A nyár végén elkapott a kalandvágy, és a Velencei-tó éjszakai körbetekerése jutott az eszembe.
A Nap már eltűnt a horizonton, de még világos van. Kényelmes, 120-as tempóval megyek az autópályán. Nem sietek, hisz előttem van az egész éjszaka. Ráadásul a táv sem túl nagy, hiszen csak 30-35 km-t fogok tekerni - igaz éjszaka. Ilyenkor minden kicsit más. A távolságok nagyobbnak tűnnek, olyan dolgokat vesz észre az ember, amit nappal nem biztos, és sok olyanról lemarad, amit nappal látna. Szóval, ha a környéket ismered nappal, nem jelenti azt, hogy nem tartogathat meglepetéseket éjszaka. Sőt!
Egyre sötétebb van, már alig látok, de ez most igazán nem számít. Fogynak a kilométerek és közeledik a cél, ami nem más, mint Pákozd. Az esti túrámat innen indítom.
Kilenc óra lehet, amikor a kocsimat leállítom a pákozdi csata emlékművénél. Szerencsére szépen ki van világítva, így kényelmesen felszerelvényezem a bringát. Csinálok néhány felvételt az emlékműről és elindulok, hogy csendes magányomban megkerüljem ezt a tavat.
Sokan felkaphatják erre a fejüket. Igen egyedül, így teljesen beleolvadok a hely harmóniájába, így kicsit többet ad nekem magából.
A faluban a kerékpárút folyamatosan a főutat kerülgeti, hol a jobb, hol a bal oldalon halad. Ez így éjszaka, amikor a forgalom a nullához konvergál, egyáltalán nem probléma, csak hát ugye egy-két sült bolond kivételével a túrázók nappal használják. Sajnos a főúton kint van a kerékpározni tilos tábla, amit a „hatalmas" forgalom biztosan indokolttá tesz, így a haladósabb bringások, vagy nem haladnak, vagy illegalitásba vonulnak.
Az emlékmű után még a faluban egy hangulatos kis parkot találtam, amiből csak úgy áradt a nyugalom. Néhány fotó ellövése után folytattam az utamat, és a táblákat követve Délnek fordulva elhagytam a nagyközséget.
Igazi sötét éjszaka volt, a Hold nem volt fent az égen, a csillagok alig adtak fényt. Egyedül a nagy teljesítményű Sigma Speedster lámpám ontotta magából a fényt. A pilács itt vizsgázott le koromsötétből igazán. Nagyon kényelmes volt a fénye mellett tekerni, ráadásul megnyugtató volt, hogy ezt a fénymennyiséget 3,5-9 órán át képes tartani, attól függően, hogy melyik fokozatban használom.
A dinnyési úton középtájt van egy csatorna, amely a tóba vezet. Ennek a partján lehet Székesfehérvárra tekerni. Itt álltam meg egy kicsit pihenni, hallgatni a csendet, ami nem is igazán volt néma, hiszen ezernyi tücsök ciripelt, és majdnem ennyi, ha nem több béka kuruttyolt. Jó volt ezt hallgatni, távol a nagyváros lüktető zajától, ahol egy természetszerető vidéki, mint én, sosem lesz otthon, hiszen hiányzik neki ez a fajta csend.
Hamarosan elértem a déli partot, ahol a kerékpárút Gárdony felé vezet tovább, az új nagyon jó minőségű kerékpárúton. Öröm volt rajta tekerni. A keleti partig a táblázottság tökéletes volt, ha nem tábla, akkor útburkolaton festés jelölte a helyes irányt.
Gárdonyt elérve több lett a látnivaló is. Fényképezőgépemnek hálás téma volt a hajókikötő, amely éjszaka igen látványos tud lenni. Sajnos az a hatalmas patkány, a stégen gyorsabb volt, mint az én gépem éjszaka, így csak az emlékét vihettem tovább.
A településen hatalmas buli volt. Egy szabadtéri koncert hangjai törték meg a csendet. Az utamon szerencsére nem kellett részegeket kerülgetni, így kényelmes tempóban haladhattam tovább. Sikerült egy jópofa hidat megörökítenem, majd egy vitorlást, háttérben a túlpart fényeivel. Hiába, éjszaka ilyen látványosságok teremnek.
A keleti parton Velencén sajnos elvesztettem a kerékpár utat és az autópályáig nem is találtam meg. Ez még a régi kerékpár út volt, de remélem ide is jut még néhány extra jelző tábla valamikor.
Az északi parton a települést elhagyva újból magába fogadott a holdvilágtalan éjszaka, amit csak néhány kilométer múlva tört meg egy derengő csík a láthatár alján. Nem, ez nem a napkelte volt, hanem Székesfehérvár erős éjszakai fényei.
Sukoró után végre elértem az utam legszebb részét , a Doni emlékkápolnát, amely csodás megvilágításban hirdeti a doni hősök emlékét. Ez a fotó lett volna a túra fénypontja, de sajnos csalódást kell okoznom azoknak, akik szintén kíváncsiak erre, mert egy mulatságos szösszenet meghiúsította a fotózást.
Mikor odaértem a kápolnához a fények megragadóak voltak. A megfelelő helyet kiválasztottam és szép kényelmesen felállítottam az állványt, megkomponáltam a képet, beállítottam az önkioldót 2 mp-re, és-és már nyomnám a kioldó gombot, amikor a díszkivilágítást lekapcsolja az automatika. Ilyen nincs, kb. 5 másodpercen múlott a fotó, ami így sajnos nem született meg. Magamban az összes szentet leimádkoztam fentről, de ez sajnos nem segített. Így csak néhány vakus képet sikerült készítenem, ami nem úgy adja vissza, mintha az kivilágítva lenne.
Kicsit csalódva és magamban már röhögve pakoltam össze, hogy utam utolsó szakaszát megtegyem Pákozdra.
Az éjszakai kalandom itt ért véget.
- Megtett táv: 31 km
- Kerékpár: Schwinn Woodlands egyedi építésű túrakerékpár
- Lámpa: Sigma Speedster
- Fényképezőgép Olympus SP 565 UZ + állvány
További fotók ITT találhatók!
Támogasd a működésünket
Ha tetszett a cikk, kérlek támogasd a munkánkat önkéntes adománnyal a Revolutos számlánkra bankkártyás fizetéssel. Ezáltal még több hasonló cikket fogunk tudni készíteni a szórakoztatásodra.
Hogyan működik az adományozás?
Köszönjük!