Repedt bordákkal ülök a számító gép előtt és erre a bringára gondolok, amellyel ezt összehoztuk. Még sem savanyú a szőlő. De hogy is jutottam idáig?

Szerkesztőségünkben landolt egy égkék színű 29 ”Cube Attention SL kerékpár tesztelésre. Kis böngészés után kiderült, hogy az Attention kategóriáját tekintve a gyártó ajánlása szerint Sport és Edző kerékpár kategóriába tartozik. A teszt alapján én hegyi túra kerékpárrá léptettem elő. (Sőt mivel csomagtartó szemek is vannak rajta, aszfalt gumival akár csomagos túrázásra is használható.)

Ezt a típust a Cube két felszereltséggel Attention és Attention SL néven gyártja. Ezek felszereltségben és színben térnek el egymástól.

A táblázat alapján látható, hogy a legfontosabb különbség a teleszkópban, és a hajtásrendszerben van. Tehát a 35 000 Ft pluszért kapunk egy komolyabb telót, fogyunk kb. 200 g-ot, illetve 3X10 helyett 2X10 rendszert fogunk hajtani.

Hogy megéri-e, döntse el mindenki saját maga. Én a teló miatt mindenképpen az SL-re szavazok…

Miután átnéztük a gép technikai paramétereit és ódákat zengtünk arról hogy a fék fog, a váltó vált stb. (ezzel a mondattal ez most megtörtént), pattanjunk végre nyeregbe és próbáljuk ki!

A vadregényes Bükkben tettem vele egy rövid túrát, hogy felmérjem a gép tulajdonságait. Másztam lejtőztem, repültem. Volt minden mint a búcsúban.

Reggel 6 óra körül indultam Egerből a vár mögül. Pár méter után megálltam és pontosan beállítottam rajta mindent, amit kényelmetlennek éreztem, azután irány tovább. Kicsi aszfalt és kicsi mászás után már a szőlők között haladtam, ahol a felkelő nap varázsa okozott feledhetetlen pillanatokat.

Miután az aszfalt elfogyott, egy kellemes lejtőn kezdett megmutatkozni a bringa jó kezelhetősége. Jól reagált az apró kormány mozdulatokra és a súlypont áthelyezésekre. Lejtő után végre megérkeztem a hegy lábához és kezdődhetett a mászás. Előbb csak könnyedén a szőlők között kanyarogtam, majd beérve az erdőbe a Bükk Maraton útvonalán találtam magam, csak éppen a versenyzőkkel ellentétben én ott felfelé nyomultam, ahol ők lejtőzni szoktak.

Nagyon jól mászott a gép, könnyű volt teljesíteni az utat. Külön öröm volt, hogy lábletétel és megtorpanás nélkül jutottam fel a hegy tetejére. Itt jegyezném meg, hogy a Schwalbe Smart Sam második generációjú mintája köszönő viszonyban sincs az elsővel -Tudom, mert azzal anno lehúztam vagy két szezont.- ez lényegesen jobb. Sőt!

A hegy tetején a Dobó István kilátó pusztul csendes magányában. 10 éve mikor itt jártam még megmásztam. Most már tilos és életveszélyes. Még a létrát is eltávolították gondolom nem véletlenül. Kár érte, mert akár Eger egyik szimbóluma is lehetne, hiszen jó messziről látható. Kicsit lejjebb gurultam és csináltam néhány fotót a bringáról, hogy teljes képet kaphassatok róla.

A kis pihenő után lefelé vettem az irányt. Hamar kiértem az erdőből és ismét a szőlők között poroltam lefelé. Nagyon feküdt a gép, toltam is neki rendesen. Egy fotó erejéig megálltam még egy helyen, majd ereszkedtem tovább. Egy meredek, de jól belátható egyenes lefelé jött ahol neki engedtem. Kár volt…

Pontosan nem emlékszem mi történt, de egy helyen kicsit rá volt szántva az útra. Apró kormány mozdulat és máris középen a nyomvályúban találtam magam, majd a levegőben repülök, repülök és repülök. Végül földet értem. Levegőt alig kaptam, csak pihegtem, aztán az a szúró fájdalom a bordáimnál nem akart elmúlni csak erősödött. Gyors tapi és örömmel konstatáltam, hogy nagy eséllyel nem törött. Miután összeszedtem magam megkerestem a bringát és visszanézve megbecsültem a levegőben töltött utam hosszát. (Nem, nem akarod tudni az eredményt, de azt hiszem a Wright fivérek elsőre nem hoztak össze ennyit repülő masinájukkal.) Szép lassan megtettem azt a kb 400 métert ami az aszfaltig hátra volt és visszagurultam a kocsihoz.

Most itt ülök a számítógép előtt, repedt bordákkal és erre a gépre gondolok. Kérdem magamtól:

- Megérte?

A válasz:

- Igen!

Hatalmas élményt adott ez a rövid időre birtokolt Cube Attnetion SL kerékpár.

Tetszés index 5/5