Kérjük támogasd azzal az oldalt, hogy a reklámblokkolókat kikapcsolod. Köszönjük!

 dalmacia hvar bra 01

Hvar és Brač szigetén kívül Makarska és Split környékét jártuk be.

2022 áprilisában ismét hívott az Adria, ezúttal Dalmáciában terveztünk egy 5 napos bringatúrát. Hvar és Brač szigetén kívül Makarska és Split környékét jártuk be. A fiúk szerencsére átmentették jó formájukat tavaszra, így ismét sikerült egy jó kis hegyes-kalandos útvonalat összeállítani nekik.

Dalmácia: Bringázás Hvar és Brač szigetén és a Sveti Jure megmászása

Régi álmom volt ez a dalmát túra, de az esős idő és később pedig a COVID-helyzet rendre keresztülhúzta a számításainkat. Az Adria közelebbi részein (Isztria - Kvarner-öböl szigetei) rendre megfordultam az elmúlt években, s pont ezért vágytam már egy kis újdonságra. 2022 áprilisában végre úgy nézett ki mindez valóra válhat, négyesben egy családi túra keretében vágtunk neki Dalmáciának.

Hosszú éjszakai autózás után Split városából indult a túránk. A négy kompút közül a leghosszabbal kezdtünk, miután megcsodáltuk a nagyváros ódon utcácskáit. Két órát töltöttünk a tengeren, s Stari Grad városában, immár Hvar-szigetén kezdődött a túra egy jó kis négyszáz méteres felmenettel. Csabi fiam csomag nélkül komoly előnyt szerzett magának a dombon. Estére érkeztünk meg Hvar városba, s rövidke városnézés után a városmenti öböl partján tanáltunk táborhelyet. Sötét felhők érkeztek nyugat felől, s estére egy kisebb zápor is elkapott minket. (1. nap - 26,73 km - 430 m szint)

dalmacia hvar bra 03

Másnap már csodálatos kék égbolt alatt ébredtünk. Kiadós reggeli után gyorsan kikapaszkodtunk az öbölből, s a nap hátralévő részében csupán díszletként hatott mellettünk a tenger kék szalagja, a szomszédos Korčula sziget vonulataival. Hvar déli partvonala igen hullámos, rendesen gyűjtöttük a szinteket. Hat kilométeres, rázós földutas szakasz után érkeztünk meg Sveta Nedjelja festői falucskájába, mely magasan a tenger felett a hegyoldalban kapott helyet szőlőültetvényekkel szegélyezve. Ezen a szakaszon hatalmas és szinte függőleges falként meredeznek fölénk a sziget központi hegyvonulatának ormai. A faluból rövid túrával hódítottuk meg a Mirko névre hallgató via ferratat, mely igencsak kitettnek bizonyult. A csúcsról hatalmas kilátás tárult elénk, s egy kis kápolna mellett ebédeltünk.

Visszatérve a bringákhoz folytattuk a túrát a sziget déli partvidékének néptelen útjain. Ám nem sokáig haladhattunk, ugyanis Ivan Dolac után az aszfaltos út alagúttal tér át az északi oldalra, ebben nem szabad kerékpározni, így ismét földútra kényszerültünk, s nagyrészt tolva hódítottuk meg másodszor a sziget tetejét. Roppant hűvös, szeles idő fogadott idefent, s még 6 kilométer sík földút egészen a történelmi jellegű Humac falucskáig, mely mára teljesen elnéptelenedett. Fáradtan és elcsigázottan kaptattunk tovább. Vizet kellett felvennünk még a vacsorához, ezt egy kis faluban sikerült megoldanunk olyasformán, hogy a helyi bácsikák még egy borkostolóra is beinvitáltak bennünket. Bogomolje után aludtunk egy olajfaligetben. Egész nap roppant erős és hűvös északi szél tombolt, s még napnyugta után sem csitult el, így nem volt túl kellemes éjszakánk. (2. nap 66,64 km - 1210 m szintemelkedés).

Április 11-én ismét hűvös, de napos reggelre ébredtünk. Húsz kilométer, többnyire lejtős út várt ránk még Sucuraj kisvárosáig. Itt mondtunk búcsút a szigetnek, a 9:30-as komppal visszatértünk a szárazföldre, Dvernik üdülővárosába. Kiadós reggeli után a szigetnél forgalmasabb parti úton tekertünk. A túra érdekessége az volt, hogy egy-egy magasabb pontról szinte az útvonalunk nagyrészét fel tudtuk térképezni a távolban. Gyorsan, már a déli órákra elértük Podgorát, s úgy döntöttünk, hogy a tegnap estére kicsit elpilledő fiainknak pihenőnapot ajándékozunk és könnyített csomaggal Diával kettesben indultunk a Sveti Jure 1764 méter magas csúcsának a meghódítására. A 30 kilométeres utat mintegy 3 óra alatt tettük meg felfelé. Az első ezer méter szinte függőlegesen volt belecakkozva az eszméletlen hegytömegbe. A falut elhagyva először kopár, mediterrán vidéken, majd fenyőerdőben kaptattunk felfelé, később újból kitárult előttünk a szigetvilág. Az első ezres után egy kis menedékház fogadott, innentől már igazi magashegyi környezetben tekertünk egy sziklás, meredek oldalakkal övezett kis hegyi utacskán. Gondosan kikerültük a munkagépeket, melyek éppen az út felújításán fáradoztak, s kaptattunk tovább felfelé. 1500 méteren már megjelentek az első hófoltok, s végre szemtől szemben találtuk magunkat az impozáns hegycsúccsal, melyet tegnap Hvarról már messziről megcsodálhattunk. Ám a feketeleves még csak most következett. Az utolsó felkapaszkodás nehéz, 10% feletti szakaszokat hozott hideggel és erős széllel. De innen már nem adhattuk fel, néhány szlovák országútissal együtt értük el a hegy legmagasabb csúcsát. Hatalmas érzés volt itt fent lenni! Gyorsan felkapkodtuk magunkra a ruháinkat, s egy órán beül visszatértünk a tengerpatra, ahol a fiúk alul felül rövidben kártyáztak a kellemes melegben és napsütésben. Innen már csak 8 kilométer volt hátra a mai napból, még Makarska előtt a Nugal nevű öblöt szemeltük ki szálláshelyül. Elég nehéz volt megközelíteni a sziklás ösvényen a felpakolt túragépekkel, de belteljesítette a hozzá fűzött reményeket. Kavicsos öböl és mögötte egy kis fenyőerdő fogadott egy függőleges sziklafallal határolva. Szélmentes, nyugodt táborhely. Este Csabi kérésére még egy kis tábortüzet is raktunk. (3. nap - 109,9 km - 2280 m szintemelkedés).

dalmacia hvar bra 04

A túránk negyedik napja ismét komoly kihívásokat tartogatott immár a srácok számára is, ugyanis Makarskából bekompoztunk Brač szigetgére, melynek csúcsa a legmagasabb az adriai szigetvilágban. S természetesen - mivel aszfaltos út vezet fel rá - nem hagyhatjuk ki. Ám először a sziget déli partvidékén található Bol városába látogattunk el. Itt található a jellegzetes Aranyszarv nevű strand, melyet Csabi már napok óta "arany-agancsként" emlegetett. A vízbe nyúló kavicsszarv szélárnyékos oldalán sziesztáztunk, itt már meg lehetett maradni egy szál fürdőruhában, ám a víz így is kellemetlenül hideg volt. Délután három óra előtt vágtunk neki a sziget kalandos déli partvidékének. Murvica után ismét elfogyott az aszfalt, s akárcsak Hvar déli partján itt is kegyetlenül dimbes-dombos, nehezen kerékpározható terep fogadott. De szerencsére nem sokat kellett küzdenünk a kavicsokkal, ugyanis pár éve szuper hágóút épült ide, melyen végre megkezdhettük a felkapaszkodást a Vidova Gora hegycsúcs irányába. A fiúk ismét meglódultak a tíz százalék feletti emelkedőn, Diával tisztes távból követtük őket. Hihetetlen számomra, hogy ennyi idősen is milyen jól bírják ezt a kegyetlen, dombos terepet, emlékszem számomra hosszú évek kellettek, mire sikerült megszeretnem a hegyi bringázást. Ki is tartott a lendületük a hegy ellaposodó tetejéig, ahol hatalmas fenyőerdők terebélyesedtek. Este 6 óra felé érkeztünk meg a kiszemelt táborhelyre, s úgy döntöttük, hogy még a naplemetnében megcsodáljuk a kilátást a 780 méteres magaslatról. Megérte felmenni, hiszen nem volt ott senki, csak miénk volt a hegytető, s néhány kisebb báránycsaláddal kellett csak osztoznunk a panorámában. Alattunk pedig a délutáni útvonalunk és a jellegzetes Aranyszarv, szemben pedig a már megjárt Hvar szigete foglalt helyet. Miután kigyönyörködtünk magunkat visszagurultunk két kilométert, s az elágazásnál egy kis réten dobtuk fel a sátrainkat. Ma este is volt táborűz, s tudtuk hogy 600 méter felett a túránk egyik leghidegebb éjszakája vár ránk. (4. nap - táv 62,38 km, 1550 méter szintemelkedés).

dalmacia hvar bra 02

Április 13-án, túránk utolsó napján alig fagypont feletti hőmérséklet fogadott minket Brač sziget legmagasabb csúcsa környékén. Én egy 20 kilométeres reggeli terepfutással indítottam a napot, így a többiek csak nem sokkal 9 óra előtt bújtak elő a sátorból. Jókora gurulással indítottuk a napot, s Pučišća kikötőjében reggeliztünk. Az északi partvidék alacsony forgalmú aszfaltos utat és a már megszokott dombokat hozta. Nem kellett sietnünk, így is koradélután elértük Supetar városát, s egyben a kompkikötőt. Ejtőztünk még egy utolsót a tengerparton, majd visszatértünk Spilt városába. Dia elment az autóért, mi pedig kitekertünk a városból, s Podstrana felett táboroztunk le nem messze a Perunika névre hallgató via ferrata lábától. Fantasztikus kilátás nyílt innen Spitre és az egész szigetvilágra. Este ismét nagy tüzet raktunk, s szokás szerint meleg vacsorával és jó kis kártyapartival búcsúztattuk a napot. (5. nap - 61,81 km - 650 m szint).

dalmacia hvar bra 01

Másnap reggel még megmásztuk a Perunikát, majd felpakoltuk a bringákat az autóra és megkeztük a hosszú hazautat Magyaroszág irányába. Késő este sikerült elérnünk Szombathelyet.


A túra adatai:

Indulás: 2022.04.09
Érkezés: 2022.04.13
Időtartam: 5 nap
Teljesített táv: 327,4 km