Az utazás, amiről írok már lassan hat éve volt. Az emlékek így átalakultak, sőt, a napi eseményekbe sokszor mást is belegondolok az azóta eltelt évek tükrében. Többen kérdezték már, hogy mennyi az annyi: mennyi pénz kell egy ilyen úthoz, mennyiből lehet kihozni egy három hetes utat Nyugat Európában. Nos, megszakítva a jómagyar „pénzről nem beszélünk" szokást, nekem ez anno 100-120 ezer forintba került, amit jó pár hónapnyi diákmunkával tettem akkor félre. A Debrecen környéki diákszövetkezet-tapasztalatokkal rendelkezőknek biztos mond valamit a csapágy gyár, a műanyag gyár és a konzervgyár; ezeknek az üzemeknek a szalagjai mellett kerestem meg a Svájcra valót. Hogy hogyan jön ez ide? A 8. nap eseményeiről érdekes módon még hat év után is egy dolgos szalag mellett töltött nap jut az eszembe, ahol minden a helyén van, minden olajozottan működik, ezzel együtt mégis viszonylag kevés a kirívó, említésre méltó esemény.

A német Hortobágy 

A Regensburg-ot megelőző 112 km során a legnagyobb kihívást a monotonitás tűrése jelentette: aznap érkeztem meg a Német alföldre.

Egy zsebkendőnyi Hortobágy, Németországban
Tény, hogy a három hét alatt nem ezen a napon születtek a legnagyobb sztorik. Nem erről a napról anekdotázok évek óta, lényegében a német alföld sem különbözik bármelyik másik alföldtől: egy hatalmas lapály, mezőgazdasági célokra kihasználva, és valahol a kukoricásban ott kanyarog rajta a Duna. A Donauradweg, a Duna menti kerékpárút nem mindenhol a folyó mellett halad, a bringásokat gyakran a már meglévő, mezőgazdasági célt szolgáló, így földek között és mellett haladó utakra terelik rá.

Fontos megjegyezni, hogy ezek az utak mind kifogástalan minőségűek, és előnyük, hogy remekül lehet rajtuk regenerálódni. Nincsenek hegyek, nincsenek fel-lemenetek. Ellenben a Duna helyett a német mezőgazdaság nyújtotta látnivalókkal kell beérni, mint a búza- és kukoricatáblák és néhol egy kis repce vagy napraforgó. :-)

A Regen patak és a Duna találkozása

Érkezés Regensburg-ba

Az erre a napra kitűzött célom Regensburg elérése volt. Éppen, ahogy Napóleonnak is bő 200 évvel azelőtt, de a történelmi tárlatvezetéstől eltekintve: Regensburg városa, tényleg látnivalókban gazdag. Gyönyörű az óváros, a Vár és a környező épületek is. Nem mellesleg Regensburg egyik testvérvárosa Budavár, de ami még lényegesebb volt: a város nevét adó Regen patak itt torkollik a Dunába, azaz Regensburg után a Duna ismét lekeskenyült egy fokkal, nagyon érdekes volt ezt látni. A Duna a szemem előtt ment össze.

 Regensburg belváros

A városnézés után elfoglaltam a kemping szállásom, ami közvetlenül a Duna parton volt. Azaz elfoglaltam volna, mert ez előtt még meg kellett vívnom a klasszikus „nevükben sok fura ékezetet tartalmazó Kelet Európaiak" harcát: Bejelentkezés közben a felnőtt filmes színésznő jegyeket magán hordó recepciós lánnyal kissé meggyűlt a bajom, a Süvöltős név leírása még a személyi igazolványom segítségével is egy extrém Odüsszeiának tűnt –de végül sikerült, megcsináltuk. :)

Éppen az aznapi feljegyzéseimet írtam le este, amikor megszólítottak: "Na jó estét! Magyar vagy?" A biciklin lévő zászló lebuktatott. Persze csak jó értelemben, örültem, hogy belém futott egy honfitárs, így az este közös vacsora és 1-2 remek sör társaságában telt.

Statisztika:

• Deggendorf-Regensburg
• napi megtett táv: 112 km
• teljes táv: 740 km

Előzetes: Regensburg után már nem azt a Dunát követtem, amit mi Magyarországon ismerünk. Közeledve a Fekete erdőhöz elértem a Dunának azt a felsőbb szakaszát, ahol még nem táplálják az Inn és Ilz folyók ill. a Regen patak. A Duna látványosan keskenyebb lett. Kezdett amolyan időutazás-szerű érzésem lenni, mint amikor egy felnőtt ismerősöd családi albumában visszalapozva meglátod róla a gyerekkori képeket.

Az élményeit leírja hétről-hétre: Süvöltős László

A cikk eredetiben a http://debrecenbar.com oldalon jelent meg

A cikk-sorozat egy három hetes utazás napjait fogja bemutatni, napról napra, egy nap-egy cikk. Kalandos, komikus és gyakran keserédes 21 nap volt ez, amit egy kerékpár nyergében ülve töltöttem –egyedül. Áttekertem 5 országon, összesen 2313 km-t magam mögött hagyva.

Kapcsolódó cikkek:

• Kerékpárral Svájcba 1/21
• Kerékpárral Svájcba 2/21 - Kőszeg-Bécsújhely
• Kerékpárral Svájcba 3/21 - Találkozás a Dunával
• Kerékpárral Svájcba 4/21 - Osztrák táj és a pucércsiga
• Kerékpárral Svájcba 5/21 - Merülnek az elemek
• Kerékpárral Svájcba 6/21 - A mélypont, avagy innen szép nyerni
• Kerékpárral Svájcba 7/21 - Érkezés Németországba