„Korai” kilenc órás indulással folytattuk utunkat. Jó érzés volt a Vértes lábánál tekerni. Jobbról szinte karnyújtásnyira emelkedtek fölénk hűs enyhet ígérő erdői, balról viszont füves lapály hívogatott a végtelenbe nyúló látóhatárával.

Ez volt az egyik kedvenc részem a túra során. A Vértes ezen része gyönyörű, az erdő üde zöld, a madarak csicseregnek és az autók nem zavarnak, mert előttük le van zárva ez az útvonal. Imádtam.

Ez a cikk némiképp furcsa és szövegvezetése színes lesz. A feketével írott részt én írtam, a kékkel szedett rész a feleségem gondolatait tartalmazza. A keretes rész, mint ez is egyéb információkat hordoz.

Csákberény elején a Horog-völgyben vezet utunk Oroszlányra, előtte azonban áttekertünk a település másik oldalára egy olyan látnivalóért, amelynek megtekintésére már évek óta vágytam. Feleségemnek nem is mondtam róla mást, csak hogy merőben szokatlan élményben lesz része.

Ha erre jártok akár magatok, csoporttal vagy gyerkőccel, feltétlenül álljatok meg, nagyon jópofa és vicces fotók készíthetők.

A földből kitörő metrókocsi története
Bármilyen furcsa, egy csendes kis faluban jó 80 km-re a fővárostól a földből előtör egy metrókocsi. A régi orosz kocsi 2014-ben került ide, amikor a BKV kilóra kiárusította a leselejtezett metrókocsijait. Ára 400 és 800 ezer forint között lehetett. A település lakóit is meglepte, az egyszer csak oda „pottyant” kocsi. Két évre rá 2016-ban avatták fel a közbel elkészített installációt, amely Zsemlye Ildikó tervei alapján készült és a A földből kitörő metrókocsi címet viseli. Azt továbbra sem tudom, hogy mi köze a településnek a metróhoz, de tény, hogy elmentem, megnéztem és a falu boltjában vásároltam. Szóval turisztikai szempontból működik az alkotás.

Rövid pihenő és rengeteg fotó után megkerestük a falu boltját és bevásároltunk ebédre, hiszen a hegyen át Oroszlányig települést nem fogunk találni.

Kicsit tartottam a mai naptól, mivel 85-90 km várt ránk, hegyen át. Nem tudtam mit fog ehhez a távhoz és a szintekhez szólni Nóri ebike-ja. Megegyeztünk abban, hogy inkább lassabban menjünk minimális rásegítéssel, de ciki lenne, ha a nap vége előtt mikor a legfáradtabbak leszünk elfogyna belőle a bringából a delej.

Képzeljétek, végül annyira nem használtam a rásegítés lehetőségét a nap első felében, hogy szinte 100%-on maradt a bringa, így este felé, amikor már fogyott az erőm, lehetett bármikor, bármennyit használni :)

A Horog-völgy fantasztikus ahogy beljebb értünk és fölöttünk összeborultak a fák lombjai, az augusztusi forróságot kellemes hűs váltotta fel. Majd 10 km mászás várt ránk, meg egy rövid eltévedés, még felértünk. A túloldalon egy festői horgéásztónál álltunk meg kicsit pihenni és nasizni. Innen megszűnt az egybefüggő erdős rész, egyre több helyen láthattuk az egykori bányászat nyomait tájidegen fák, meddőhányók formájában. Sajnos a rekultiváció ha egyáltalán történt is ilyen nem túl szép. Amennyire tetszett a Horog-völgy, annyira felejtős az itteni Oroszlányba vezető út. Viszont legalább forgalom mentes…

Ez volt az egyik kedvenc részem a túra során. A völgy gyönyörű, az erdő üde zöld, a madarak csicseregnek és az autók nem zavarnak, mert előttük le van zárva ez az útvonal. Imádtam..a horgásztónál pedig egész délután el tudtam volna lenni.

Oroszlányon csak átsuhantunk egy bevásárlás után, mivel a város mellett lévő Majki-tónál terveztünk ebédelni. Ebéd előtt körbejártuk a felújítás alatt lévő Kamalduli remeteséget. Most még elég csatatér az egész, így nem kívánkoztunk be. Ráadásul egy éppen hogy csak látogatható renoválás közepén járó múzeum belépő díját nem túl szégyellősen szabták meg. Szóval legurultunk a tóhoz, elfoglaltunk egy pihenőhelyet, ahol megebédeltünk és kicsit sziesztáztunk.

Kamalduli remeteség
A rend 1010 körül a ravennai Romuald herceg reformjából született. Tagjai a lelki tökéletességre törekedtek, e célból magányosan éltek. A csuhájuk színe miatt fehér barátoknak is nevezték őket. Sem egymással, sem a külvilággal nem érintkeztek. A némasági fogadalom alól csak a december 28. és január 2. közötti napok voltak kivételek. Egy Malduli nevű gazda birtokán Campo Malduli néven jött létre a remeteség.

Magyarországon a 17. században telepedtek le. Gróf Esterházy József építtette a remeteséget, alapjait 1753-ban tették le. A templomtorony körül tizenhét puritán cellaház és az egykori kolostor, későbbi Esterházy-kastély épülete őrzi a valaha itt élt remeték emlékét. A fallal körbezárt terület apró házai arisztokrata családok adományaiból épültek. Majkon tizenkét évig működött remeteség, majd II. József magyar király 1782-es rendeletével feloszlatták. Ma a kolostorban korhű módon berendezett helyiségeken keresztül megismerhető a remeték élete.

A remeteséget szívesen megnéztem volna, szeretem megismerni a vallási helyek történeteit, az ott élők mindennapjait, de ez sajnos nem jött össze, viszont a táj kárpótolt. A tó itt is gyönyörű és a kis pihenő helyünk tökéletes volt egy ebédre és egy kis délutáni, jól megérdemelt sziesztára.

Gondoltam körbe tekerem a tavat. Te ne tedd. A jól kiépített utacska egyszer csak elfogy, lesz belőle szupi erdei egynyomos, majd az sem. A sikertelen kísérlet után nagy vesződségek után visszaértem a pihenőnkhöz, majd elindultunk a híres Által-ér melletti kerékpárúton a Dunáid. Ez a rész nagyon jópofa, szerethető szakasz, ahogy a képek is tanúsítják. Kicsit féltem a tatabányai áttekeréstől, de könnyen és stresszmentesen megoldottuk. Útközben csak Tatán álltunk meg, ahol a legjobb fagyiról ismét megállapítottuk, hogy még mindig ez a legjobb. Ha érdekel a vártól nem messze találod a Hit gyülekezete mellett.)

Amikor az utat terveztük Tata mindenképp szerepelt az útvonalban, az idén fedeztük fel magunknak ezt a kis várost és magával ragadott a hangulata, szerettük volna, ha rövid időre is, újra magunkba szívni a levegőjét

A Duna partot elérve már kicsit fáradtak voltunk. Neszmély község főútján bronzszínű hajócsavar mutatja a Skanzenhez vezető utat. Ez a pihenő már nagyon kellett. Lent a parton a Szent Ilona-öbölben gőzhajók sorakoznak egymáshoz kikötve. Köztük legimpozánsabb a Zoltán, amely a Duna legidősebb hajója, valamint a Neszmély. A parton megcsodálható egy hordszárnyas hajó, a Vöcsök I alumínium teste.

Innen már csak egy rövid lábgyakorlat várt ránk a süttői szállásunkra, amely szép és olcsó volt. Ismerőseink felejthetetlen vacsorával leptek meg, amit ezúton is köszönünk nekik.