Kérjük támogasd azzal az oldalt, hogy a reklámblokkolókat kikapcsolod. Köszönjük!

P1090556Barátommal együtt egy pénteki munkanapot ünnepnappá sikerült nyilvánítanunk, így három napunk volt folytatni a megkezdett zarándok utat.

Az elképzelt bejárandó szakasz: Csattogó-völgy-Nógrád-Nagyoroszi-Érsekvadkert-Nógrádmarcal-Hollókő-Mátraverebélyi Szentkút (kb.111km)

1. nap

A szobi átkelést azért választjuk, mert Visegrádig már többször gurultunk a Duna jobb partján. A bal partot választva más szemszögből látni a tájat, a Duna kígyózó kékségét vesztett testét, a Pilis vonulatait.

Kerékpárúton tehető meg a Szob-Kismaros szakasz. Egy darabon lezárták ugyan felújítás miatt, de hamarosan átadják. Élvezetes a kerékpározás itt. Jó kerékpárút, szép táj, nyugodtság, a települések közel vannak egymáshoz, így könnyű az étkezés, és folyadék pótlása.

Aszfalton, hol árnyékos, hol napos részeken fogyasztjuk a métereket. Minimális szintkülönbséget kell leküzdeni, az út kiépítettsége miatt van idő a nézelődésre. A táj látványát hosszú perceken keresztül szívhatjuk magunkba, tehetjük el emlékbe idős korunkra, vagy a zord téli esték alatt eleveníthetjük fel.

A CBA bolttól követve a jelzést, hamarosan köves földút vezet kis emelkedéssel a Csattogó-völgyi táborhoz. Ezen az úton még nem jártunk.

Sötét felhők kezdenének ijesztgetni, távolról égzengés is hallatszik. Börzsönyi túrázásunk, vagy kerékpározásunk során mindig megáztunk. Erre most már felkészültünk, de ki akar elázni, ha nem muszáj?

A tábor csodaszép helyen fekszik. Szállásunk elfoglalása után rögtön szétnézünk. Május lévén, mely sok iskolában az osztálykirándulások időpontját jelenti, több iskolás csoport is ellátogatott ide. Az étkezdében már nem kapunk vacsorát, fél órája zártak be, erről lekéstünk. Mondjuk ezt nem is terveztük, de információnak jó azok számára, akik nem akarnak magukkal több élelmet cipelni.

A recepciónál azért reggelire befizetünk.

Kívülről bekukucskálva az étkezdébe, a 25-30 évvel ezelőtti úttörőtáboros étkezdei képek villannak emlékezetünkbe. Már csak a régi emlékek képei miatt is érdemes a reggelit megejteni.

A Csattogó-völgy szépsége, hangulata rabul ejtett. Látni és megszeretni kell.

 P1010042

Csattogó-völgy, pihennek a bicók

2.nap

A pihenőházak felett lévő székelykapu alatt kilépve, keskeny ösvények vezetnek a hegyoldalban felfelé, melynek egyik végén kis pihenő, másik ösvény végén emlékhely, egyszerű, de nagyon nagyon szép szoborral. A szobornál pár perc elmélkedés. Lelkünket, elménket a valós élet miatt erős láncokkal kell megkötni és ez a lánc most, mint vékony jégcsap a tűző napon, pillanatok alatt semmivé válik.

Elménk, lelkünk elröppen, szabaddá válik és testünknek is oly békét, erőt ad, hogy mosolyogva folytatjuk utunkat, várva az új élmények befogadását. Ezt a felszabadultságot, nyugodtságot, békességet tudom elképzelni annak az érzésnek, melyet a jógik is elérnek több évi meditálás után.

Ők ezt az érzést elérték, benne is maradnak, sajnos számunkra ez csak röpke perceket, esetleg órákat jelent.

 P1010046

Mennyünk, vagy ne menjünk?

A magunkkal hozott GPS-el terveztetett utat követjük, mely örömünkre megegyezik a jelölt úttal. Verőcén már nem figyeljük a jelöléseket, szórakozottan nézelődünk, készítünk pár fotót. A bóklászásnak köszönhetően új útvonaltervet készített a GPS, melyet nem vettem észre. Ezt követve Katalinpusztára érünk.

Nincs nagy baj, most pár kilométert kell aszfalton, autók között megtenni Nógrádig.

Nyári meleg van, erősen perzsel a nap.

Nógrádra beérve, már vihar előtti fullasztó hőségben izzadunk.

A plébánia előtti fák árnyékában jól esik a hűsölés. Pecsétet nem sikerül szerezni sem a plébánián, sem szemközt a sekrestyésnél.

A hegy fölött megjelenő felhők egyre sűrűbbek, enyhe szél kezdi szárítani az izzadtságtól vizes pólóinkat. A felhők megindulnak felénk, távoli dörgések hangját halljuk. Nem várunk tovább a pecsétre, legurulunk a vasútállomásra és KÉK-túra bélyegzővel is beérjük.

Nógrád-Diósjenő 5 kilométerre van egymástól, aszfalton átérünk 15-20 perc alatt. A felhő irányából kitérve nyugodtabban vesszük célba Nagyoroszit. Az Országos KÉK-túra útvonala is erre vezet.

Sajnos technikai probléma is felmerül, Péter kerékpárjának hátsó rugós tagja elengedi a levegőt. Sima pumpával nem sikerül felpumpálni, így pumpavadászatra indulunk, mely 1-1,5 órát elvesz, de így ismét olyan tudással gazdagodunk, mely megérte. Marcus Aurelius vívott itt egy csatát.

A diósjenői csata:

A történészek feljegyzései szerint 173-ban, Marcus Aurelius, a filozófus császár vívott a diósjenői tó partján egy nevezetes csatát a kvádok és a markomannok ellen. A "barbárok" ugyanis gyakorta átcsaptak nyugtalanító rajtaütéseikkel a Pannónia határát képező Dunán. A császár hadjáratot indított megfékezésükre. A Jenői-tónál csaptak össze a Börzsöny rengetegéből támadó ellenséggel. A csata során egy "csoda" történt velük: amikor a tikkasztó hőségtől szinte már aléltan küzdő római sereget az őket körbezáró ellenség már-már megsemmisítéssel fenyegette, hirtelen sűrű felhők keletkeztek, s míg a rómaiakra csak a felfrissítő eső ömlött, addig az ellenséges oldalon a vihar, hatalmas zavart okozott. A hatás lenyűgöző volt a sereg megmenekült.

 9 Marcus Aurelius emlekmu

A csata emlékszobra

A teló probjémáját viszont nem sikerül teljesen kijavítani, de nekivágunk Nagyoroszi felé a Kék jelzésnek. Teljes útszélességet elfoglaló pocsolyákat kerülgetünk tekerés közben. Egy ilyen kerülése során jön szembe egy bringás csapat, akikkel pár szót váltunk, és szerencsénkre van náluk telópumpa.

Még egyszer köszi a sorsnak.

Az út folyamatosan emelkedik, sok a szúnyog, meleg van és szokatlanul párás a levegő. Azzal nyugtatjuk és biztatjuk magunkat, a dzsungel rosszabb lehet és a mostani körülmények ahhoz képest igazán kitűnőek. Ezt az utat pár óra alatt letudjuk, míg a dzsungelből pár nap alatt sem érnénk ki.

Miközben csörlőzzük magunkat felfelé a sáros ösvényen, két zarándokkal is találkozunk. Csak két hátizsákot látunk meg először, majd kibontakozik a zsák takarásában lévő két hölgy is. Kifogást keresünk, hogy megállhassunk és ezt most megtaláltuk.

Szóba elegyedve a két lánnyal, gyorsabban megy az idő, de lassabban fogy a kilométer.

Ők Nagyorosziig mennek ma, ott foglaltak szállást. Becsületesen gyalog járják be a zarándokutat, egyszerre 3-5 napot tudnak szánni egy-egy szakasz megtételére. Elismerésünket fejezzük, minden jót kívánunk, és mivel felértünk egy domb tetejére, nyeregbe pattanva élvezzük a gurulás szépségét.

A Kék jelzést keresztező köves szekérút montisok számára kiváló útvonal. Ezt a szakaszt, mely Bernecebarátit és Nagyoroszit köti össze, be kellene egyszer bringákkal járni. A Börzsöny ezen része is tetszik, ráadásul csak elvétve érintettük ezt a területet.

A bőséges csapadéknak, a melegnek, a májusi tavasznak köszönhetően üde zöld a növényzet. Pompás virágok balra-jobbra. Kevés ember tépázza a tájat, akikkel találkozunk azok turisták, vagy hasonló montisok mint mi, és vigyáznak a környezetükre. Egy szakaszon vagy száz-százötven méter hosszan fehér virágszőnyeg fogad minket. Csodálatos!

Nagyorosziba begurulva gyorsan megleljük a templomot. Rövid várakozás után kapunk egy szép pecsétet a zarándok útlevelünkbe. Eddig ez a legszebb pecsét.

A Szentháromság tértől nem messze egy étterem (Márton fogadó) csalogat megállásra és tankolásra. Oly erős eme kísértés, engedünk szavának és torkosság bűnébe esünk, melyet nem bánunk meg.

 308304m0

Itt adták a vega babgulyást

Egyszerű fogást választunk. Babgulyás kenyérrel és árpa kóla. Meglepetésünkre a babgulyásban nincs husika, de tudunk kérni egy adag pörköltet, mely jól megmelegítve gyorsan feloldódik a levesben. A leves állaga így egész sűrű lett, megáll benne a kanál. Némi Erős Pistával, (úgy egy egész evőkanálnyi mennyiség) megbabonázva, fogyasztásra kész. Mire kiürülnek a bográcsok, addigra elfogy a kosárnyi kenyér, és elpárolog a sörünk is. Mi izzadunk, kissé ég a szánk széle, de jól laktunk.

Messze még a naplemente, így tovább-tovább-tovább. Érsekvadkert. 11 km.

A Börzsönyt magunk mögött hagyjuk.

Horpácsig feledhető a terep. Kis szintkülönbség, kevés fa, árnyék szinte semmi.

Horpácson a templomkertben rövidet időzünk. Érdekesség, a ,,KAMERÁVALŐRZÖTT TÚRISTAHÁZ"

Horpács után némi látnivalót ad a horgásztó, illetve a tó után a fenyvesben vezető emelkedő, mely most sáros, tapad a kerekekre.

A fenyvesből kiérve frissen boronált termőföld fogad.

A földön átvezető földút már Érsekvadkertbe vezet. A börzsönyi viszonyokhoz képest itt tempósabban tudunk haladni. Beérünk két srácot, akik a horgásztónál pecázhattak.

Érdekes, gumi nélküli kerékpárral igyekeznek céljuk felé.

Érsekvadkerten sem sikerül zarándokpecsétet szerezni. A templom zárva, a majdnem szemben lévő zarándokszállással együtt. Itt már gondolkodunk a szállás lehetőségéről, de 1 héttel előre kéne jelezni az igényt. Évek óta nem tudunk előre tervezni egy hétre, így ezt a lehetőséget részünkről nem tartjuk rugalmasnak.

Nógrádmarcal a következő szálláslehetőség. (24km)

A tegnapi táv, a mai szakasz megtétele már érződik a lábunkban. Ez a 24 kilométer erdőn-mezőn keresztül vezet, tapasztalataink szerint 2 óra alatt megtehető. Még világosban elérhetőnek tűnik Nógrádmarcal.

Telefonon sikerül megegyezni a szállásadóval. (Ilyenkor áldjuk a kor technikáját)

Szerencsénkre nagyon készséges a szállásadó, így biztosra megyünk. Várni fognak minket.

Haladási sebességünkkel nincs is semmi gond, míg be nem érünk az erdőbe. A Köböl-hegyen átvezető út árnyékos, sáros, nagyon csúszik, ráadásul itt emelkedik. Pár méter után annyira felrakódik a sár a gumikra, hogy nem lehet tekerni. A szúnyogok hangos támadásba lendülnek.

 P1090835

Erdőben

A tetőről sem tudunk nagyon gurulni, oldalra kicsúszik a kerék. Akkor válik jobbá a helyzet, mikor az erdő végéhez érünk. Mohoráig csodás gurulás kárpótol az előző szenvedésért. Jókora szántóföldön vezet az út. Mi össztelós MTB gépeinkkel hamar megtesszük lefelé az utat, de gyalogosan, nyáron, izzasztó lehet ez a szakasz.

Mohoránál a pincesor felé vezet a jelzés. Napnyugtáig úgy 1 óránk lehet még, de a fák közé érve már alig látni. Napszemüvegben nem lehet kivenni az úton lévő tárgyakat, gödröket.

A terep emelkedése, sárossága miatt megint csak tolni kell a gépeinket.

Mire lejtős szakaszra érünk, kapok egy defektet. Már csak fejlámpa fényénél tudnám foltozni a belsőt, ehhez nincs kedvem. A templomtorony látszik, így megkérem Péter barátomat menjen előre, ha nincs más, én szép lassan eltolom a biciklit utána. Megpróbálom felpumpálni a gumit, 4-5 perc alatt ereszt le, addig tekerek mint a bolond, aztán megint pumpálás. A harmadik pumpálás után, már csak a tolás marad.

Péter elfoglalta a szállást, majd visszajött elém. Együtt besétálunk a településre. A kocsma még nyitva, így a sikeres megérkezés örömére egy sörrel jutalmazzuk meg magunkat.

Itt sem sikerült zarándokpecsétet begyűjteni, a kocsmában igazoltuk le, hogy ott jártunk.

Ebbe a hétvégébe ennyi fért bele. Innen, másnap hazafelé vettük az utunkat, de hamarosan folytatjuk a túrát.

 

FotóK

Kerékpárosvilág

Web

Kapcsolódó cikkek:

A mi zarándokutunk a Gyöngyök Útján 1. rész

A mi zarándokutunk a Gyöngyök Útján 2. rész

kerekparosvilagzold