Az erőd templom.
Reggel van és hideg. Fúj a szél, felhők száguldanak az égen, a Napot véletlenül se látni. A reggeli kelés könnyen ment, a lépcsőzés már kevésbé. A korábbi napok bringázásai megtették a hatásukat. De menni kell! Ma újabb kalandok, újabb felfedezésre váró utak és egy erőd templom vár.
Utamat Hódmezővásárhelyen a főtéren kezdem. Ma nem pózolok a képen, csak a bringámat állítom be a régi harang elé. Egy fotó és elindulok. A bringa fantasztikusan megy, ami nem csoda, hiszen elektromos rásegítéses. Sőt, automata váltós! (Ezért tuti keresztre feszít a bringás inkvizíció.) Kellemesen zümmög a motor alattam és fantasztikus élmény, ahogy a váltó dolgozik. Nincs más dolgom, csak az ébredező várost figyelem., ahogy a városlakók munkába, iskolába sietnek ezen a komor, szeles reggelen.
A harang alatt
El sem hagyom a város végét jelző táblát és leszakad az ég. Esik, a szél hordja, és mivel szemből fúj, így természetesen az arcomba csapja. Az út mellett egy lombos facsoport alá húzódva próbálom kitalálni, hogy mi legyen. Forduljak vissza? Cseréljek bringát, mivel ezen nincs sárvédő? Félóra kényszerpihenő után úgy döntök nincs más út csak előre.
A tesztelésre kapott hátizsákomra ráhúzom az esőponyvát és irány Horány! (Akarom mondani Óföldeák.) A viharos szembe szélben jól teljesít felturbózott lovam. Szép tempóban haladok. Egyedül az automata váltót kapcsolom ki, mivel szegény folyamatosan le-fel váltott. Nem tudta eldönteni melyik fokozatot adja alám. Úgy tűnik pont két fokozat határán tekertem.
A "mosolyom" nem túl őszinte
Az eső már nem esik, sőt helyenként az aszfalt is száraz. Hamarosan el is érem Batidát, amely egy apró falucska. Az országút pont a szélén halad, semmit nem látok, ami bevonzana, így haladok tovább az országúton Maroslele felé.
Egy kanális hídján megállok fényképezni. Tetszik ez a kis csatorna, így megörökítem. A bringához visszatérve hatalmas szerencse ér! Valaki elhagyott itt korábban 20 Forintot. Bár a tárcám nem lett sokkal vastagabb, de a kedélyállapotomnak jót tett, ez az apró szerencse.
A kanális
A talált pénz. (Este megyek a kaszinóba!)
Maroslele fő útját vonalzóval rajzolták. Egyetlen kanyart csak a végén találtam. A településen egy régi kék kamionra leszek figyelmes. Le is fotózom, miközben a ház kutyája hatalmas lármával üdvözöl. Megjelenik a gazda is. Látja, hogy tetszik a kamionja, így a kutyát bezárja és kedvesen betessékel a portára. Még körbefotózom az öreg járgányt a bácsi kicsit mesél róla.
Egy öreg szörnyeteg élvezi békés nyugdíjas éveit
A gép az 50-es évekből származik, (Keresztapám szerint a kék alatt megtalálnánk egykori zöld színét is, mivel valószínűleg a Hungarocamion flottájából lett leselejtezve.) ma is működőképes. Tartalékként szendereg itt a portán. Mint kiderült vendéglátóm búcsújáró ember és sergővel, dodzsemmel, céllövöldével járja az országot és búcsúkban, falusi rendezvényeken ezekkel keresi a kenyerét. Nem sokan vannak már, és nagyon nehéz kenyérkereset lett az ő szakmája, ahogy meséli.
Újdonsült ismerősömtől elbúcsúzva tovább folytatom az utamat. Megnézem a település központját is, amelyről az alábbi képek tanúskodnak.
Maroslelét elhagyom, elérem a túra csúcspontját, az M43 fölött átívelő híd tetején, majd onnan leszáguldva hamarosan elérem Óföldeákot, és az ott található erődtemplomot. Mint megtudtam a települést egy nagy árvíz az 1800-as évek közepén elmosta. A település újra épült, azonban nem itt, hanem kicsit messzebb. Ma ezt a települést hívják Földeáknak és, azt, ahol most állok Óföldeáknak. A templom gyönyörű, megéri megnézni, mindenkinek csak ajánlani tudom.
Az erőd templom. (Több képet nem kaptok, inkább nézzétek meg élőben.)
Van itt egy kastély is -a Návay kastély-, amely jelenleg ha jól észleltem raktárként üzemel,
és szépen pusztul a múlt eme nemes emléke.
Tovább haladva a következő település, a már fentebb említett Földeák. Itt találtam meg az eddig látott legszebb 56-os emlékművet.
Szép ez az emlékmű
A települést elhagyva immár hátszélben teljes gőzzel, szinte repülve tettem meg az utamat Hódmezővásárhelyig, ahol a főtéren a harangnál, mintegy keretbe foglalva a mai napom élményeit a kalandom véget ért. 58 km-t tekertem.
Pedig már nem is esik...