A 14. túránk keménynek ígérkezik. 600 méter fölé 2-szer mászunk, egyszer pedig 700 méter fölé. Pontosan 705 méterre tekerünk fel, a Kőris-hegyre. Ez, a Bakony legmagasabb pontja. Másik magaslatunk a Középső-Hajag. Itt egy elhagyott radar bázist is megnézünk. A táv sem elhanyagolható, 85 kilométert teszünk meg.

Indulás Zircről a templom tövéből. Az autóbusz állomás velünk szemben. A 82-es főút balra Veszprém felé vezet, mi jobbra Porva felé indulunk. Borzavárra jó gurulással érkezünk.

Borzavár nevét a régen itt termesztett sok bodzáról kapta. Helyi neve borza. Az országos Kék túra útvonala is áthalad a településen.

Még Borzavár előtt feltekerünk 461 méterre. Kevés autó jár erre, kényelmesen nézelődve tudunk haladni. Mostanra izmaink is kezdenek bemelegedni, szükség is lesz rá!

10,5 kilométer, Porva. Porva zsákfalu, de nem nekünk.

Porva északi tájolású völgyben fekszik. Éghajlata hűvös, csapadékban gazdag. A völgyzugokban nyáron is előfordulhat fagyos hajnal.

A Falu végéig tekerünk, a buszfordulóig követjük az utat. Az országút itt még tovább vezet minket a focipályáig. A focipálya elejénél jó homokosra vált az út. A Zöld sáv turistajelzés jól látható, azt követve egy nyílt területen vágunk át. A csúcson jól láthatóan vár minket a fényes gömb, amit már minden irányból láttunk, csak közvetlen közelről nem. Időnként fák árnyékába jutunk, a tűző napsütés után kellemes az árnyék. Viszont az út is nedvesebb az árnyékos részeken, nagy pocsolyákat kell kerülgetni. Aki terep bringával jött, az könnyen veszi az akadályokat, túragépekkel picit nehezebb.

12 kilométer, jobbról egy kaszáló. Balról eldugva egy épület. 12,3 kilométernél egy tábla hívja fel a figyelmet a Szépalma Hotelra. A térképen Kisszépalma Vadászházat találunk.

Az Esterházy család egykori ménesbirtoka.

Az út itt szétválik, mi a jobb ágán megyünk, már teljesen beérve az erdőbe. Még mindig emelkedik a földutunk! Most is a Zöld sáv jelzést követjük. A földút minősége picit rosszabbá válik, de járható.

12,8 kilométer, erdészeti műútra érünk. Élesen jobbról érkezik, mi balra fordulva, továbbra is a Zöld sáv jelzést követve folytatjuk a Kőris-hegy megmászását.

14,5 kilométer. Aszfaltos elágazás. Balra lefelé, jobbra felfelé lehet menni. Tőlünk jobbra egy rét. A réten padok, asztalok, nagyon szép esőbeálló. Balról pár tábla, a bakonyi erdőgazdálkodást mutatja be. Mi dombnak felfelé megyünk, tehát jobbra vesszük az irányt.

20,5 kilométernél tartunk. Picit megizzadva érünk fel a csúcsra. Menet közben többször azon kapja magát az ember, hogy a következő kanyar után már a csúcs jön. Aztán a kanyar után jön a csalódás. Most viszont nincs csalódás, itt állunk a radarállomásnál! A lehetőséget használjuk ki, a Vajda Péter kilátó pár méter, szép időben a Bakony hosszan belátható. Menjünk fel a toronyba, nézzünk szét, fújjuk ki magunkat.

A polgári légiirányítás számára 1976-ban radarállomás épült e tetőn. 1987 október 19-én egy MI-9-es szovjet helikopter ütközött a hegynek, több tábornok az életét vesztette.

A csúcsról elindulunk vissza. Egy ideig nem kell tekerni. Pár kilométert csak gurulással, fékezéssel tudunk le. 26,5 kilométernél érjük el az erdészeti utak találkozását. Itt most jobbra tartunk, még mindig lejtő segít. Bakonybél a következő cél. Lombhullatók borítanak árnyékot az útra. Az út mélyedéseiben sokáig megmarad a víz. Mikor lassan, fékezve megyünk, hallani az erdei életet. Madarak énekelnek, ágak roppannak. Sietősre véve a tempót, csak a szél zúgása hallható, ahogy elsüvít a fülünknél. A száguldozással vigyázzunk, Turisták és autók is járják ezt az utat. Bükkfák, tölgyfák állnak békésen egymás mellett. Néhol a táj megvadul, nagy sziklák büszkén düllesztik kőcsipkéiket az út mellett. Völgyek futnak össze, teszik még érdekesebbé, szebbé a látnivalót. Már régóta a Sárga sáv jelzés vezet minket, talán észre sem vettük. Folyamatosan ereszkedünk Bakonybélig.

34,6 kilométer, Bakonybél széle. Elérjük a sorompót. A sorompó után kiérünk a Bakonybélen átvezető országútra. Balra, a központ felé fordulunk. Irány, a Szentkút! Még előtte töltsük meg a kulacsokat. A központban van vízvételi lehetőség a Faluház közelében. Az út mellett jobbról kis park, asztalok, székek. Itt nyugodtan falatozni is lehet, és vizet vételezni.

A Szentkúthoz a Piros kereszt és a Sárga sáv jelzés vezet. Bakonybéltől a Petőfi Sándor utcán át távozva veszünk búcsút. Az utca szilárd burkolata kavicsosra vált. A kavicsos út egyenesen vezet át egy nyílt területen. A Szentkút balról esik. 36,7 kilométernél érjük el. A Szentkúttól a jól taposott köves úton egyenesen megyünk a szemben emelkedő hegy felé.

 
Egyelőre nyílt területen vágunk át, árnyék nincs. Csábítónak tűnik a domboldal, a zöld levelek árnyékot ígérnek. Elérve a zöldebb területet sajnos csalódunk. A zöld levelek csupán bokrokon vannak, a fentről tűző nap hevíti a fejvédősisakot, alulról a fehér kövek verik vissza vakítóan a napfényt. Az út barátságtalanabb lett, kisebb-nagyobb kövek hevernek szerteszét. Amúgy is lassan poroszkálunk dombnak fel, a kövek folyton a kerék útjában vannak. Némelyik csattanó hangot hallatva pattan messzire, a többin ugrabugrálnak a kerekek. Sokáig a Sárga sáv jelzést követjük. A Sárga sáv viszont időnként letér erről a köves útról. Mi ne térjünk le, ez jobban járható, mint a turistajelzéssel jelölt.

Az elmúlt időszakban nagy favágások voltak erre, az árnyat adó fák eltűntek. Meg kell barátkozni a gondolattal, mai túránk 2. szakaszát aszaló melegben, napsütésben kell megtennünk.

45,6 kilométernél tartunk, 583 méter magasan vagyunk. Túránk első szakaszához képest most egy vadabb tájon tekerünk. A Bakony erdejeiről alkotott képek meghiúsulnak. Alig van nagyobb fa. Minden kivágva. A bokrok porosak, sínylődnek a száraz talajon. Nincs árnyék, a forró levegő kiszippantja a nedvességet a talajból. Elég barbárnak tűnik ez a fakitermelés. Az út mellett meghagyott pár fa oldalán legalább vannak jelzések. Feltűnik egy érdekes, piros-fehér-zöld színű. A közelben álló Pilóta Emlékműhöz vezet. Az emlékművet sajnos nem könnyű megkeresni. A szúrós aljnövényzettel nincs értelme felvenni a harcot. A Piros sáv, majd a Piros kereszt jelzést követve a csúcsról ereszkedni kezdünk. Az 580 méteres szintről gyorsan megyünk egyre lejjebb. Csak a jártabb utat kell figyelni. Egy belátható egyenes, de lejtős szakasz után a Piros kereszt elmegy balra. Mi a széles járt úton maradunk. Még ereszkedünk valamennyit, elágazáshoz érünk. Balra Augusztin tanya. Jó helyen járunk, csak így tovább. T elágazás következik, jobbra Herend van kiírva egy táblára. Jobbra Herend felé fordulunk. Az erdő itt megváltozik. A bükkös után fenyők jönnek. Szinte téli hangulat idéződik. A szél susogva fúj a tűlevelek között. A sűrű fenyőerdő alja párás, hűs. A forró levegő itt megenyhül, áthevült testünknek jó ez a hűtés. A terep itt tényleg montisoknak való, gyors száguldással lehet menni lefelé. A túrabringások se essenek kétségbe, azzal is teljesíthető, de óvatosabban, lassabban.

47,7 kilométer. Murvás utunk végéhez értünk. Szemből érkezik az aszfaltos út, elfordul jobbra. Mi jobbra emelkedőnek állunk be. A fák lombjai nem érnek össze felettünk, ismét ér a nap bennünket. A meleg aszfalt is ontja magából a hőt, nem győzünk inni.

49,5 kilométer, felértünk a tetőre. Egy nagy parkoló féleség fogad. Balról egy romos épület. Balra folytatódik az út, de hatalmas betontömbök vannak lerakva. A kerékpárokat is csak átemelve sikerül a régi radar bázis területére bevinni. Nagy tornyok meredeznek az égnek. Állítólag lefelé is hasonló mélységben voltak itt helységek kialakítva. Több ajtó nélküli hangár árválkodik üresen. A nagy vas ajtók leszerelve, szabadon járja át a huzat. Lassan minden az enyészeté lesz, pedig a jó ég tudja hány tonna vas van itt beépítve. Pár perc nézelődés után induljunk vissza Zircnek.

Itt a tetőn lett kiépítve az egyik bázis a magyarországi négyből, amelyik a Varsói Szerződés tagállamai közötti kommunikációban játszott szerepet. BARS504. (Védett Autonóm Rádiórendszer)

A szovjetek építették, nukleáris csapás ellen is hathatós védelmet nyújtott.

Legurulunk, amerről jöttünk. Az elágazásnál nem fordulunk balra, Bakonybél felé. Maradunk a szilárd burkolaton. Az aszfalt jó minőségű, anno nagyon nehéz harci járműveket kellett megbírnia. Itt-ott van csak luk, ezeket figyeljük, mert folyamatosan lejtőnek megyünk, könnyű 50-60 kilométeres sebességre begyorsulni. Herendnek gurulunk le!

57,2 kilométer, jobbról egy sorompóval védett út. Jobbra tartunk, továbbra is Herend felé.

58,3 kilométer, balról a herendi vasútállomás. Egyenesen tovább.

Porcelángyárának köszönhetően nevét világszerte ismerik. A település helyén a középkorban több kis falu állt. A környék mindig vadászterület volt.

A 8-as főútig nem gurulunk le. Még előtte balra elfordulunk és Bánd irányába megyünk. Bánd előtt át kell vágnunk a 8-as főúton. Nagy körültekintéssel tegyük meg!

63,2 kilométer. Ismét keresztezzük a 8-as főutat, de most egy felüljárón kell mennünk. Ez nagy megnyugvás.

Márkó következik. A Bakony lábainál tekerünk, sok-sok dombot megmászva és legurulva. A mai meleg kiszívta az erőnket. Ezt főleg akkor vesszük észre, mikor a 10-12 kilométerre lévő települések nem akarnak közeledni. Pedig közelednek, csak lassan. A táj nem olyan változatos, mint utunk elején, szinte monotonnak tűnik. Pedig ez az egyhangúság milyen messze van egy sík terep hangulatához képest!

Hárskút, majd Lókút következik. Keskeny országúton koptatjuk gumikat, a forgalom elenyésző. A dombok megmászása után nagy gurulások következnek. Hárskút és Lókút között van erre a legnagyobb lehetőség. 560 méterről 420 méterre gurulunk le rövid idő alatt!
Lókút után elérjük a Zirc-Bakonybél közötti országutat. Az előjelző táblákra kell csak figyelni, Zirc jelölve van.

Utunk végét 85,1 kilométerrel fejezzük be Zircen.

• Táv: 85,1 kilométer
• Szint: 1717 méter
• Nehézség: Nehéz

Megjegyzés: Nagy kihívással nem kell szembenézni. A túra két részre nyugodtan felosztható, Bakonybél a felezőpont. Térképet, tájolót vigyünk magunkkal. Kimerítők lehetnek a hosszú emelkedők és veszélyesek a hosszú lejtők. Tartalék víz és élelem legyen nálunk.