Reggel szikrázó napsütésben indultam útnak. Lendületem a város széléig tartott, ahol magamra vettem minden extra ruhát. Az idő ugyanis hidegebb volt, mint amilyennek tűnt.

Egykor ilyen tanyák uralták a tájat. Mára nem sok maradt belőlük.

Egy kisforgalmú, de jó minőségű úton haladtam Kardoskút irányába. Csodálva a tanyavilágot, vagy ami megmaradt belőle. A bringa a fenekem alatt még szokatlan, még nem sokat hajtottam. Egy Shimano STEPS elektromos rásegítésű kerékpár, amely egy 8 sebességes agyváltóval rendelkezik, amely automatikusan vált, amikor úgy érzi, hogy váltani kell. A váltás folyamata hihetetlen élmény. Csak hajtom és ahogy gyorsulok, vagy lassulok magától pakolgatja a sebességet. A nyereg már nem ilyen öröm, már a túra elején éreztem, hogy nem leszünk túl jóban. Nem is bánom, amikor megállok az első pihenőmnél, ami a Héjjahalmi I. világháborús emlékmű.

Tisztelet a hősöknek! Héjjahalmi I. világháborús emlékmű

Tovább haladva meglepődve vettem észre, hogy a bringa megálláskor könnyebb fokozatba váltott, nem abba, amiben hagytam. A következő megállóm a kiadvány szerint a Mátyáshalmi I. világháborús emlékhely, ami viszont egy bezárt iskola udvarán található. A suli egy időkapszula, amely itt maradt az elmúlt évezred utolsó századából. Tornácos épülete igen impozáns. Oldalán a címer egy letűnt korra emlékeztet, amelyet sokan még az emlékezetükből is szeretnének kitörölni. Belül még megvannak a régi padok, amelyet sok diák koptathatott. Találtam régi oktatási segédleteket is illetve egy különálló roskadozó épületet, a közösségi illemhelyet, vagy egyszerűen csak budit, ami már biztos nem EU konform.

Egy régi iskola bújik meg a fák között

A címer, ma már csak emlék.

Régi taneszköz

Jó lenne ezt az épületet így, ebben a formájában megmenteni. Akár vandál-biztos üvegfallal elválasztva a tantermet látogathatóvá tenni, ahol viaszból öntött gyerekhad figyel az oktatóra. Az udvart rendbe rakva egy pihenőt elhelyezni ide, mert az épület hatalmas értékkel bír, ezt érdemes lenne iskolamúzeumként üzemeltetni.

Utam hamarosan egy időre lekanyarodik az aszfaltozott útról és földúton halad tovább, hogy eljuthassak a túra egyik fő látványosságához a templomromhoz. A földút mellett egy kavicsos utat készítettek, gondolva azokra a napokra, amikor esik és járhatatlan a földes út. Ez sajnos bringával járhatatlan. Egyrészt sok helyütt benőtte a fű, másrészt a kavicsos, köves talaj nagyon laza. Kerékpárral csak végszükségben használható.

Értékelem én a segítő készséget, de ez az út nem volt a legjobb ötlet

Bringám váltóját itt átállítottam manuál üzemmódba, mert nem igazán találta el a számomra jó sebességi fokozatot. Folyamatosan tette volna a gépet nehezebben hajtható áttételbe, pedig itt a pörgetősebb volt a nyerő. Hiába na! Ezt a rendszert elsősorban városi használatra szánták. Viszont imádnivaló, hogy megállásnál, ekkor is átvált egy könnyebb úgynevezett start fokozatba.

A templomromhoz épített kilátót és oszlopot egyszerűen nem értem

A templomrom fala. (Ha többet akarsz látni belőle keresd fel te is!)

Utam tanösvényként vezetett el a templomromhoz, amely megismertetett, a környékbeli pusztatemplomok, Csomorkány, a csomorkányi templom történetével, valamint a környék élővilágával.

A templomromnál található egy kilátó, egy kiépített tűzrakóhely, valamint egy emlékmű is. Sajnos a kilátó, és a beton oszlop emlékmű teljesen tönkreteszi a hely romantikáját. Annyira idegen hogy egyszerűen rikít a sivársága.

Jópofa ez az oszlop, de nem ide való.

Innen az út csak visszafelé vezet. Vissza az aszfalt útra, majd Kardoskút felé tovább. Az út, mint korábban említettem csekély forgalmú, sokszor nincs is igazán két nyomos, inkább csak másfél. A térképem szerint erről balra kanyarodva le lehet rövidíteni a túrát Székkutasnak, így a 70 km-ből, csak 56 lesz, viszont sajnos ezt tábla nem jelzi. (Mondjuk nagyon itt nem lehet eltévedni.)

A csend és a nyugalom országútján tekertem

Megye váltás. Háttérben egy kilátó.

Nagyon tetszett ez az út, amely a madarászok paradicsoma is lehet, hiszen rengeteg madárfigyelő mellett haladtam el. Ami öröm a bringásnak is, hiszen remek kilátó és pihenőhelyek ezek.

Kardoskúton is emlékeznek a hősökre

Kardoskúton egy templom és egy világháborús emlékmű fogadott, majd szinte észre sem vettem és már Orosházán a főtéren pihentem az út fáradtságait.

Orosháza. Ez a tér tökéletes pihenőhely volt.

Itt kicsit közelebbről megnéztem a kerékpárkomputert, és sikerült az automata váltó beállításait megpiszkálni. Ennek eredményeként az automatika 25 km/h sebességnél az utolsó előtti fokozatba vált csak. Ennek eredménye az lett, hogy a kerékpárt hajtva 26-27 km/h sebességet tudtam elérni. Szemben a korábbi 25,5 km/h sebességgel.

Miután 25 km/h elérésénél megszűnik a rásegítés olyan érzése van az ember fiának, mintha falba ütközne, hiszen onnantól már csak a saját izomerejére számíthat. Az automatika alapértelmezetten ekkorra már levált a legnehezebben tekerhető fokozatba. Viszont, ha ekkor a váltó még az egyel, vagy kettővel könnyebb fokozatban van sokkal kényelmesebb, pörgetősebb a hajtás. Effektíve nagyobb sebességet lehet kihozni a gépből. Az a plusz egy-két fokozat jól jön a lejtőkön.

Nos lejtő az utam során nem igazán volt, cserébe viszont kerékpárút igen. Mégpedig innen végig Hódmezővásárhelyig. Viszont Orosházán tekerve senki se ijedjen meg! A kerékpárút botrányos minősége, csak a város végét jelző tábláig tart. Onnan kisimul és jól használhatóvá válik.

Szélmalom Székkutason. Még így, "kiherélt" állapotban is gyönyörű.

Székkutason hatalmas "óriáskégyók" ilyesztgetik a gyanútlan bringáskat :D

A 47-es út melletti kerékpárúton tekertem célom felé. Útközben egy Székkutas nevű településen haladtam át, amelynek határában egy szélmalom impozáns épülete keltette fel a figyelmemet. Muszáj volt odamennem és lefotózni. Sajnos lapátjai nincsenek. Remélem egyszer visszakapja.

Következő megállóm a Sóshalmi olvasókör volt. Ez egy gyönyörűen felújított épület, amely 1910 és 1986 között iskolaként üzemelt. Az olvasókör, gyakorlatilag a környék lakói számára létrehozott kulturális egyesület, ahol a tanyavilág lakói összejöhettek. Továbbhaladva célom felé még egy 56-os emlékmű állított meg néhány fotó erejéig. 90 km megtétele után visszatértem a városba.

Az olvasókör épülete

Ismét egy szép I. világháborús emlékműbe botlottam.

Összefoglalva
A túra nagyon szép helyeken vezetett, mindenkinek csak ajánlani tudom. Fő látványosság a Csomorkányi templomrom és a puszta, de számomra a régi Mátyáshalmi iskola volt a legkedvesebb. Aki a városok megismerését tűzi ki célul az is jól jár, hiszen mind Hódmezővásárhely, mind Orosháza izgalmas, látnivalókban gazdag hely. Aki a háborús emlékművek felkeresését tűzi ki célul az sem fog csalódni, hiszen több emlékműnél is leróhatja tiszteletét a hősök előtt.

A SHIMANO STEPS rendszerrel szerelt kerékpár szintén meglepett. Sportosan kellemes volt hajtani. Az út elején 85 km hatótávot ígért. Most, a 90. km megtétele után még 20 km-nyi út biztos van benne. Jól vizsgázott a technika. Bátran állítom, hogy egynapos túrákat be lehet vállalni vele.