9. nap (2006. július 19. – szerda) - A Mura-folyó legszebb szakaszán

A várthoz képest enyhe, a túra átlaghoz képest viszont hűvös hajnal köszönt ránk a túra második legmagasabban fekvő táborhelyén. Felszedjük a sátrat, felszereljük a kerékpárokat, majd mindent otthagyva egy kis hátizsákkal indulunk neki a 8 kilométeres gyalogtúrának a Mura-forrásához. A felszerelésünk miatt nem kellett aggódni, egyrészt azért, mert nagyon gyér volt a földút forgalma, másrészt pedig mert még este olyan helyet választottunk magunknak, mely az útról szinte teljesen takarásban van.
Csupán néhány hévégi ház mellett haladunk el, s ahogy emelkedett a Nap, vele együtt a hőmérséklet is. Kb. ½ 9-re érjük el a Mur-Radweg kiindulópontját, az 1700 méteren fekvő Sticklerhüttét. Takaros egy menedékház, kevéssel a felső erdőhatár felett, festői helyen. Innen már csak egy vizenyős, tehenek által kitaposott mellékút vezet tovább a forrás irányába. A táj egyre festőibb, törpefenyvesek, havasi legelők, sziklák. Csupán a forrás feletti, a völgyet lezáró vonulaton csillog néhány hófolt. Az utunk során emberrel nem, tehénnel annál inkább találkozunk. Egy helyen úgy elállják az utat, hogy alig tudtunk miattuk továbbmenni. ¼ 10-re elérjük túránk célpontját. Egy nagy szikla alól tört elő a Mura, szinte már patakra jellemző vízhozammal. Kis sárga tábla is jelezte, hogy megérkeztünk, bár néhány apróbb ág még folytatódott a völgyben felfelé. A sziklán réztábla a következő felirattal: Murursprung 1898 m (a Mura-forrás, szó szerint fordítva a „Mura kiugrása", a német alapjában a Quelle szót használja a forrásra – a szerk.). Teljes hossza: 444 km. A folyó útja: Muhr – Predlitz határfalu Steiermarkhoz (57 km) – Murau – Bruck a.d. Mur – Graz – Bad Ratkersburg (államhatár) 291 km. A folyó Legradnál Varazdintól keletre 43 km-re ömlik a Drávába 96 km. Sajnos a magyar vonatkozást nem említették meg. Ugyanis köztudott, hogy Őrtilos nevű somogyi falucskánál van a folyó torkolata a vasútállomástól 300 méterre. Aki már járt ott, az tudja!

Mivel már rendesen korgott a gyomrunk megreggelizünk ezen az idilli helyen, majd hátat fordítunk a hegyeknek és elindultunk a Murát követve – hazafelé.

Már majdnem 11-et mutat az óra, mire visszaérünk a kerékpárokhoz. Az első 10 kilométer a gurulásé volt. Muhr után már kerékpárúton folytatjuk utunkat, mely itt a felső szakaszon nagyon jól kitáblázott és jó vonalvezetésű. Ezekről a bicajos utakról olyan dolgokat lehet látni, amit autóból soha. Bepillanthatunk a falusi élet kulisszái mögé, az udvarokba, kertekbe, istállókba, pajtákba. Az osztrákok gondosan ügyelnek arra, hogy úgy vezessék a kerékpárútjaikat, hogy a lehető legtöbbet mutasson meg a tájból, a kutúrából, még annak árán is, ha esetleg egy kicsit többet kell kerekeznünk, mintha a főúton haladnánk.

St. Michaleben vásárolunk ebédet. Ismertük a helyet, hiszen tegnap ugyanitt szereztük be a vacsora és a mai reggeli kellékeit. Közvetlenül a Mura-partján egy padon ebédelünk. Sikerült olcsó májkrémet vennünk, ez már nagyon jól esett a sok lekvár és Nutella után. Szinte új erőre kaptam tőle. Délután aztán belelendülünk és nyomjuk rendesen megállás nélkül, végig a Radweg nyomvonalát követve. Az időjárással a mai nap sem lehet gondunk: 35 fok meleg van. A meredek felső szakasz után St. Michaeltől széles völgyben halad a folyó, majd Tamsweg után ismét áttörés kezdődik. Csodálatos ez a vidék. Utunk együtt halad a Mura-völgyi kisvasút nyomvonalával és a robajló folyóval, melyen raftingosok teszik próbára ügyességüket. Meseszép falvak teszik még változatosabbá az utazást. Már kezdünk kételkedni benne, hogy a jól karbantartott és újnak látszó vasúti pályán jár-e a szerelvény, amikor hatalmas füst jelenik meg a távolban, s kisvártatva elhúz mellettünk a gőzmozdony vontatású nosztalgiakocsikból álló Murtal Bahn, mely Judenburg és Tamsweg között jár.

Morau a következő hangulatos városka. Innen a kerékpárút már nem közvetlenül a folyó mellett, hanem javarészt a hegyoldalban halad teletűzdelve felesleges és meredek kaptatókkal és lejtőkkel. Elég hamar megunjuk a hullámvasutazást és inkább a főúton folytatjuk utunkat. Nem sokkal később elérjük Neumarktot. Innentől már ismerőssé válik a terep, hiszen 2003-ban itt másztunk ki a folyóvölgyből délre, az Adriai-tenger irányába. Nem véletlen, hogy Schiflingben rögtön találunk boltot, s most már csak azt a táborhelyet kellene megtalálnunk, ahol akkor megszálltunk. Közben elérjük a túra 1000. kilométerét, amit sajnos nem konstatálhattam, mert épp egy kemény kaptatón ért utol minket. Fel is kerekedünk az innen már roppant hullámosan haladó kerékpárúton, de csalódnunk kell. Bár mindkettőnk emlékképében élénken él a fantasztikus folyóparti táborhely egy hatalmas mező szélén kavicspaddal, valahogy mégsem ismerünk rá. Vagy annyira megváltozott a környék, vagy pedig a mi memóriánkkal lehet valami probléma. Ami felettébb furcsa, hogy sokszor még abban sem vagyunk biztosak, hogy egyáltalán jártunk-e az útvonalon, vagy a folyó túlpartján, a főúton tettük meg ezt a szakaszt, annyira nem ismerős. Végül már majdnem elérve Judenburgot a folyó egyik kanyarulatában, egy ártéri erdőben húzzuk meg magunkat. Nem lenne ezzel a hellyel semmi baj, ha nem megint egy szúnyogtanya kellős közepére fészkeltük volna be magunkat. Gyors fürdés és kajálás, majd irány be a sátorba rádiózni! Este 9-kor már nyugovóra is térünk. Kemény nap volt a mai is, hiszen egy 8 km-es gyalogtúra után szinte fél nap alatt teljesítettük a 128 km-es távot.

• Mura forrásvidéke – Muhr – St. Michael – Tamsweg – Murau – Schifling – Judenburg
• Táv: 128,37 km
• Estig megtett összesített túratáv: 1028,7 km.

10. nap (2006. július 20. – csütörtök) - A leghosszabb nap

A mai napra már különösebb látnivalók nem maradtak, így célunk, csupán az volt, hogy – a lehetőségekhez képest – minél nagyobb lépést tegyünk meg a holnapi hazajutás irányába. A táborhelytől nem messze egy impozáns kerékpáros fahíd vezet be Judenburg városába, ahonnan jól látszik a Mura feletti hatalmas Grünbüchl-viadukt, mely 610 m hosszú, 50 m magas, 143 m fesztávolságú völgyhíd. Reggelit vásárlunk, majd a főtéren telepszünk le a szökőkút mellé, mely vélhetően a közelmúltban egy buli következtében habfürdővé lett átalakítva. Amíg egy hete Salzburgban a dóm melletti téren strandröplabda bajnokság volt, Judenburg főterét egy homokos strandfocipálya foglalta el. Úgy látszik itt Ausztriában ez a trend! Mondjuk több értelme van, mint Budapesten a „plage"-nak.

Már javában reggelizünk, amikor megérkeznek a vízmű emberei, s odébbtessékelnek minket, hogy a szökőkutat le tudják ereszteni. Elég kétes eredetű lötty van benne az biztos, ez nem tűr halasztást.

A várostól az útvonal már nem sok újdonságot tartogat számunkra. Zeltweg, Knittelfeld és Leoben forgalmas iparvárosok turisztikai vonzerő nélkül. Nagy a forgalom de legalább hátszél van. A Mur-Radweg útvonala sokhelyütt közvetlenül a forgalmas főút mellett halad, így hát nem ez a legnépszerűbb szakasza. Mi többször az úton próbálkozunk, de az autósok nem nézik jó szemmel: többször ledudálnak. Ide is elkelne egy autópálya! Csupán Leoben előtt állunk meg a Gösser sörgyárnál, hátha nagyobb szerencsénk lesz, mint 3 éve. Vámka régóta emlegeti, hogy itt majd megiszik egy sört. Hát nincs szerencsénk, a gyár hétköznap csupán előzetes bejelentéssel látogatható. Így hát haladunk tovább Bruck a.d. Mur irányába. Mire odaérünk, már elérkezik az ebéd ideje. Vásárlás közben magyar hangokat hallok. Két feltűnően kihívó hölgy valószínűleg a legősibb mesterséget jött űzni a sógorokhoz. Betekerünk a város gyönyörűen felújított főterére, s mivel árnyékot nem találunk, egy kicsit odébb fogyasztjuk el ebédünket. Mondanom sem kell: ma is jó időnk van. Talán melegebb, mint a túrán valaha.

Ennek ellenére nem tétovázunk, egy órakor belevágunk a délutánba. Elhagyjuk a Murát, egyik mellékfolyója, a Mürz mentén folytatjuk utunkat. Mürzzuschlagig egyben nyomjuk le az enyhén hátszeles 40 km-es szakaszt. A nagy meleg miatt a végére eléggé elkészülünk, így benyomunk egy üdítőt, majd a városka főterén nézünk körül, s egy parkban pihenünk. Kell is a pihenő, hiszen újabb hágó van kilátásban a sokak által síparadicsomként ismert Semmering. Nem kerül komoly erőfeszítésünkbe, hogy a 6-7%-os néptelen, de ugyanakkor nagyon széles országúton meghódítsuk ezt a 980 m magas vonulatot. Az autók többsége már a pár éve kiépített alagút-láncon jut át a hegy alatt, csupán télen járják a hágó útjait a téli sportok szerelmesei. Ez a hazánkhoz legközelebb eső síparadicsomok egyike.

Innen viszont végre jó érzés legurulni! Nem kell satura berántani a fékeket, kellemes 40-50 km/h-val ereszkedünk legalább 10 km hosszan. Este 6 óra tájban érjük el Gloggnitz városát. Már csak egy hágó van hátra a túrából, s így a 10 napon, majdnem 1200 km-rel a hátunk mögött, be merjük vállalni, hogy még a mai napon, 150 km napi teljesítmény után megmásszuk. „Nehogy már holnap ezzel kelljen kezdeni" – ebben maximálisan egyetértünk. Csakhát kaja nélkül nem fog menni. Bevásárlunk, egy buszmegállóban vacsorázunk, s rögvest neki is indulunk a dombnak. A hágó szintemelkedése 400 m, s szerencsére nem túl meredek. Forgalmatlan és kanyargós mellékúton haladunk a szűk folyóvölgyben, s kb. 1 óra alatt legyőzzük a 824 méteres magaslatot. Innen is lankásan lejt az út, nem kell túlfékezni a járgányokat, szinte ajándék ez a Glockner és a Katschberg meredek lejtői után. Kirchberg után már a Feistritz-patak völgyében folytatjuk utunkat csodálatos szántók és mezők között. Most már csak táborhelyet kell találni, mielőtt még visszatérünk a főút völgyébe. Az iménti hágó ugyanis egy 10 km-es rövidítés volt a két főútvonal között. Másodszori próbálkozásra megtaláljuk a helyünket egy nagy mező szélén. Este sötétedéskor fürdünk egyet a patakban. Furcsa érzés, hogy itt vagyunk 80 km-re Szombathelytől. Mivel még soha nem jártam ebben a völgyben, olyan hihetetlennek tűnik. De igaz.

• Judenburg - Knittelfeld – Leoben – Bruck a.d. Mur – Mürzzuschlag – Semmering – Gloggnitz – Kirchberg – Feistritz
• Táv: 173,24 km
• Estig megtett összesített túratáv: 1201,9 km.

11. nap (2006. július 21. – péntek) - Elfogytak a hegyek – otthon vagyunk

A túra utolsó reggelén is szép nap virrad ránk. Aspang Markt kisvárosát szemeljük ki reggelink színhelyéül. Elsőre kissé meglepődünk, ugyanis város helyett csupán néhány házat találunk, de egy kilométerrel odébb kis kihagyással folytatódik a lakott település, s itt már boltot is találunk. Reggeli után egy újabb vonulat vár ránk, de ezt már nem sorolnám a hágók közé, hiszen csupán néhány kilométer emelkedő az egész. Legurulva egy hangulatos kis folyóvölgyben haladunk. Ez már a Gyöngyös-patak vízgyűjtőterülete, ami ugye Szombathelyen is átfolyik. Ebből következik, hogy emelkedőre már nem kell számítanunk a túra során. Pihenésre nincs okunk, így 11-re már Lékán vagyunk. Ez a határ előtti utolsó város. Kicsit üldögélünk a főtéren. Nem akarunk túl korán Kőszegre érni, hiszen a városban szeretnénk megünnepelni a megérkezést egy pizza formájában, csakhát ügyes-bajos dolog dél előtt bárhol is pizzát rendelni.

Lékától már kerékpárúton haladunk tovább. Ez már mindkettőnk számára egy jól ismert és agyonjárt szakasz, az egynapos „Írott-kő Ausztriából" túra útvonala. ¾ 12-re érkezünk a határmenti kisvárosba, s legalább fél órát kell várni még így is a pizzára. De megérte! Innen már csak 16 kilométer Szombathely. Még poénkodunk egyet, hogy innen már vonattal kéne menni, de aztán véget vetünk a tréfának és délután 2-kor hazaérkezünk.

• Feistritz – Aspang Markt – Kirchschlag i.d. Brucklige Welt – Lockenhaus – Kőszeg - Szombathely
• Táv: 80,25 km
• Összes túratáv: 1282,2 km