A tavalyi túránk során Ausztriában az Ybbs folyó mentén jártunk. Az esős alpesi táj felejthetetlen élménnyel gazdagított. Már akkor eldöntöttük, hogy az idén újra meglátogatjuk „sógorékat” egy kellemes kiruccanásra.

Ybbstal kerékpártúra
Az alábbi mondat indította el a fantáziánkat:
„A kerékpárút központi szakaszán Waidhofen an der Ybbs és Lunz am See között az egykori Ybbstalbahn vasútvonalán halad. A kerékpárút e szakasza 2,5 m széles, ahol számos pihenő és kilátóhely került kialakítása az Ybbs folyó mentén, melyen az átjárás látványos történelmi vasúti hidakon történik.” Tovább olvasok!

Mint a múltkor, az idén is az also-ausztria.info weboldalt böngésztük, ott kerül a szemünk elé a Bécsi erdő kerékpáros körtúra. 220 km-es hossza, valamint az útvonal ismertetőjének képei felkeltették az érdeklődésünket. Fejünkben egy 4 napra bontott körtúra jelent meg. A túra track-jét nézegetve, úgy döntöttünk, hogy az első napra tesszük a legnehezebb, hegyekkel tarkított szakaszt, és napi 60-70 km-t fogunk tekerni. Az utolsó napra rövidebb etapot terveztünk, a hazautazás miatt.

A Bécsi-erdő körtúra nem egy kijelölt útvonal. Több tematikus kerékpárútra épül. Először a 42-es Triesting-Gölsental-kerékpárút kerékpárutat járjuk végig. Ezután ráhajtunk a 4-es Traisental kerékpárútra, amely Mariazelltől a Dunáig vezet. A 6-os számú utat gondolom nem kell senkinek sem bemutatni, ez az EuroVelo (EV) 6, amelyet Bécsig követünk. Itt átváltunk az EV 9-re, amely a Balti-tengert köti össze az Adriával. Ezt követjük a kiindulópontunkig.

Egy kisvárosból szerettünk volna indulni, ahol biztonságos helyen hagyhatjuk az autónkat. Írtunk a weboldalon található e-mail címre, és napokon belül meglepetésünkre magyarul jött meg a válasz. Kiderült, hogy egy magyar fiatalember dolgozik ott. Mindenben lelkiismeretesen segített. Attila, mert hogy így hívják, lelkes holkerekparozzak.hu olvasó. Felajánlotta nekünk, hogy az utolsó előtti napunkon velünk tart, és ő kalauzol majd át Bécsen. Kapva-kaptunk a lehetőségen, mivel a pesti viszonyokból kiindulva ettől a résztől tartottunk a legjobban.

Első nap

• Leobensdorf-Wilhelmsburg
• 77 km
• 952 m szintemelkedés

Leobensdorfban a vasútállomás mellett található egy több szintes P+R parkoló. Szombat révén válogathattunk a szabad helyekben. Kényelmesen felszerelvényeztünk, felvettük a bringás ruháinkat és útnak indultunk.

Elindulunk

A településen a letöltött track alapján navigáltunk. Hamarosan rátalálunk a 42-es kerékpárútra és a mellette kanyargó Triesting folyóra. Egy darabig még ment a navigáció, de hamarosan lekapcsoltam. Az útvonal táblázottsága olyan tökéletes, hogy nem volt rá szükség. A tükör simaságú aszfalton halkan duruzsoltak a gumijaink. A közúti forgalomtól elzárt kerékpárúton nem volt más dolgunk, mint magunkra és a tájra figyelni.

Az első nagyobb település, amin áthajtottunk Brendorf volt. Nem tudtuk megállni, hogy ne álljunk meg néhány fotó készítésére. Ezekből egy csokorral válogattunk, hogy átadjuk a túra hangulatát.

Brendorfban,

...és  utána

A tájban nagy változás Weissenbach után következett be. Innen már igazi alpesi táj mosolygott ránk, ahol az erdő és a legelő a hegyes-völgyes vidéken megunhatatlan formában váltogatta egymást.

Jól emlékszem Kaumbergre. Innen kezdett el úgy igazából emelkedni az út. Egyszer csak azon vettem magam észre, hogy nincs több váltási lehetőségem. Lassan komótosan mókuskerekeztem föl a hegyre. Feleségem élvezte az elektromos bringája előnyeit. Egyszer kíváncsiságból kikapcsolta a rásegítést, de néhány perc múlva újra zümmögött alatta a motor. Elhagytuk a vékonyka patakká változott Triestinget, és 5 km alatt 300 m szintet legyőzve feljutottunk a mai nap betervezett látványosságához az Araberg-hegyen található Araburg-várhoz.

Kaptatón a várhoz (A kép sajnos a meredekséget nem adja vissza!)

Araburg a 12. században épült és a 17. századig folyamatosan bővült. Az 1529-es első török ​​ostrom alatt a helyi lakosság menedéke volt. Fontos szerepet játszott a katolikusok és a protestánsok közötti vallási háborúk során, ekkor sokszor cserélt gazdát. Az 1683-as második török ​​ostrom végleg megpecsételte a sorsát, ekkor szinte teljesen elpusztult. Az 1960-as években kezdték meg a helyreállítását, ami a napjainkban is tart. Ma népszerű kirándulóhely, a vártoronyból nyíló csodás panoráma miatt.

Arraburgstüberlben (a vár éttermében) a kiszolgáló pult mögül magyar szavakat hallottunk. Automatikusan így is köszöntünk, amelynek nagyon megörültek az itteniek. Fejedelmi kiszolgálásban részesültünk és szerencsére a fröccsöt sem kellett magyarázni.

Finom szendvics ebéd a várban és a magyar személyzet

Ebéd után szétnéztünk a várban, amely bár rendkívül népszerű kirándulóhely, belépődíjat mégsem szednek. Minden erre járónak ajánljuk a megtekintését, feledhetetlen élményben lesz részük. A tornya tetejéről ugyanis csodálatos panoráma tárul elénk. A környék összes hegycsúcsát táblák és leírások segítenek minket beazonosítani.

Araburg vár...

... és a csodás kilátás egy része. A többiért gyere el!

Arraburgstüberl
Web: https://www.araburgstueberl.at/
Nyitva: Kedd kivételével minden nap 8-19-ig.

Tovább haladva igen csak a lovak közé kellett csapnunk, hiszen várt minket Hainfeldben a Söröskorsó múzeum, amely 5 óráig van nyitva. Szerencsénkre a domborzat is segítségünkre volt, hiszen a hegy csúcsáról csak lefelé vezet az út. Az első 5 km-en félelmetes száguldást rendeztünk, majd továbbra is igen haladós tempóban tekertünk Hanfieldig.

A söröskorsó múzeum pont a bringaút mellett helyezkedik el, így semmilyen kitérőt nem igényel. Zárás előtt egy félórával estünk be, még pont időben. Egy kedves hölgy kalauzolt végig minket a tárlaton, ami mint kiderült egy igen látványos és sok darabból álló magán gyűjtemény. Érdekességként megjegyzem, hogy a legidősebb korsó az 1200-as évekből származik de több száz korsó várja a látogatókat. Érdemes volt végig nézni a gyűjteményt, ezzel is hangolódva az elsősorban sörfogyasztó osztrákokra.

A söröskörsó gyűjtemény néhány darabja

Museum Historischer Bierkrüge
Történelmi söröskorsó múzeum
Címe: A-3170 Hainfeld, Wiener Straße 16
Nyitva tartás: szombatonként 13-17 óra között
Web: http://www.bierkrugmuseum.at/

Utunk továbbra is lejtőkön vezetett tovább a Gölsen folyó mellett, amely a Traisenbe torkollott. Innen a 4-es számú kerékpárutat (Traisenstal kerékpárút) követtük. A mai napból már csak néhány kilométer volt hátra. Hamarosan megérkeztünk Wilhelmsburgba, ahol a Sissi Gastehausban szálltunk meg.

A szállás tiszta és rendezett volt. A személyzet kedves és segítőkész.

Este a városban vacsoráztunk egy belső udvarban kialakított, hangulatos vendéglőben. Utána sétáltunk egyet, hogy az alkonyat fényeiben örökíthessük meg magunknak a kisváros hangulatát.

A vacsora

Esti fények Wilhelmsburban

A második nap

• Wilhelmsburg – Tulln an der Dounau
• 70 km
• 243 m szintemelkedés

Ez a nap sem lett sokkal rövidebb, mit az előző. Viszont sokkal pihentetőbb, mivel nem kellett hatalmas hegyeket megmásznunk. A Traisenstal kerékpárúton kellett leereszkednünk a Dunáig, majd annak partján Tullnig eljutni, ahol az esti szállásunk várt a főtéren.

St. Pölten határáig igen jó tempóban haladtunk. Viszont ott elszabadult a pokol. A hétvégén fesztivál volt, amit a folyó partján és így az ott lévő kerékpár úton tartottak. (Volt elkerülési lehetőség bringásoknak, de sajnos benéztük.) Vasárnap lévén már vége volt a bulinak és magukról nem tudó fiatalok robot pilóta üzemmódban pakoltak, vagy úgy csináltak, mintha csinálnának valamit. A hatalmas tömegen lépésben haladva nagy nehézségek árán jutottunk át. Mindenhol szemét és bűz terjengett. Mindez teljesen ellentétben állt az eddigi természetközeli utazásunknak.

A hétvégi buli maradványai

St. Pöltent, mint a környék egyik legnagyobb városát egy rövid kitérővel meglátogattuk. Előbb a modern városrész fogadott, majd a centrumban, a barokkos városrész Egerre emlékeztetett minket.

Sankt Pölten régi magyar neve Szent Pöltény (röviden St. Pölten) ma a Alsó-Ausztria szövetségi tartomány fővárosa. A mai óváros területén a 2. és 4. század között római település állt. St. Pölten 1050-ben vált hivatalosan várossá. A város virágkorát a 17. században élte.

St Pölten

A várost elhagyva felfedeztünk egy tavat, amelyet Seedose néven egy egyszerű tábla jelzett a Traisenstal kerékpárúton. A tó látványa végleg feledtette a fesztivál élményét. Mivel dél körül járt az idő, itt fogyasztottuk el ebédünket.

Seedose

A mellettünk kanyargó Traisen folyó zúgókkal átszőtt látványa üdítően hatott ránk. A meleg nyári nap és egy pompás gázló lecsalt a kerékpár útról. Először csak a cipőmből bújtam ki és belegázoltam a folyóba. Gondoltam megnézem milyen mély. Át lehet-e bringával kelni rajta, hiszen nagyon jól mutatna egy fotó folyón való átkeléssel.

Sajnos a sodrás elég nagy volt, a kövek csúszósak és volt ahol térdig ért a víz. Így ez a fotó sosem készült el. A ruha viszont lekívánkozott rólam. Előbb csak a póló, majd már csobbantam is a kellemes, tiszta vizű folyóban. A mai napig kellemes borzongást érzek, ha eszembe jut milyen jót úsztam ott.

Rögtönzött strand.

A Dunáig még egy nagyon emlékezetes, hídon történő átkelésünk volt. Remélem valamilyen szinten vissza adja ez a fotó klausztrofób élményünket.

A keskeny és hosszú híd

A Dunát elérve rácsodálkoztunk arra a nagy tömegre, amely az EV 6 kerékpárúton közlekedik. Sajnos azt kell mondanom, hogy a hazai szakasz köszönő viszonyban sincs a az osztrákkal. Ha szeretnénk ezeket a bringásokat Magyarországra átcsalogatni az hatalmas beruházást fog jelenteni.

Az Eurovelo 6 és a Traisenstal kerékpárút találkozásánál.

Tullnba érve, annak határában várt minket a Die Garten Tulln, ami szabad fordításban Tullni látványkerteket jelent. Itt rengeteg kisebb kertet rendeztek be híres kertépítők, bemutatva, hogy mit lehet kihozni stílusosan, látványosan egy kis erkélyből, vagy egy nagyobb kertből. Igazán lenyűgöző volt, ha valaki otthon kert kialakításban gondolkodik, érdemes ide eljönni ötleteket meríteni!

Néhány látvány kert

DIE GARTEN TULLN – látványkertek
7 hektár bemutatókert, tavakkal
Címe: 3430 Tulln, Am Wasserpark 1
Nyitva április 13 és október 27 között 9 és 18:00 között.
Web: https://www.diegartentulln.at/de/home

Szállásunk a Város főterén volt. Tiszta, kényelmes, minden igényt kielégítő hely volt a Pension zum Springbrunnen. Miután lepakoltunk, kisétáltunk a városba vacsorázni és nézelődni.

A szállás

A finom vacsora egy régi fogadóban

… és a kis város.

Kapcsolódó cikk:

Bécsi erdő kerékpártúra 2/2