Az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába és az őzformák (Capreolinae) alcsaládjába tartozó faj. Az őz hímje a bak, nősténye a suta, az őzek szaporulatának a neve gida.

Az

• őzbak április 15. - szeptember 30.
• a suta, gida október 1. - február utolsó napja

között vadászható.

Előfordulása
Az őz Magyarország teljes területén előfordul. Az alföldi területeken a jelenlegi sűrűséget az 1960-as évek második felében és az 1970-es években érte el. Korábban inkább a domb- és hegyvidéki, erdősültebb területeken éltek nagyobb állományai.

Az európai őz elterjedése Magyarországon 2000-ben, a becslés eloszlása alapján (Országos Vadgazdálkodási Adattár nyomán)

Élőhelye
Az őz az erdős sztyeppék és a kis erdőfoltokkal tarkított mezőgazdasági területek szarvasféléje. Kedveli azonban a nádasokat, magas füves bozótosokkal tűzdelt térségeket is. Az erdők közül a nyitott, táplálékban gazdag, felújuló jellegűeket kedresi (vágásterületek, erdőtüzek utáni foltok).

Az emberi hatások a történelmi időket tekintve az őznek kedveztek, például a zárt erdők kitermelése, szűz területek feltörése és a gyepesítés, intenzív mezőgazdálkodás. A viszonylag vékony hótakarót és a rövid hóborítást igényli. A hegyvidékeket nem kifejezetten kedveli, 2400 méternél magasabban ritkán fordul elő.

Őzbak

Alaktana
Az európai őz testhossza 95-135 centiméter, farka rövid, mindössze néhány centiméter, tömege 15-30 kilogramm. A bakokat kis agancsuk alapján egyértelműen fel lehet ismerni. Finom alkatú, kecses testével, vékony, hosszú lábával és hosszú, karcsú nyakával az őz a szarvasfélék legkisebb európai képviselője. Fara felé enyhén nehezedő teste lehetővé teszi, hogy könnyedén bujkáljon a bozótban és az aljnövényzetben.

Nyári bundája vörhenyesbarna, a téli szürkésbarna A gidák gyerekruhája fehér és fekete foltokkal mintázott, bundájuk később világosvörös-barnás színűre változik. A sutának a bakkal ellentétben nincs agancsa.

Őzsuta

Élettana
Az őz nyáron jellemzően magányosan, vagy kis családi csoportokban él, például suta az őzgidáival. Ősztől tavaszig azonban kisebb nagyobb csapatokat formálnak. Erdei területeken 4-8 egyedből, nyílt mezőgazdasági területeken 40-90 tagból álló csoportok is kialakulhatnak.

A csoportképzés mértéke az élőhely jellegétől (fedettség és táplálékforrások) és az állomány sűrűségtől is függ. A tél folyamán a nyílt területeken a táplálékban gazdagabb részeken koncentrálódnak.

Az őz táplálkozására a nagyfokú válogatás a jellemző, a nagy energiatartalmú, magas víztartalmú és könnyen emészthető táplálékokat kedveli. Kis bendője és az emésztő csatornán való gyors áthaladás miatt gyakran, de kis mennyiségeket kell ennie. Rendesen a nap 24 órája során 5-7 alkalommal táplálkozik, a köztes időben rendszerint elfekszik és kérődzik. Legaktívabbak az esti és hajnali szürkület idején. A táplálék összetétele az évszakok és az egyedi szokások szerint is változhat, de a pillanatnyi elérhetőség erősebben befolyásolhatja az összetételt.

Az őz nyoma

Az kifejlett őzek természetes ellenségei a hiúz és a szürke farkas (már ahol előfordolnak). Az őzgidák ivarérettsége előtt jelentős veszteségeket okozhatnak a rókák, és ahol előfordul, a vadmacska. Főleg télen szintén nagy kárt okozhatnak az őzállományban a kóbor kutyák.

Az őz szabad területen mintegy 10 évig is elélhet. Állat- és vadaskerti adatok alapján 15-17 év lehet a legnagyobb élettartam.

Szaporodása
A bakok első életévük végére válnak ivaréretté. Ennek ellenére kicsi a valószínűsége, hogy többségük 3 éves kora előtt részt venne a szaporodásban. Ennek oka, hogy az őzbakok territoriálisak és kevés bak képes hároméves kora előtt territóriumot foglalni. A suták többsége 14 hónapos kora körül válik ivaréretté.

Az üzekedési időszak július-augusztusra korlátozódik.

Az őz az egyetlen szarvasféle, amelynek embrionális fejlődése nem folyamatos. A termékenyülést követően a magzati fejlődés megáll, és csak csaos a kirándulók árvának hiszik az így egyedül talált „őzikét", és megsimogatja, vagy legrosszabb esetben haza viszi, hogy felneveljék. A visszatérő anya -simogatás után- az idegen szagot megérezve már valóban sorsára hagyja gidáját A fogságban a gidák csak a legritkább esetben maradnak életben, a nagy stressz és az anyatej speciális összetevőinek hiánya miatt néhány hét vagy akár nap alatt elpusztulnak.k december végén, januárban folytatódik. A késleltetett beágyazódás miatt az vemhesség ideje 264 – 318 nap között változhat, viszont így az őzgidák a táplálék dús április és július között születnek meg. Nagy többségük május-júniusban.

A kifejlett őzsuta jellemzően 2 őzgidát ellik. A megszülető őzgidák súlya 1-1,7 kg, teljesen kifejlett pettyes szőrzettel és látással jönnek világra. A születés utáni néhány napban gyakorlatilag védtelenek, ilyenkor éri őket a legtöbb ragadozók okozta veszteség. A szaporulat növekedése gyors, kéthetes korukra születési súlyukat akár meg is duplázhatják, őszre a kifejlett testtömegük 60-70%-át érik el.

Őzgida

Figyelem! Őzgidákat veszélyeztet a kirándulók jóindulata!
Az egy-két hetes gidák még gyengék ahhoz, hogy a turisták közeledtére anyjukat követve elmeneküljenek. Veszély esetén ezért tökéletes rejtő színükben bízva lelapulnak az avarba, és úgy várják, hogy anyjuk visszatérjen hozzájuk. Sajnos a kirándulók árvának hiszik az így egyedül talált „őzikét", és megsimogatja, vagy legrosszabb esetben haza viszi, hogy felneveljék. A visszatérő anya -simogatás után- az idegen szagot megérezve már valóban sorsára hagyja gidáját A fogságban a gidák csak a legritkább esetben maradnak életben, a nagy stressz és az anyatej speciális összetevőinek hiánya miatt néhány hét vagy akár nap alatt elpusztulnak.

Forrás:

• wikipedia
• tankonyvtar.hu

A következő részben a rókát ismerhetjük meg.