Egy kerékpártúrát nem lehet otthon, még az elindulás előtt sikerre vinni. Elrontani, kudarcra ítélni viszont nagyon könnyű. Rengeteg külföldi (75!) és hazai versenybringás, montis és rekus túra tapasztalatával a hátam mögött szeretnék segíteni néhány szemponttal.

 Utazás a helyszínre

Többnyire sajnos korlátozott a rendelkezésre álló idő és pénz, ezért nem utazhatunk biciklin a túra tulajdonképpeni helyszínére. Budapestről a Mátrába még csak el lehet ugrani pár óra alatt, de az Őrség már egy napnyira, Spanyolország két hétnyire van. Montival még rövidebb távokat sem szívderítő országúton megtenni. Egyéb közlekedési lehetőségre van hát szükség.

Autó: kb. 1500 kilométeres távolságig a legjobbnak tartom, tökéletesen flexibilis tervezést tesz lehetővé, kényelmes, és magát az utazást is szép élménnyé teheti, például az Alpokba. A bringák tartóra kerülhetnek a tetőn, a hátfalon vagy vonóhorgon, akár négy darab is. Én inkább az autó belsejében szállítom, mert tiszta marad, nem növeli a légellenállást és a fogyasztást, illetve nagyobb biztonságban van.

Kérdés, hol lehet hagyni a kocsit a túra időtartamára, ami több nap lehet. Szeretem rábízni valakire, magánterületen leállítani, például udvarban. Ha ez nem megy, körül kell járni a helységben, beleélni magát az embernek az ottani hangulatba, és választani egy olyan helyet, amely nem fizetős, nem forgalmas, és ahol úgy néz ki, mintha valakinek a vendégéhez tartozna a jármű. Ha van kitől, meg lehet kérdezni, zavar-e itt valakit. Persze nem, de örülnek, ha megkérdezi a tulajdonos. Ha rossz arcú fazonok vannak, én már bíztam rá a legrosszabb kinézésűre, aki aztán hűségesen őrizte. Ha csak úgy otthagyom, tán egy óra múlva nincs benne rádió...

Vasút: nagyon jó gyorsvonatok vannak országon belül és külföldre, bringaszállító vagonnal. Sörözgetve üldögélsz, egykettőre ott vagy. Nem drága, nyugdíjasnak (mint én) különösen olcsó. Persze köt a menetrend, és nem nagy élvezet például málhás bringát áthurcolni a debreceni pályaudvar lépcsős aluljáróján. Sok tapasztalatom nincs, egyszer próbáltam ki, akkor bevált. A lehetőségeknek itt lehet utána nézni.

Repülő: Spanyolországban háromszor, Olaszországban kétszer voltam repülővel bringatúrán, egyszer saját költségen, egyébként sajtómeghívásokat kihasználva. Egyszer már megvolt a repülőjegyem Szentpétervárra, hogy onnan hazakerekezzek, de családi ok miatt elmaradt az egész, pedig jó lehetett volna. Legolcsóbb fapadossal, de utána kell érdeklődni, van-e korlátozás a poggyászt illetőleg.

Nagy veszély, hogy a durva poggyászkezelés kárt okoz a bringában. Én kerékpárboltból szoktam kérni olyan kartondobozt, amelyben az új bringák érkeznek. Ingyen adják, nagyon jól véd. A kerekeket ki kell venni, a tengely helyére régi tengelyt vagy seprűnyél-darabot tenni, hogy ne nyomódhasson össze a villa. A gumikat félig leengedni, mert a poggyásztérben kisebb a túlnyomás, kipukkadhatna. A hátsó váltót levenni, rongyba pakolva madzaggal a vázhoz kötni. A 20 kilós súlyhatárba belefér a sisak és egy csomó cucc is, a kabinba csak egy kis hátizsák vagy üléstáska jön. Az összerakáshoz szükséges szerszámokat feltétlenül a dobozba kell tenni, mert a kabinpoggyászban nem lehet szerszám, elkobozzák, mint a zsebkést!

Két eset van: csak odafelé repül az ember, majd hazabringázik, vagy oda-vissza repül. Az előbbi esetben elhagyja a dobozt, és kész. Az utóbbiban meg kell őrizni a hazaútra, vagy másikat kell szerezni, és kijuttatni a reptérre. Mi úgy csináltuk, hogy érkezéskor a reptérről taxival vittük a két dobozt az előre lefoglalt ifjúsági szállóba, ott raktuk össze a gépeket, a dobozok megvártak, aztán a végén fordított sorrendben ugyanaz az eljárás. Bevált.

Komphajó: ha lehet, csak a bringát kell átvinni (például Olaszországból Korzikára, Szardíniára), a kocsi a szárazföldön marad, úgy olcsóbb. Helyet előre kell foglalni Interneten. Jobb, ha kabint vesz az ember, kialhatja magát az autózás után, és a bringázás előtt.

Az odajutás módjáról lehet készíteni egy kis számítást. Mi kerül többe (nemcsak pénzben): biciklizni, vagy valamilyen géperejű járművet választani? Egy példát említek, korábbi túratervek közül. Hárman készültünk az Al-Dunára. A rajthely bő 400 km Budapesttől. Biciklizve ez kétszer két nap lenne, azaz összesen hat szállásköltség, plusz mindenkinek a négy nap alatt meg nem keresett pénz, illetve egyebekre, többek között más túrákra megnyerhető négy nap elfecsérlése, unalmas szakaszokon. Figyelembe kell venni, hogy a bicikli sem ingyen gurul: a jó minőségű gumi-szett kilométerenként 4 forintba is kerülhet, hasonló megfontolással a lánc 3 Ft/km, mindent összevetve ott járunk a 10 Ft/km-nél. (Fura, de igaz: a bringám fajlagos gumiköltsége nagyobb az autóménál.) Három bringára számítva ezen a túrán ez kitenne 24 000 forintot. Hamar megszületett a döntés: egy autóval megyünk, amelyben mindhárman elférünk, biciklistől. 

Folytatjuk...

Mindez nem egészen „normális"

Ez az írás az én tapasztalataimból született, és a saját hozzáállásomat tükrözi. Átlagos kerékpáros turista sok mindent hiányolhat belőle, neki inkább az ITT található cikksorozat való. Ha kimaradt valami, illetve részletekbe menő kérdés merül fel, szívesen válaszolok a hozzászólásoknál, illetve reagálok személyes megkeresésre.

Aki minél többet akar kihozni magából, remélem, talált néhány értékes információt, amelyek közvetlenül hasznosíthatók, vagy begyújthatják a fantáziát. Lehet, hogy a legértékesebb a sorok között rejlik: hogyan érheted el a maximumot?