Bevezető
Idén nyáron sem maradhatott ki a biciklitúra. A tavalyi forró élmények nem lomboztak le, így ismét egy mediterrán országot jelöltünk ki túránk célpontjául.

Az első ötletünk az volt, hogy meg sem állunk Ahténig a 2004-es olimpia színhelyéig. Azonban az élet nem olyan könnyű: később megtudtuk, hogy maga az olimpiai részvétel, tartózkodás, valamint a hazautazás olyan többletköltségeket rótt volna ránk, amit nem vállalhattunk. Így egy közelebbi, de korántsem elhanyagolhatóbb célt választottunk magunknak: Nápolyt és Rómát.

Mint egy kerékpártúrán általában itt sem egy úticél van, hiszen egy kerékpáros számára minden megtett kilométer hatalmas eredmény. Úticélnek tekinthető a kisebb pihenőktől és vízfelvételi lehetőségektől, az apróbb falvakon, a városokon, a szakaszhatárokon és az éjjeli szálláshelyeken át a nagyobb nevezetességekig minden aprócska támpont, amelyeknek érintése mind-mind hozzájárul a végső cél teljesítéséhez.

Utunk Magyarországot elhagyva a festői Alpok hegyvonulatai közt kanyarog, majd elérjük a Pó-síkságot és Velencét. Ezután az Appenninek hegyvonulatain kell átkelnünk, mely után csodás tájék köszönt ránk a varázslatos Toscana. Firenzében töltött első teljes pihenőnap után nekivágunk, s megismerjük Belső-Olaszországot, s Róma a következő állomás, azonban ezzel még nincs vége a túránknak. 3 nap alatt lekerekezünk Nápolyba, s egy „pihenőnap" keretében meghódítjuk a Vezúv csúcsát. Csodálatos napok következnek Dél-Itáliai tartózkodásunk alatt. A Sorrentói-félsziget és Capri szigete a következő bámulatos cél, ahol ismét egy teljes pihenőnapot töltünk el. Ezután északnak fordulunk, s 3 könnyebb nap után másodszor is elérjük Rómát, ahonnan majd – Zsuzsival, Marcival és Szabolccsal kiegészülve – repcsivel térünk haza.

Tervekben mindez nagyon szép volt, de hogy hogyan birkózunk meg az emelkedőkkel, a forrósággal és az olasz sofőrök temperamentumával, azt még nem tudhattuk.

Az erőnléttel elvileg nem lehet gondunk, hiszen testünket a tavasszal több komoly túrával készítettük fel, jártunk a Visegrádi-hegységben és a Kékestetőn is, emellett szinte minden nap kerékpárral jártunk dolgozni, ami napi 24 km-t jelentett. De elég lesz-e mindez egy ekkora erőpróbához? A leírásból mindez kiderül.

A túra története

1. nap (2004. július 27. – kedd) - Szlovén dombok között

• Szentgotthárd – Felsőszölnök – Bad Ratkersburg – Lenart – Maribor – Ozbalt - Brezno
  Táv: 130,27 km

Ez a túra is jól kezdődik! Szakadó eső köszönt, miközben kikerekezünk a szombathelyi vasútállomásra ezen a borús nyári reggelen. Ekkor még persze nem tudhatjuk, hogy ez az időjárás igencsak egyedi alkalom túránk történetében.

Irány a Napfényes Itália, adjuk ki a „parancsot" a 7:14-kor induló Euroregio személyvonatnak, de nem visz tovább a szerelvény, csupán Magyaroszág egyik legnyugatibb kisvárosáig a hármashatár közelében lévő Szentgotthárdig. Még egy utolsó magyar reggeli a közeli Plus áruházból, aztán a Rába-folyó mentén a Vend-vidéken keresztül néptelen utakon haladunk Szlovénia felé. A határ előtt jókora (12%-os) emelkedő, a dombtetőn pedig egy gyors útlevélvizsgálat után Szlovénia vár ránk a maga dombos valóságában. Az ország szépségét és hangulatát és jó minőségű kanyargós utacskáit, olcsó boltjait már a 2003-mas adriai barangolásaink során volt módunk kiismerni. Ez tényleg az EU!

Először egy haranglábnál álltunk meg egy pár perc erejéig, közben az idő is jobbra fordult, bár még mindig borult volt az égbolt. Kíváncsiságom addig hajtott mígnem kipróbáltam a harangot is, majd tartva a következményektől gyorsan továbbindultunk. Pár faluval odébb észrevettem, hogy a csomagtartóm egyik csavarja elveszett! - Ez velem mindig így van! A műszaki probléma már-már szinte hagyományosnak számít így az első nap kezdetén. Szerencsére találtunk egy drótdarabot, amivel ideiglenesen rögzítettem a mozgó alkatrészt. Németül útbaigazítást kértünk egy helyitől, ugyanis a jó minőségű utak sajnos nem tartalmaznak ugyanilyen minőségű útjelző táblákat.

Egy város (Bad Ratkersburg) erejéig áthaladunk Ausztria egy rövid szakaszán, majd átlépve a Mura-folyót ismét Szlovéniában folytattuk utunkat. Innen sajnos egy szűk, ugyanakkor hatalmas forgalmú úton kellett végighaladnunk. Ez a 40 km-es szakasz Mariborig a Magyarország felé közlekedő kamionforgalom jelentős útvonala. Amennyire tudtunk lehúzódtunk, így nyomtuk a kilométereket, miközben centiméterekre haladtak el tőlünk a hatalmas járművek. Lenart előtt egy Mercatornál álltunk meg, itt ebédeltünk. A bolt mellett szerencsénkre volt egy műszaki üzlete is a tavalyi év kedvenc bevásárlóhelyének, így a hiányzó csavart is sikerült kipótolnunk. Teljes volt az öröm.

Még 20 km várt ránk a forgalmas főúton, mígnem elértük a Dráva-menti Maribort, Szlovénia második legnagyobb városát. A hangulatos belvárosba tekertünk, s itt fagyiztunk egy nagyot egy színvonalas fagyizóban.

- Ilyen jó fagyit még az olaszok sem tudnak – viccelődtünk. A város után a Dráva-völgyében folytattuk utunkat, csodás völgyszorosokon hajtottunk át, és a forgalom is mérsékelt maradt. Kb. délután 5 óra tájékán elértük szakaszunk végpontját, Ozbaltot. Egy útszéli kis boltban vásároltam üdítőt (Cocta) a vacsorához. Rövid pihenő után elkezdtünk táborhelyet keresni. Így keresgélve jutottunk el Breznoig, a következő faluig. Lementünk a Dráva partjára, itt próbálkoztunk. Egy hatalmas zöld szépen gondozott terület mellett állapodtunk meg, s mivel az eső miatt a tűzgyújtás nem sikerült hidegen fogyasztottuk el a Füstlit. Miközben konkrét sátorhelyet kerestem összeakadtam egy iszogató szlovén-osztrák csoporttal, melynek egyik férfitagja hamar odainvitált. Mikor megtudta, hogy hová igyekszünk odaültetett minket az asztalhoz, s finom koktéllal és konyakkal kínált. A gyümölcsös koktélt elszürcsöltük, közben németül beszélgettünk, a konyak viszont a füvön landolt. Mikor oszlott a társaság megkérdeztük szabad-e itt táborozni.

- „Ez egész placc az enyém" – válaszolt a srác – „ott táboroztok ahol akartok". Megköszönve a szívélyes vendéglátást a folyópartra mentünk, s ott állítottuk fel a sátrat. Estére igencsak hűvös lett, fürdés után gyorsan iszkoltunk a sátorba, s nemsokára már aludtunk is.

Eddig megtett táv: 130,2 km

2. nap (2004. július 28. – szerda) - A Dráva-mentén nyugat felé

• Brezno – Radlje ob Dravi – Dravograd – Völkermarkt – Klagenfurt - Maria Wörth – Velden - Föderlach
  Táv: 133,39 km

A reggeli összepakolás után Radlje-ban reggeliztünk. Finom ez a szolvén tej, bár Dia nem nagyon eszik, elég rossz a gyomra. Aggódom is érte, hiszen elég hosszú szakasznak nézünk elébe, kaja nélkül nem fog sokáig menni. Pláne, hogy a völgyben erősen szembe fúj a szél. A folyóvölgy ellenére dombos terepen haladunk, gyönyörű tájék, Dravograd után átérünk Karintiába. Délelőtt pár rövid megállást kivéve szinte egyfolytában tekerünk. Völkermarktban állunk meg először, ebédet veszünk, melyet a közeli Völkermarkter Stausee mellett fogyasztunk el egy szuper kerékpáros pihenőhelyen. Ez a tó nem más, mint a Dráva egy felduzzasztott vízgyűjtője. Ezen a szakaszon a Drávát szinte mindenhol duzzasztják, így nem igazán nevezhető folyónak. Diának szerencsére (talán a jó kis gyulai kolbász hatására) már jobb az étvágya. Az osztrákoknál már bicikliúton haladunk, mely először földút, később már aszfaltozott. Klagenfurt előtt aztán visszatérünk a főútra. Nem csinálunk városnézést, áthaladva Ausztria 3. legnagyobb városán a Wörthi tó déli partján folytatjuk utunkat. Fürdeni nincs kedvünk, az idő még nem elég meleg, bár ma már többet sütött a napocska. Maria Wörth a következő megállónk színhelye, melyet a „tó csodájának" is neveznek. Minket is elragad a félszigetre épülő búcsújáróhely és a dombra épült kegytemplom, ahonnan csodás panoráma nyílik a tóra. Ezzel a mai szakaszt is letudtuk. Azonban itt még nincs vége a történetnek. Egy gyors szakaszt még lenyomunk Veldenig, a tó nyugati csücskéig. A városban nagy az élet, de alig találunk boltot, pedig már közeleg a 6 óra. Szerencsére egy Penny Market azért akad, így meg vagyunk mentve a vacsit illetően. Innen már nyugodt tempóban haladunk tovább egészen vissza a Dráváig. Föderlach falu után a parton találunk egy nyugodt és kellemes táborhelyet. Bab és sóletkonzervet eszünk vacsorára, természetesen még az otthoni készletből. Fürdünk egyet az itt is lomha, iszapos Drávában, s közvetlenül a part mentén állítjuk fel sátrunkat.

Eddig megtett táv: 263,6 km

3. nap (2004. július 29. – csütörtök) - Átkelés az Alpokon! A hágón túl már Itália!

• Föderlach –Villach – Arnoldstein – Tarvisio – Pontebba – Cárnia – Osoppo - Dignano
  Táv: 136,79 km

Az első szakaszt a Drauradwegen kezdjük. Itt Ausztriában minden nagy folyónak van egy saját kerékpárútja. Nincs is jobb dolog, mint egy folyóval együtt kanyarogni a hatalmas hegyek között! Gyorsan elérjük Villachot. A Nap már hétágra süt, s egy Sparból hozom a reggelit. Energiafeltöltés után áthaladunk a jó hangulatú délosztrák városon, majd nekivágunk az első hegyes szakaszunknak. A Dráván átlépve lassan emelkedni kezd az út, már 500 méter felett járunk. Csodálatosak az 1000-2000 m közötti hegyek. A hágó itt nem igazán félelmetes, lágyan emelkedik, s gyorsan elérjük az olasz határt. Természetesen ellenőrzés itt már nincs, csupán egy tábla figyelmeztet minket arra, hogy beléptünk a „csizmába". Az olaszoknál 3 alagúton haladunk át, a leghosszabb eléri a 1,5 km hosszúságot. Tarvisioban nem állunk meg. A város után elérjük a hágót tetejét, s olyan lassan, ahogy emelkedett, most lejteni kezd az út. Az idő egyre jobb, most már igazi nyárias, mintha csak ebben az országban „kötelező" lenne neki jónak lennie. Pontebbában vásárolunk ebédet (elég drágán), majd a folyóvölgy egyik szép pihenőhelyén állunk meg eszegetni. Még kb. 30 km-t teszünk meg ebben a szűk völgyben kanyarogva a mentolszínű, fehér kövekkel kirakott hatalmas medrű Tagliamento-folyó mellett, mely folyamatosan leköti a figyelmünket. Az autópálya és a vasút is áthalad a völgyön, bár ritkán találkozunk velük, mert vagy alagútban, vagy hatalmas vidaduktokon keresztül jóval egyszerűbben szelik át az Alpokot.

Cárnia után aztán délnek fordulunk, s a hegyek egycsapásra megszűnnek. Helyettük kapunk jó adag szembeszelet. Egy ideig küzdünk vele, majd leülünk az árokpartra egyet pihenni. Nem sokat haladunk a főúton, letérünk Osoppo felé, azonban a mellékutakon is nagy forgalom fogad. Itt is rengeteg a kamionos. Találunk egy jó táborhelyet, de még korán van, így nyomjuk tovább a kilométereket a végtelen síkságon. S. Daniele városában vásárolunk vacsorát, s estére Dignanoig jutunk. A Tagliamento folyó széles medre mellett találunk táborhelyet. Számunkra igencsak furcsa látvány volt, hogy a mintegy 5-6 m széles folyónak majdnem egy kilométer széles fehér hordalékkővel kirakott széles medre volt, s a hidak is legalább 1 kilométer hosszan mentek át rajta. Így nyáron persze érdekes látvány, de biztos más képet nyújt a „kis" folyócska, ha a tavaszi hóolvadás után érkezünk. Az esti fürdés nem maradhat ki, majd nekilátunk a vacsorakészítésnek. Az erős szél miatt szélvédett tűzhelyet építünk a kövek között, így gyorsan elkészül a sajtos-sonkás tészta Maggi-módra. Gyorsan feldobjuk a sátrat, majd még gyönyörködünk egy kicsit a Naplementében és nyugovóra térünk. Reméljük a szél is ezt teszi!

Eddig megtett táv: 400,4 km

4. nap (2004. július 30. – péntek) - Kerekes turisták a gondolák városában

• Dignano – St. Vito – Portogruaro – St. Dona di Pieve – Velence – Mestre - Malcontenta
  Táv: 129,40 km

Ismét napos reggelre ébredünk, s ez a túránk hátralévő minegy 21 napján a továbbiakban is elmondható lesz. A boltkeresés nem megy könnyen ezen a nagyvárosoktól távol eső síkságon. 25 km-t kell megtennünk hosszú egyeneseken és kanyargós falvakon keresztül, míg egy Coop-ot találunk. Az áruház melletti parkban reggelizünk. Alig hagytuk el az Alpokot, de már szinte érezni a mediterrán vidék közelségét. A kertekben pálmafák, az épületek is igazi olasz stílusban épültek. A Szembeszél viszont nem szűnt meg, s kínoz minket rendesen. De mi nem kötünk alkut vele, ebédidőre már a 70-edik kilométernél járunk, St. Dona di Pieve városánál. Ebédünk a hőségre való tekintettel egy hatalmas dinnye, az energiát pedig a nutellás kenyér fogja hozzá szolgáltatni. Egy órát sziesztázunk az árnyékban, majd ismét felvesszük a harcot a széllel. Velencéig unalmas az út a síkságon, még a tenger sem látszik, csupán a velencei Szent Márk templom tornya töri fel a táj monotóniáját. Elhaladunk a reptér mellett, majd a forgalmas Mestre után rátérünk a Liberté (Szabadság)-hídra mely bevezet a vízre épült városba.

Velence nem éppen a kerékpárosok városa! Ezt rögtön tapasztaljuk, ahogy elhagyjuk az utat és a kanyargós, zsúfolt sikátorokkal próbálkozunk. Az első hidat még könnyen megmásszuk, majd jön a következő és a következő. Gyorsan belefáradunk. Meg is állunk egy viszonylag nyugalmas sikátorban, előre szaladok, hogy megnézzem messze van még a Szent Márk tér. Elég sokat kellett még szaladnom mire odaértem. Át a Canal Grande felett a Rialton. Szerencsére megjegyeztem az utat, különben soha az életbe nem találtam volna vissza a bicajokhoz. Dia türelmesen várt, közben. Akadt turista aki lefényképezte a felpakolt gépeinket. „Lám-lám ők idáig bejutottak ekkora csomagokkal". Visszaemelgetjük a biciklinket a Pizzale Romaig, innen már ismét ők visznek minket tovább: kifelé Velencéből. Lassan esteledik, jó lenne végre táborhelyet keresni! Legalább 20 km-t kell még mennünk, mire elhagyjuk az elővárosokat. Egy kellemes parkot találunk magas sövénnyel elválasztva a főúttól. Ennél jobbra nem számíthatunk – gondoljuk. Csak a sok horgász jelenléte zavaró kissé, így fürdőruhában kell megfürödnünk a lomha folyóban. Azért egy gyors tüzet összedobunk, a második konzervünket is megesszük (sólet+lencse), így már jóval könnyebb a felszerelésünk is. A jó időre való tekintettel szabad ég alatt alszunk.

Eddig megtett táv: 529,9 km

A képek minősége az utólagos digitalizálás miatt nem tökéletes.