1. nap

Tatáról Balatonboglárig vonatoztunk. Bogláron már fátyolosan süt a nap. Még javában süthetne ezerrel, mert csak 14 óra körül járhat az idő, viszont ezt a párás levegő nem engedi.

A vasútállomáson fájó szívvel beszélgetünk a nyári bicós túráról, a gatyarohasztó hőségről, sátorállításról a viharban. Tudjuk, érezzük, ebben az évben ez az utolsó nagyobb utunk.

A Balaton mellett most nem sokat haladunk, Lengyeltóti felé indulunk. Szokásunkhoz híven, a főutakat elkerülve szeretnénk egy jót kerékpározni, élvezni a szabadságot, és azt tenni, amit akarunk. (természetesen normális kereteken belül)

Elképzelésünk szerint Lengyeltótiban állnánk meg éjszakára. Egyáltalán nem lepődök meg, mikor a településhez érve összenézünk és a tovább mellett döntünk. Lengyeltótitól pár kilométerre az út mellett látunk egy táblát, mely látnivalót ígér Somogyváron. Az elágazástól Somogyvárig 5 kilométer a táv. Ha becsapódunk, akkor se történik semmi. De nem csapódunk be. Itt találhatóak a Szent Egyed bencés apátság romjai. Ritka látnivalóban részesülünk. Kedvünket némileg a csepegő eső rontja.

Somogyvári templom romjai

A pénztáros néni nagyon aranyos. Bőséges információval lát el minket. Sőt, azt is megengedi, ha nem állna el az eső, zárás után a belépő fedett részénél a sátrat is felüthetjük.

Nézelődünk, ámulunk-bámulunk. A toronyba is felmegyünk és madártávlatból is megcsodáljuk a közel 1000 éves maradványokat.

Somogyváron Szent László király szobra

Az eső elállt, a levegő kissé hűvösebb lett, de nem szegi kedvünket. Tovább indulunk. A faluból kifelé, még egy táblára leszünk figyelmesek.

A Szentesica forráshoz invitál. Ennek a forrásnak is megvan a saját története. A legenda szerint itt mosta meg kezét István király Koppány legyőzése után.

Szentesica forrásnál

Az út mellett dinnyeárusok. Kihasználjuk a beszerzési forrást, alaposan belakunk. Marcaliban sincs kedvünk megállni, pedig kezd sötétedni. Az est beálltával már nem tudunk nézelődni. Saját gondolatainkba merülve haladunk.

A gondolatainkat a feltámadó szél, és az eső kezdi ki. Egy buszmegállóban beöltözünk, majd ismételten megállapítjuk egymásról, hogy nem vagyunk teljesen normálisak. Marcaliban príma szállást találtunk volna, kényelmesen kortyolhatnánk valami finom borocskát.

Most ez van! Majd legközelebb. Az eső nem akar csendesedni, így fel a ,,lovakra”.

Régebben olvastam, Galambok településen a focipálya mellet engedik a sátrazást. Irány Galambok!

Galambokba beérve könnyű rátalálni a focipályára. Sátor egy darab se. Nem baj, majd lesz a mi sátrunk. Este 11- éjfél körül lehet az idő, mire a hálózsákok cipzárjait felhúzzuk.

2.nap

Éjjel áztak rendesen a sátrak. Belülről a pára is lecsapódott, végigfolyt a sátorlapon, és a sátor alján kisebb nagyobb bemélyedésekben gyűlt össze. Egy részét a hálózsák felszívta.

A szél szétszaggatja a felhőket, a réseken keresztül kikukucskál a napocska, érezni a melegét.

Reggeli csendélet a galamboki focipályán

Jó, hogy ekkora kapuk vannak felállítva a focipályán, így mindent kitudunk teregetni. Míg a felszerelés szárad, teát főzünk, reggelizünk. A faluban is megindul az élet, többen a focipálya előtt mennek el. Páran integetnek is.

Galambokról, Zalakaros felé tekerünk. Zalakaroson már kezd melegedni a levegő, viszont erős a szél. Jól esne egy meleg vizű fürdő, de nem állunk meg most ezért. A település nagyon rendezett, érezhető a nagyszámú vendégsereg itt hagyott pénze. Építkezés, parkosítás, felújítás zajlik az egész településen.

Zalakarosi szálloda

Zalabér után Zalavár felé kanyarodunk. Egy ideje a Kis-Balaton mellett jövünk. Nagyobb felhajtásra számítottunk erre. Úgy gondoltuk, a Kis-Balaton adta lehetőségek jobban ki vannak használva. Bár az is lehet mi jöttünk későn, szeptemberben.

Keszthelyen már ismét kapkodjuk a fejünket. A szép sétáló utca, régi épületek, sok ember. Egy-egy szép város, szinte automatikusan lassításra, megállásra kényszeríti az embert. A ráérős utazónak szinte kötelező megállnia!

Keszthely, Festetics-kastély

Keszthely után Zalaszántót vesszük célba. Ez egy hosszabb, 16 kilométeres szakasz, ahol nincs település. Szép erdőn át vezet az út. Szántón a település végén, az erdő mellett príma kemping fogad.

A tulaj először méreget minket, majd beenged. Szeptemberben ritka a vendég. Elmondása szerint magyar kerékpártúrázóval amúgy is ritkán találkozik. Másik meglepetés, a falu melletti hegyen a Buddhista Sztúpa. (Pár éve a Kék-túra útvonalán bicózva jártunk erre, nem volt időnk megnézni.) Ma már nem, de másnap felmegyünk ide!

Folytatjuk...