Kérjük támogasd azzal az oldalt, hogy a reklámblokkolókat kikapcsolod. Köszönjük!

EjfeliNap9.1„Fele olyan nagy, mint a chicagói köztemető, de kétszer olyan halott" –ezzel a morbid kifejezéssel illették korábban a norvég fővárost.

19. nap (2007. július 12. – csütörtök) - Norvég főváros és fjordja
Ask – OSLO – Vinterbro – Moss - Kirkebo
Táv: 131,9 km


Fél nyolckor kelünk, pakolunk és nyomulunk Oslo felé. Hosszú, nehéz nap vár ránk, nem fecsérelhetjük az időt! Az itiner továbbra is jó szolgálatot tesz, így a roppant szövevényes úthálózat ellenére könnyen és gyorsan haladunk, s már Oslo egyik külvárosában reggelizhetünk. Igazi nyugat-európai külvárosban vagyunk. Helyi lakosoknak nyoma sincsen, ázsiaiaknak, afrikaiaknak annál inkább! A bolt előtt egy nagy buszvégállomás van, ahonnan percenként indulnak a járatok. Fehér buszvezetőt egyet sem látunk.

Reggeli után rám jön a szükség, s a közeli fenyvesbe vonulok vissza. Szerencsétlenségemre épp egy hajléktalan tanyája mellett végzem el a dolgomat, s a legnagyobb poén az egészben, hogy hamarosan a „telektulajdonos" is megérkezik. Természetesen roppant fel van háborodva. Majdnem megver! „Nyugi Öregem, te több pénzt kapsz itt segélyből, mint amennyit én otthon megkeresek" – gondolom magamban, majd odébbröpítem pár méterrel a papírba csomagolt „csomagomat" és angolosan távozok. Dia persze nem érti mi ez a nagy sietség, csak útközben értesül a történtekről.

Az kerékpáros-úthálózat nagyon kusza, s mikor egy hatalmas lejtőről legurulva, egy beláthatatlan S-kanyarban lemegyek az útról, és majdnem eltaknyolok, akkor végleg szakítunk az úthálózat ezen formájával. Egy széles sugárúton 11 órára beérünk Oslóba. Az autósok persze nem feltétlenül örülnek nekünk, de ez van, ezt kell szeretni!

EjfeliNap9.2

„Fele olyan nagy, mint a chicagói köztemető, de kétszer olyan halott" –ezzel a morbid kifejezéssel illették korábban a norvég fővárost. Szó mi szó, komolyan elgondolkozok, hogy milyen nap is van ma, mert első látásra vasárnapot tippeltem a meglepően gyér forgalom láttán. Gyorsan elérjük a királyi palota épületét, ahol egy hatalmas kotrógép takarítja el a vélhetően hatalmas esőzések nyomait. Az őrségen kívül mindössze néhány ember lézeng a hatalmas téren. Pár fénykép után a város legszebb részére a Vigeland parkba hajtunk. A szépen rendezett, tiszta angol mintájú hatalmas zöld területet Vigeland szobrászművész különös alkotásai teszik egyedivé. Meztelen emberek mindenfelé, mindenféle pózban és helyzetben, a képzeletnek nincs határa! Hosszú ideig tart, míg a kiállított 200 szobrot megnézzük, majd a kikötőbe hajtunk.

„Oslo a világ legdrágább városa" – olvastam nemrég egy magazinban. Mi azonban szerencsére nem érezzük ezt a drágaságot, hiszen sem megszállni, sem pedig étteremben étkezni nem fogunk a városban. Hozzátartozik ehhez a különös tényhez az is, hogy Európában az összes ország közül Norvégiában a legmagasabb az átlagkereset, bruttó 900 ezer Ft/fő (!!!). Nem véletlen, hogy hozzájuk járnak át halat pucolni a „csóró" svédek, akik az 550 ezres átlagkeresetükkel épphogy beleférnek a legjobb ötbe.

A kikötőben a belvárosinál már valamelyes nagyobb élet fogad. Itt található a gyárnegyedből átépített vadonatúj posztmodern városnegyed, az Aker Brygge, melynek kávézói és kiülős helyei már jóval nagyobb forgalmat bonyolítanak. Talán mégis megmozdult valami a „halott városban". Közvetlenül a hajókkal borított Oslofjord mellett él a város, robognak a kis kék villamosok. Itt található a városháza hatalmas épülete is, valamint az Akershus erődítmény, mely valaha védte a fővárost a tengeri támadások ellen. Elhaladunk a Nobel Peace Center feliratú klasszicista épület előtt, ahol valószínűsíthetően a Nobel békedíjakat adják át, majd betévedünk egy ajándéküzletbe. Pont jókor, hiszen a semmiből hatalmas zápor keveredik. Dia beújít egy norvég bögrét, valamint veszünk pár képeslapot is.

Ejfelinap9.3

Az eső elállt, s még hosszú út vár ránk a mai napon. Indulhatunk tovább! A városból kifelé menet Dia talál az úton 50 db lyukas egykoronás érmét, egy gyűjtőben volt valaha, de szétázott, s pár autó is átment rajta, így az útról kell felkapkodni az 1600 Ft-nyi érmét. Dia nagyon szemfüles volt, már eddig is talált pár egykoronást, de messzemenően ez eddig a legnagyobb fogása.

Először egy rossz minőségű kerékpárúton haladunk közvetlenül a nagy forgalmú partmenti út mentén, majd amikor az autópályára vált, egy néptelen mellékúton folytatjuk utunkat. Az eső megint rázendít. Most már értjük miről panaszkodott Erika. Vinterbro előtt egy hatalmas bevásárlóközpontnál állunk meg. Dia beveti „zsákmányát". Itt északon sok helyütt félautomata pénztár működik, ahol nem a pénztáros kezébe, hanem egy erre a célra kialakított gépbe kell bedobni a pénzt. Az esőnek köszönhetően vizes érmék teljesen taccsra vágták a modern gépet. Miközben ebédelünk, folyamatosan zuhog az eső.

Fél 4-kor indulunk tovább, erre csitul az égi áldás, az idő szeles, a táj egyhangú dombos, s kicsi össze-vissza kanyargó mellékutakon és kerékpáros utakon próbálunk haladni, de ez elég reménytelen. Amilyen gazdagok ezek a norvégok, olyan szar útjaik vannak. Az utak, akárcsak északon, itt is nagyon szűkek, mellettük rossz minőségű kerékpárút, hatalmas döccenőkkel. Persze, ha az úton mész, rögtön mutogatnak az autósok a kerékpárút felé, nem értik meg, hogy ekkora csomagokkal nem lehet rossz minőségű úton haladni. Pláne 130 km-t egy nap. Moss-nál aztán leterelnek minket a főútról és megint egy néptelen mellékúton kötünk ki. Egy helyi bicajos ad instrukciót, merre haladjunk, de végül is egy hatalmas tó partján kötünk ki. Zsákutca. No ekkor sokallok be! Elég volt a sok-sok jelöletlen forgalmas kis szűk utcácskából. Dél-Norvégiába sem jövök többet bicajozni! Az egyszer biztos!

Nagy kerülővel sikerül visszajutni a főútra. Este 6-ra kisüt a Nap is, s már egyáltalán nem tud érdekelni, ha valaki ránk dudál. Råde-ben vesz Dia üdítőt, majd egy temetőnél veszünk fel vizet. Már 120 km kemény dombos, esős s nagyjából szembeszeles szakasz áll mögöttünk. Eléggé el vagyunk fáradva! Jól jönne már egy táborhely! Szerencsére nem messze folyik innen a Glomma-folyó, Norvégia leghosszabb folyója. Tartva a további esőktől a híd alatt állítjuk fel a sátrunkat. Pirkka tésztát főzünk vacsorára, majd fürdünk egyet a gyors folyású folyóban és este 10-kor eltesszük magunkat holnapra. Kimerítő nehéz nap volt ez a mai nap! De megvan a 2000. kilométer! Tavaly ilyenkor már Barcelonában jártunk!


Estig megtett összes táv: 2003,1 km.

20. nap (2007. július 13. – péntek) - Vissza Svédországba
Kirkebo – Sarpsborg – Halden – norvég-svéd határ – Hällevadsholm – Dingle – Munkedal – Skavseröd
Táv: 136,7 km


Már javában tart az éjszaka, amikor embereket hallok közeledni. A következő pillanatban rendőrök világítanak be sátrunkba. Először norvégul próbálkoznak, de mikor rájönnek, hogy így nem értenek szót velem, átváltanak angolra. Pár kérdésre tudok válaszolni, többek között az is kiderül, hogy külföldiek vagyunk. Az egyik kérdésnél azonban megakadok. Ébresztem az eddig nyugodtan alvó Diát. Ő csak annyit mond, hogy egy kicsit eltévedtünk, így kötöttünk ki itt, s majdnem hozzáfűzi: „Hagyjanak már békén aludni!", majd ismét bevágja a szunyát. A két megtermett fickó füttyent blökinek, nehogy elvigye Dia cipőjét, majd odébb állnak. A híd mellett építkezés nyomai láthatóak, s egy-két munkagép is kinn maradt, minden bizonnyal ezeket ellenőrizték a rend emberei.

Reggel fél 8-kor kelünk, szépen süt a Nap! Talán végre jó idő lesz! Sarpsborgban találunk egy ICA szupermarketet. Amíg vásárlok Dia a bolt melletti eperföldre látogat. Megvan a mai gyümölcsfedezet is! A svédek és a norvégok nagyon büszkék az eprükre, így nyár közepén nincs olyan hely, ahol nem áll legalább egy eperárus. A hűvösebb időjárás ellenére igenis finom eprük van, erről mi is megbizonyosodhattunk. A városban egy norvég rendszámú autós lassít, s vezetője hangosan kirikkant járművéből: „Magyarok vagytok?". Bizonyára a zászlóm keltett feltűnést. A forgalom miatt nem nyúlik hosszúra beszélgetésünk, csupán egy rövid válaszra telik.

A város után áthajtunk a Glomma-folyó egy másik ágán, melyen egy szép vízesés található Az erre épült vízierőmű szolgáltatja a város ipari hátterét biztosító energiát. Hatalmas erővel zúdul le a bővizű folyó!

Innen már csak egy norvég város van hátra: Halden. Ez is hangulatos település ízléses sétálóutcával és szép ívű hidakkal a Tista-folyón, valamint egy nagy erődítménnyel büszkélkedhet. A város után megállunk ebédet vásárolni, bár még nincs itt az ideje, de ez az utolsó norvég vásárlási lehetőségünk, s az aprót nem akarjuk hazavinni. Kiemelkedve a folyóvölgyből az Idd-fjord partvidékén tekerünk, mely természetes határt képez Norvégia és Svédország között. Ez azonban már nem az északon megtapasztalt fjordok egyike, inkább egy hosszú vékony tengeröbölhöz hasonlatos. Mellette a fenyvesben fából épült üdülőházak, vízén sok-sok vitorlás ringatózik. A forgalom minimális a kanyargós, dimbes-dombos vidéken haladó szűk úton. Ez eddig egy jóval látványosabb és szebb szakasz, mint a tegnapi.


Utunk egy hosszú emelkedővel elhagyja a fjordot és egy tópartján ebédelünk egy kellemes hangulatú autóspihenőben németek társaságában. Ebéd után jót sziesztázunk. Kellemesen süt a Nap, végre jó idő van!

EjfeliNap9.4

A délután már jóval szelesebb szakaszt hoz, a fjord folytatásában lévő folyóvölgyben keményen nyom vissza minket a szembeszél. Egy csodálatos vízesés mellett elérjük a svéd határt. Határállomás persze nincsen, csupán egy tábla jelzi, hogy egy másik országba érkeztünk. Itt a legkönnyebb bejutni az EU-ba! Svédország egy dombos, szeles, jellegtelen szakaszt hoz: erdő, tó, szántóföldek váltakoznak az út mellett, s annak ellenére, hogy elvileg folyóvölgyben haladunk, nagyon sok húzós emelkedővel kell szembenéznünk. Fél 4-kor arra eszmélünk, hogy újabb „ebéd"-re van szükségünk, mert teljesen kitekertük magunkból a még délben bevitt energiát. Be is szaladunk az ICÁ-ba, s nyomunk egy jó kis húsos kaját, majd irány vissza az országútra küzdeni! Valahogy haza kell érni!

Már nagyon várjuk következő és egyben első svéd városunkat Hällevadsholm-ot, ahol megtörik utunk iránya, így talán nem kap ennyire szembe minket a szél. Bevásárlunk vacsira, pihizünk egyet, nyomunk egy kekszet. Már bőven benne járunk a százasban! A szél szerencsére mérséklődött.

Dingle után a túra egyik legnagyobb problémájával állunk szemben: az itiner készítésekor a GPS program nem adott semmilyen más értékelhető alternatívát, csak az autópályát. Az itinerben az iránymeghatározásnál a következő szöveg szerepel: Itt valahogy el kell surranni az autópálya mellett". No akkor most mi lesz? Szerencsénk van. A kritikus szakaszon találunk egy a főút mellett szaladó kerékpárutat, ami később ugyan megszűnik, de erre már az autópálya sem autópálya. Hatalmas forgalomban haladunk át Munkedal városán, tele van kamionnal az országút, majd gyorsan letérünk jobbra a Gullmarn-öböl partvidékére.

Este 7 óra van, a mai távot teljesítettük, nekiállhatunk táborhelyet keresni. Először egy kiváló strandot találunk az öböl partján, bár a hetek óta tartó hideg időjárás miatt nem fürdőzik senki az öböl – a folyótorkolat miatt – már-már édes vízében. Mi persze megmosdunk, de a kempingezést tiltó táblák miatt eszünkbe sem jut letáborozni a partvidéken. Feltekerünk egy kemény dombra, s a fenyvesben keresünk és találunk táborhelyet. „Ez már nem a jó kis észak, ahol bárhol bármikor megaludhat az ember". Vacsira száraztésztát főzünk egy jó nagy adaggal és hozzá üveges szószt eszünk. Kell már valami rendes kaja, mert a sok instant készítménnyel nem lehet bírni ezt a kemény menetet! Beküldünk egy ananászkonzervet. A mellékút szinte forgalmatlan, így nyugodalmas estére számíthatunk.

Estig megtett összes táv: 2139,8 km.