Előzmények

Az eddigi Alpok túráinkat mindig augusztus közepén ejtettük meg és mind jól is sikerült. Viszont nekem eléggé sűrű az augusztus – munkahely szempontjából -, csak 15.-étől tudok elszabadulni. Ezért 2016-ban kitaláltuk, hogy próbáljuk meg a júliust, mert ekkor még a nappalok is hosszabbak, a szabadság is könnyebben kivehető. Figyeltük, főleg a csapat meteorológusa, - Eduscho Szilárd ikertestvére - Cobranco az Alpok időjárását, de július elejétől nem adódott 3-4 napnál hosszabb elfogadható időjárás, emiatt kivártunk.

Végül már attól féltünk, hogy nem fogunk időben visszaérni, mert ugye a családi túrázást most augusztus elejére betonoztuk be és félő volt, ha az időjárás sokáig komolytalankodik, illetve szomorkodik, akkor nehéz beszélgetés elé nézek családom tagjaival. Aztán úgy nézett ki, hogy jön egy hidegfront, mi meg elindultunk vele szemben, bízva abban, hogy utána kitart a jó idő.

Néhány szó a túráról, a helyszín megint Svájc – a 2015-ös jól sikerült túra ösztönzése képpen -, de nehogy megunjuk, ezt a csodálatos vidéket, Cobranco betervezett egy kis olasz hont is, majd a végére megint Svájc. A túra a szokásoknak megfelelően az elején tartalmazott több hegyet, majd tavak, és utána a földrajzi szűkös lehetőségek miatt megint hegyek.

Tehát a terv: A helyszínig autóval megyünk, a túra kiinduló pontja Landquart (520 m) - Wolfgang pass (1.631 m) - Davos(1.558 m) - Tiefencastel (850 m) - Albula pass (2.315 m)-St. Moritz (1.822 m) - Majola pass (lefelé 1.824 m) - Chiavenna (333 m) - Morbegno (262 m) - Passo San Marco (1.985 m) - Lecco (214 m) - Passo del Ghisallo 758 m) - Como(201 m) - Argegno (122 m)-Campione ( 300 m)-Lugano (270 m)-Menaggio (203 m) - Chiavenna (333 m) - Splügen pass (2.113 m) - Bonaduz (640 m) - Landquart ( 520 m)

A technikai arzenál nem tartalmazott új elemet, sőt akkumulátort sem, a már bevált eszközöket vittük. (GPS, akkumulátorok, napelemes töltők, kamera, fényképezőgép, telefonok, lámpák)

0. nap 2016.07.16. szombat

Esetemben a csomagolás már csütörtökön elkezdődött, próbáltam mindent logikai egységekként kezelni (tisztálkodás, technika, ruha, kaja…), majd egységekként újabb alegységekre bontani, nehogy otthon maradjon valami, mint ahogy szokott.

Aztán szombat délután öt körül kezdtük a lomokat bepakolni az autóba, ami viszonylag könnyű feladat, mert a csomagtartó 560 literes és a két (3) hátsó ülés is szabad préda volt. A szokásos video snittek elkészítése után a lovak közé csaptam és 18 óra körül elhagytuk a várost, mint 1980-ban az Edda művek. Humorizáltunk is egy sort az UFO-k és Pataki Attila bensőséges kapcsolatán, de le kell szögeznem a dalait nagyon kedvelem, aztán, hogy emberileg egy penden húrolok-e vele azt fedje jótékony homály.

Éjfél után léptük át Hegyeshalomnál a határt, a Levél szélén található benzinkút meglátogatása után. Innen még közel 840 km-t kellett haladni ahhoz, hogy a 2015-os túra kiindulópontját elérjük és még azon is túl 30 km-rel,Landquart településen megkezdhessük az első hadműveletet, ahogy a kommandóhoz illik. A figyelmesebbek észrevehették, vagy talán mindenki, hogy a túra kiinduló pontja igen közel esett az egy évvel korábbihoz. Azért addig történt egy s más, pl. éjszaka szakadt az eső, ahogy egy jól fejlett hidegfront közben kell, de mi rendíthetetlenül haladtuk célunk felé, ahova fél 10 magasságában meg is érkeztünk.

Az első hadművelet, a parkoló keresése volt, - mint ahogy kommandósokhoz illik,- ami nagyon fontos, mert a büntetést nem akarjuk ledolgozni, az autót féltem, így időt szántunk rá azon kívül, hogy már itthon a Google Earth-ön keresztül próbáltunk helyet keresni. Végül bolyongtunk többfelé (pályaudvarok parkolói), de nem volt ingyenes, emiatt továbbálltunk. Aztán, Cobranco szokásos közlékenysége (ha rajtam múlt volna, még mindig ott lennénk) segített megtalálni a helyet, ami egy nadrágtartó? (hosentreger) árus bácsika bódéja melletti, nagy zöld kuka konténer, másik oldalán, a susnyás lett. Egy közvilágítási kandeláber alatt a kerékpárút és a főút mellett.

Ez több szempontból is előnyös volt, hisz’ a bácsika minden nap ott volt – gondolom nagyon szaladt az üzlet , a túra kiindulásaként is jó volt, mert rögtön a bringaútra kanyarodtunk, éjszaka világos volt, és a főúton biztosan járőröznek a rendőrök. Cobranco élénk – kézzel-lábbal, szájjal folytatott – megbeszélésbe keveredett, a leginkább Einsteinre hasonító és igen sajátos németet beszélő kedves emberrel. Azonban a díjazás nagyságáról és mikéntjéről valahogy semmit nem sikerült megtudnunk. Na sebaj, majd legfeljebb veszünk néhányat a kurrens termékei közül, gondoltuk. Végül felálltam a magas fűvel fedett helyre, amit oldalról a már említett szépséges zöld kuka és valami cserje, vagy valami egyéb fás szárú kultúra határolt.

Gyorsan kinyitottam az én bringámat tartó zárját, - hogy minek zártam be előzőleg, fogalmam sincs – aztán amikor Cobrancoét kellett volna levenni, sehol sem találtam azt a kis kulcscsomó, aminek egyik kulcsával az imént a sajátom zárját kinyitottam. Az első meglepetés után észvesztő gondolkodásba kezdtem, de mivel ez nem járt sok eredménnyel, a szürke kis agysejtjeim nem sejtették hova a fészkes fenébe tettem a kis kulcsokat. Mivel a lázas gondolkodás nem vezetett eredményre így életbe lépett az ilyen esetekre kialakított szabályrendszer második pontja, ami kimondja: komám, ha fogalmad sincs arról, hogy mit hova tettél, akkor nézz meg minden helyet 5-10 m sugarú körben. Ekkor jelentkezett egy újabb nehezítő tényező, mégpedig a 30 cm-es fű, amiben még egy templom harangot sem találtunk volna meg, nemhogy egy kicsi kulcsot. Ekkor felmerült, hogy Cobranconak sajnos gyalog kell jönnie, hiszen úgyis szereti a gyalogtúrát.

Közben a nap ezerrel sütött a Cobranco -kék égből, már nagyon pakolni, majd indulni kellett volna, nem ily kicsiségekkel – szó szerint – foglalkozni, mint egy kulcs. Mikor már a nap hevétől és az idegességtől már jól leizzadtam, hirtelen előkerül a szökevény, amit a csomagtartóban leltem meg, a levett utazós ruhák alatt. Utólag úgy dekódoltam az események láncolatát, hogy először vastag ingben levettem a bringát az autóról, majd melegem lett és a csomagtartónál átöltöztem, de hogy legyen szabad kezem letettem a kulcsokat és rácuccoltam. /ha valaki nem értette volna nyugodjon meg,én sem./

Végül sikerült levenni Cobranco bringáját is és megkezdődött a csomagok rögzítése és az utolsó ellenőrzés, vajon hagytam-e az autóban, a szokásoknak megfelelően kolbász, szalámit, csokit. A tüzetes ellenőrzés azt mutatta, minden a csomagokban van, indulhatunk (később kiderült, hogy az ellenőrzés nem volt elég tüzetes, majd még később az, hogy de. Itt elvágom a történet mellékszálát, majd megfelelő időben visszacsatolok ide, ha el nem felejtem, addig is szedem a nefelejcsből kivont hatóanyagú – most nem jut eszembe, hogy is hívják – tablettát,hogy el ne felejtsem. Bár nem tudom mennyire hatékonyak ezek a szerek, egyszer egy idős ismerősöm azt találta mondani, hogy csak azért szedi a Cavintont, nehogy elfelejtse bevenni a Cavintont.