A napokban tanulmányúton vettem részt, amely a Barcs környéki kerékpározási lehetőségeket volt hivatott bemutatni. Ezt az utat a Barcs Város Önkormányzata és a MAKETUSZ kérésére tettem meg, akik elkötelezett hívei a EuroVelo-útvonalak fejlesztésének. Az EuroVelo 13 (Vasfüggöny útvonal) a környék egyik legnagyobb hazai fejlesztésű bringás attrakciója. Barcsot, a térképet megnézve az ország dél-nyugati részén találjuk, közvetlenül a Dráva folyó partján, a horvát határ mellett. A városon áthaladó nemzetközi EuroVelo-útvonal hosszú szakaszon átfed a 2007 óta kitáblázott, Dráva menti Három folyó kerékpáros túraútvonallal.

A két nap alatt megmutatták nekünk határon átnyúló EV13 GAP projektrészeként Barcs város és a horvátországi Verőce-Drávamente megye együttműködésében létrejött fejlesztéseket. Magyarországon kilenc kilométernyi aszfaltos kerékpárút, valamint egy kerékpáros pihenő készült el. A horvát oldalon, ehhez kapcsolódóan a barcsi határátkelő és a Kapela Dvor-ban található Jankovics-kastély közötti kerékpáros összeköttetés került kijelölése. Ezentúl a kastély mellett kerékpárosbarát beruházás keretében bringa szervizpontot alakítottak ki.

Kaland Horvátországban

Első túránk Horvátországba vezetett az EV13 egy rövid, 30 kilométeres szakaszán. Azt tudnotok kell, hogy sajnos ezen a szakaszon a Vasfüggöny út nehezebben követhető. Az EuroVelo weboldala azt jelzi, hogy ezen a szakaszon meg van már az út nyomvonala, de kitáblázva sajnos még nincs. Ezt most mi is megerősíthetjük. Az időjárás „rendkívül kedvező” volt. Ez induláskori enyhe eső képében, majd egész napos időnként előforduló szitálásként jelentkezett.

• Distance of tour : 31 km
• Hardness of tour : Könnyű
• Type of tour : Síkvidék
• Levels : +330 m,-222 m
• Average slope: 3.5 %

Hatan indultunk neki az útnak 3 magyar és két horvát újságíró. Vezetőnk a horvátul is tudó Horváth Gábor, Barcs város sport referense volt. A Dráva híd magyarországi határátkelőjén gyorsan átjutottunk, a horvát oldalon az előttem lévő három kolléga szintén pikk-pakk meg volt. Én is oda nyújtom a határőrhölgynek a személyimet, aki nézi-nézi a rendszerét. Még mindig nézi, majd megkérdezi hová megyek.

Előveszem a kapott térképem és szépen németül mondom és mutogatom a tervezett utat. A németet nem érti, horvát vagy angol szóra vágyik. Angolt kap, de ekkor már erősítés érkezik hozzá és ketten nézik az adataim. Ekkor én is erősítést kapok a túravezetőnk személyében, aki a horvát tudását veti be. Ekkor megkérnek, hogy álljak félre, személyimmel meg eltűnnek a központi épületben. Jó félóra várakozás (és a csapat számlámra elkövetett viccelődése) után megjelenik egy másik határőr és kéri a lakcímkártyámat. Megkapja.

A feszültséget a horvát újságíró kolléga oldja „Rain is not problem, you are the problem!” beszólásával. (Az eső nem gond, te vagy a probléma!) Na, ezen szakadt az egész csapat a röhögéstől. Hamarosan megjelent a határőr, megkaptam az irataimat és jó utat kívánva utunkra engedett, egy kis magyarázó szöveg után.

A probléma forrása az volt, hogy 13 éve feltörték a kocsimat elvitték a pénztárcámat. A rendőrség ezért körözést adott ki rá. Emberünk egy postaládába dobta a tárcámat, csak az ezresem kellett neki, így azt anno vissza kaptam a Postától. Én meg örültem, de mint kiderült le kellett volna jelenteni, hogy megkerült a személyim a körözést vegyék le róla. Az azóta már lejárt és szabályosan cserélve is lett, de az Interpol rendszerében még benne volt. Ez okozta a gubancot. Tanulság, le kell jelenteni a rendőrségnél, hogy a körzését megszüntessék. A határőrök egyébként nagyon udvariasak és segítőkészek voltak. Köszönet érte. Azt viszont nem értem, a magyar oldalon miért nem jelentkezett ez a probléma…

Tanulság: Ha valaki elveszti az igazolványát és bejelentette a rendőrségen, de időközben megkerült az okmány, akkor azt jelezni kell az Okmányirodában.

Végre elindulhattunk. Utunk a 6-os főút horvátországi folytatásán haladt az első 10 kilométeren (E661 a helyi 5-ös út). Terezino Polje, Gronje Bazje, Kapela Dvor településeket érintve. Főútról lévén szó volt rajta némi teherautó forgalom, de nem éreztem zavaróan erősnek. Kapela Dvor-ban a korábban említett kastély a Dvorac Jankovic Kúria, amelyet tábla is jelez. Ennek udvarán található a lenti képen látható önkiszolgáló szervizpont. Pumpával, imbusz-, villás- és kónuszkulcsokkal csavarhúzókkal és szerelő állvánnyal. Öröm az ürömben, hogy tábla sajnos nem jelzi ezt a főútról.

Az E661-es útról kerékpáros útjelző tábla jelzi a jobbra fordulást Turanovac felé, ahol egy aranyos kis kápolnaszerűség áll. Tovább haladva több kis települést érintettünk.

A falvak jellemzően egy sorban a főút mellett terültek el, hatalmas udvarokkal. Mivel itt nem volt tsz-esítés megmaradtak a kis gazdaságok, amik a táj meghatározó elemei. A házak jellemzően téglaépítésűek, vakolat az egyharmadukon nincs. Ennek oka, hogy
így nem számítanak befejezettnek és nem kell utánuk adót fizetni. (Élelmes ember a horvát is, na!) Az utak annak ellenére, hogy határ menti apró településről beszélünk jó minőségűek.

Hatalmas élmény volt a Dráván átívelő gyalog/kerékpáros függőhíd. Ezen átkelve jutottunk el célunkhoz Kriznicara, ahol többen az étterem helyi specialitását, a halászlevet kóstolhattuk meg. Ezt 6 féle halból főzték. Kenyér helyett lángos tésztából készült frissen sütött „Lepine” -val és nokedlivel szolgáltak fel.

Ebéd után a már megismert úton tekerve jutottunk vissza Barcsra a Belvárosi Apartman házhoz. Itt említeném meg az itt üzemelő „Igen” Bárkonyhát, ahol reggeliztünk és vacsoráztunk. Az ételeik nagyon finomak voltak, és meglepően olcsóak. A kiszolgálás pedig nagyon udvarias.

Az új kerékpárút

Másnap szakadó esőben tekertük végig azt a kb. 8,5 km hosszú kerékpárutat, amely Barcsot köti össze Drávatamásival. A kerékpárút a Dráva partján az ártéri erdőben halad. Esőben is fantasztikus hangulatot árasztott. Korábban is ezen a nyomvonalon volt kijelölve az EV13, illetve Három folyó kerékpárút ezen nem aszfaltozott, nehezen járható szakasza. Az út jó minőségben, 2,3 m szélességben készült el. Kicsit keskenynek tűnt, ez viszont semmit nem vont el az út élvezeti értékéből.

Barcson induláskor megszemléltük a kikötőt, majd a Dráva híd alatt elhaladva a szabad strandon találtuk magunkat. Itt ingyen lehet sátrazni, sőt a büfé épületében szezonban (május 1 és szeptember közepe között) 0-24 óráig működő meleg vizes blokk várja a bringás és kenus túrázókat.

Tovább tekerve az ártéri erdőn kb. 4 km múlva egy esőbeállót / bringás pihenőt találtunk. Így szakadó esőben autentikus hely volt. A pihenő hátoldalához egy német nyelvű, réges-régi kő fejfát támasztottak. Utólagos nyomozásunk során csak annyit sikerült kideríteni, hogy az út készítésekor találták, és valószínűleg ott vízbe fúlt anya és lánya emlékét őrzi.

Innen két emelkedő megmászása után értünk el Drávatamásiba, ahonnan szívem szerint folytattam volna a Három folyó túrát, de erre sajnos majd máskor kell sort kerítenem. Ma a barcsi kalandom itt véget ért.

A cikk az „EV13 GAP” (HUHR/1601/2.1.1/0006) projekt keretében készült, mely az Interreg V-A Magyarország-Horvátország Határon Átnyúló Együttműködési Programon keresztül, az Európai Unió támogatásával valósul meg.