felpolíroztam őket felszerelés előtt).

A bowdenek, bowdenházak természetesen újak, váltókar és váltó szétszerelve, megtisztítva, beállítva.

A hátsó csomagtartó nem került vissza, de az első igen. Miért? Mert így tetszik. Talán egyszer lesz még rajta valami kis fából készült dobozka vagy valami, még nem világos a kép. Bár a disznótápos zsákot nem bírja ki, nem arra való.

Aztán jöhetett a próba. Meglepően gyors. Jó vele lassan is tekeregni, de gyorsan hajtva az igazi. Más, mint egy mai trekking. Teljesen más vele kanyarodni, menni. A kormányszárra szerelt váltókar először furcsa volt, de nagyon szépen vált és egy laza mozdulattal könnyen lehet váltani, tetszik. Megmértem, így csomagtartóval, lámpákkal, sárvédőkkel 14,8kg, vagyis kb. annyi, mint egy mai aluvázas elöl telós MTB vagy trekking ugyanilyen felszereltséggel. Nem mondanám, hogy elavult, csak nem olyan, mint a manapság modernek gondolt biciklik (amikre talán húsz év múlva szintén teljesen más szemmel nézünk, mint most). A lényeg hogy tényleg élvezet vele a tekerés, csillog-villog, ráadásul az én kezem alatt lett ilyen. Azóta rákerült a gyerekülés és a családi kirándulásokra ezt a gépet használom, nagyon bejön.

Most már használható

Egy másik hátsó lámpa és egy saját gyártású láncvédő jól állna neki, ehhez a tartófüleket meghagytam a vázon – az eredeti bár tetszik, de már nem illik már hozzá. És még mindig nem tudom, hogy jól nézne-e ki a vázon a matricázás.

A cél nem restaurálás volt, hanem egy olyan gép, ami megbízható, jól néz ki és hétköznapi használatra teljes mértékben alkalmas, remélhetőleg még sokáig. Feleslegesen nem cseréltem ki rajta semmit. Az új fényezésen mostantól én gyűjtöm a „patinákat". Nem tudom, mikor fogynak el ezek a régi vasak, pár kerékagyat meg sárvédőt lehet, hogy érdemes lenne még most begyűjteni, mielőtt mások is rákattannak.

Apósom látta a gépet építés közben, majd megjegyezte, hogy neki is van a padláson még fiatal korából egy régi Csepel... azóta már nálam van, meg van a következő projekt!

Költségek:

• Shimano CN-HG40 lánc 2000Ft
• Selle Monte Grappa ülés 3600Ft
• 2db belső Vee Rubber 1400Ft
• 2db Kenda Eurotour külső 4200Ft
• BBs-08 középcsapágy 3000Ft
• Pedálok 1800Ft
• bowdenek 1000Ft
• első lámpa 2000Ft

vagyis összesen 19.000Ft. Erre rájön a fényezés, amit saját magamnak csináltam, de ha valaki fényezteti, akkor sem hiszem, hogy olyan nagy összeg, ha a váz rendesen elő van készítve.

Nem kevés, ha azt nézem, hogy a bicikli nem került ennyibe, nem sok, ha azt nézem, hogy 40.000Ft-nál kevesebből egy ilyen gépet lehet összerakni, amire jó ideig nem kell költeni. Ehhez csak egy jó vétel kell, eltökéltség és vagy 60 munkaóra. Ja, és egy megértő feleség!

Somogyi Róbert