Ebben a részben megtanuljuk a térképet "olvasni"
Egy térkép nem nyújt elegendő információt számunkra, ha csak a tereptárgyak alaprajzát ábrázolja. A domborzat ábrázolása akkor ad elegendő információt ha kifejezi a terepidom:
- kiterjedését
- magasságát
- lejtésviszonyait
- érzékelhetővé teszi a terepidom alakját.
A ma használatos turista térképek ezeknek a komoly követelményeknek megfelelnek. Ezt oly módon érik el, hogy a domborzatot szintvonalakkal ábrázolják.
Az eljárás lényege az, hogy a terep domborzatát egymástól egyenlő távolságra lévő és egymással párhuzamos síkokkal elmetszi. Ezek a párhuzamos metszősíkok a szintvonalakat, amelyek felszín azonos magasságú pontjait összekötő szabálytalan görbe vonalakat.
A szintvonalak tengerszint feletti magasságát számok mutatják. A számokat úgy írják a szintvonalra, hogy talpuk mindig az alacsonyabb térszín irányába mutat.
Az alapszintvonalak ábrázolása vékony, folytonos, barna színű vonallal történik. A tájékozódás megkönnyítése érdekében minden ötödik szintvonalat megvastagítanak. Ez a megvastagított, folytonos, barna színű szintvonal a főszintvonal.
A szintvonalas ábrázolás szabályai:
- nem keresztezhetik egymást,
- mindig záródnak, kivéve, ha a térkép egyéb utalásai miatt azokat meg kell szakítani (például szöveg, település, út stb.)
- általában nem párhuzamosak egymással,
- sűrűségük a terep meredekségére utal, minél sűrűbben helyezkednek el, annál meredekebb a terep formája.
A fent és a lent megállapítása
Ahhoz, hogy egy térképet jól tudj olvasni, az kell, hogy a szintvonalak bonyolult rendszerén át fel ismerd mi van fent, és mi lent. Azaz a térképen a domborzat merre emelkedik és merre lejt. Ez a készség sok gyakorlással sajátítható el, amely csak a térkép böngészésével alakul ki benned.
Az alábbi szabályok segítenek:
A lejtőirányt jelzik:
- a vízfolyások, mert ezek mindig lejtőirányúak;
- a völgyek, metsződések, vízgyűjtők iránya;
- az eséstüske mindig a lejtő irányába mutat;
- a tereplépcsők fogazata, mert ezek mindig lejtőirányúak;
- szintvonalak magassági számainak talpa;
- a magassági számok összehasonlítása alapján is eldönthető;
- a nyergek, melyek mindig jelzik az emelkedés és lejtés irányát;
- a jel, mert ez mindig bemélyedést jelent;
- a tavak, a vizenyős, mocsaras területek, mert ezek általában mélyedésben találhatók.
Az eséstüske
A lejtőirány a szintvonalakra mindenütt merőleges, az eséstüske jelzi a lejtés irányát. Minél közelebb haladnak egymás mellett a szintvonalak, annál meredekebb a lejtő.
"Vízszintes" (vagy közel vízszintes) a turistaút, ha párhuzamosan halad a szintvonallal, s minél nagyobb szöget zár be vele, annál kaptatósabb. Kevésbé pontos és megbízható, inkább csak tájékoztató jellegű a domborzat színfokozatos (a mélység és magasság növekedésével egyre sötétebb) vagy domborzatárnyékolásos ábrázolása, ez utóbbi például a szintvonalak kiegészítője lehet, a meredek lejtőket így még szemléletesebbé tehetjük.
A domborzati idomok és ábrázolásuk
Amennyiben a szintvonalak között már sikeresen elnavigálunk tudjuk, a térképen, hogy annak melyik része merre lejt illetve emelkedik, itt az ideje, hogy megismerkedjünk a domborzati idomokkal. Amennyiben ezeket a térképen fel ismerjük, elmondhatjuk magunkról, hogy tudunk térképet olvasni.
A domborzati idomok nagyformáit vízválasztó és vízgyűjtő idomokra, majd ezeket kisebb idomokra, részletidomokra bonthatjuk.
Vízválasztó idomok:
A terep kiemelkedő domború idomai, kúp alakúak, vagy hosszan elnyúlóak lehetnek. Ide sorolhatók:
- Hegyhát: Kiemelkedő domború idom lehet lapos tetejű fennsík és lehet keskeny, éles forma, ez a gerinc.
- Kúp: olyan kiemelkedő idom, melynek legmagasabb pontjától a terep minden irányba lejt. Lehet meredek, hirtelen leszakadó forma, ilyen a hegycsúcs (sziklacsúcs).
- Lejtőkúp: a lejtős hegyháton vagy oldalhegyháton lévő kisebb kúp.
- Pihenő: a hegyhátak és az oldalhegyhátak vízszintes, ellaposodó része. A pihenő lapjától a terep egy irányba emelkedik és három irányba lejt.
- Nyereg: a hegytetők két vagy több kúpja között keletkezik, ahol a terep két irányba emelkedik és két irányba lejt.
Vízgyűjtő idomok:
A hegyoldalban, völgyek alján lévő bemélyedések. Ide tartoznak:
- Völgyteknő: a domború hegyhát fordítottja, a hegyoldalak teknőszerű bemélyedése. Alakja lehet U (gleccservájta) vagy V betű formájú (folyóvízi erózió mélyítette).
- Vízmosás: keskeny, meredekfalú árok, mely a teknők alján keletkezik, széle omladékos, szakadékos.
Részlet idomok:
- Tereplépcső: a lejtőkön kialakuló vízszintes vagy ferdén húzódó lépcsőszerű letörés.
- Horhos: széles és mély árok, omladékos, meredek parttal, mélysége 10 méternél is több lehet.
A következő részben megismerkedünk a tájolóval.