Azaz: Hogyan lehet egy 77 km-es túrát 160 km-es úttal teljesíteni?
Réges-régen bringával Budapestről indulva Etyek, Alcsútdoboz, Székesfehérvár vonalon jutottam le a Balatonhoz, vagy a Velencei-tóhoz. (Nyáron, a mai napig sokszor használom ezt az útvonalat autóval. Egyfajta egérút ez az idegbajos sofőrökkel zsúfolt autópálya helyett.)
Most miután megépült a BuBa (Budapest – Balaton kerékpáros útvonal) sokat használom azt Székesfehérvárig. (Azt, hogy onnan tovább más nyomot ajánlok a Balcsihoz az már más lapra tartozik.)
Egy szép napon a térképet nézegetve alakult ki bennem egy új körtúra lehetősége, amely Etyekről indulva a BuBán eljut Velencéig, majd Lovasberény felé kanyarodva az én korábban használt utamon tér vissza Etyekre.
Az Etyek - Nadap kerékpáros körtúra útvonala. Én az óramutató járásával ellenkező irányban jártam be.
Az útvonalat megrajzolva gyorsan be is került a BringaLap adatbázisába, amely rövid idő alatt igen népszerűvé vált. Mielőtt ezen útvonal bejárást elkövettem volna, rengetegen olvasták és töltötték le a kerékpártúra nyomvonalát.
Eme hosszúra nyúlt bevezető után nézzük az én kalandomat.
Budapesti lakosként első dolog az etyeki kiindulópont elérése volt. Erre több alternatíva is kínálkozott. Az autót gyorsan elvetettem, mivel az előző napi M3-as autókázásom, akarom mondani dugókban állásom után minden tagom felvisított a „vezetés élményének” gyakorlása ellen. A vonatos utazásnak alapból nem vagyok híve, mivel a MÁV jegyek ára nincs összhangban a szolgáltatás minőségével. Most ráadásul nagy felújítást végeznek azon a szakaszon. Így úgy döntöttem, nem akarom cáfolni a vasút pontosságáról és kényelmességéről szóló mítoszt. Nem maradt más alternatíva, mint a kerékpár.
Gyors fejszámolást végző olvasóim jól gondolják kétszer 40 km bringáztam azért, hogy letekerjek egy 77 km-es túrát.
Magyar-kút Etyeken
Szóval Etyeken a Magyar-kútig szépen bemelegítettem a BuBán. A kiindulóponton volt az első pihenőm. A kút köré a XIX. században egy klasszicista stílusú épületet húztak föl. A vize a mai napig iható. Ott jártamkor is többen töltötték meg ott kisebb nagyobb edényüket. A kút körül létrehozott parkosított terület tökéletes kiinduló, vagy pihenőpont a bringás vándoroknak.
Innen én - a túra ajánlással szemben - nem a BuBán indultam el, hanem az országúton Alcsútdoboz felé. Valamiért mindig óramutató járásával ellentétes irányba szeretek kerülni. (Lázadó!)
Etyekwood, azaz a település határában a Korda Stúdió .
Változatos (dombos – völgyes), de jó minőségű országút vezet Alcsútdobozig. A hétvégén nem is volt túl forgalmas. A település előtt hatalmas platánfák állnak az út két szélén, amelyek lombja fenn a magasban összeérnek az út felett. Fantasztikus érzés ezen a több mint 1 km hosszú szakaszon betekerni erre a településre.
Fantasztikus platánfasor fogadja az Alcsútdobozra érkezőt
Alcsútdoboz túlsó oldalán pont az Alcsúti arborétum mellett vezet tovább az út. Ha valaki még nem volt itt, szerintem jó alkalom betérni egy laza sétálós pihenőre. Én most nem tettem ezt, mivel Lovasberényben terveztem a következő pihenőhelyet. Innen egyébként az út forgalma némileg erősödött, és az aszfalt minősége is szemmel láthatóan romlott az előző szakaszhoz képest. Bár a magyar valóságban még mindig igen csak jónak mondható.
Az Alcsúti arborétum bejárata
Szóval ezen az utacskán hullámoztam tovább. A nap kellemesen sütött, már lekívánkozott a hosszú ujjú felső is. Szelet alig lehetett érezni. Szóval tökéletes pillanat volt. MAJDNEM! Sajnos az az átkozott technika tréfát űzött velem. A Garmin kerékpáros computerem majdnem tökéletesen navigált. Szépen mutatta az utat és a következő kanyart. De szöveggel és csipogással nem jelezte. Hogy mi állítódott el rajta sajnos nem tudom. Mindenesetre nagyon bosszantott a dolog.
Vértesacsán egyszerűen átgurultam, majd hamarosan megérkeztem Lovasberénybe. Itt a tűztoronyról próbáltam az ellenfényben egy használható képet lőni nektek. Kicsit bosszankodtam az ellenfény miatt. (Otthon az esélytelenek nyugalmával nyitottam meg a fotót és meglepően jó lett. Csak jó ez a HDR funkció valamire.)
Lovasberény látnivalói
A néhány méterrel távolabb álló Cziráky-kastély volt utam következő pihenő pontja. Kicsit falatoztam, levettem a felesleges hosszú ruházatom, majd körbejártam a kastélyt és csináltam róla jó pár fotót. (Igen, a drónt is képes voltam magammal cipelni, hogy minél látványosabb képekkel tudjam bemutatni nektek eme jobb napokat is látott kastélyt.)
A Cziráky-kastély madártávlatból
Pihenés közben a Garmint tovább piszkáltam, de nem jutottam vele sehova. Így elengedtem a dolgot. Tovább indulva Nadap felé tartottam, ám mielőtt elhagytam volna Lovasberényt sikerült lencsevégre kapnom a település legjobb sufni tuningját. Én ilyen talicskát még nem láttam. A település vége táblát elhagyva útépítésbe botlottam. Ami most nem volt túl jó, de jövőre, ha kész lesz, fantasztikus út vezet majd át a Velencei-hegységen.
A heti sufni tuning nyertese eme remekbe szabott lovasberényi talicska
Utam leghosszabb emelkedője itt várt rám, de mi volt ez a Balaton Bike Derby emelkedőihez szokott lábaimnak. Gond nélkül teljesítettem ezt a 6 km-es szakaszt. Szinte észre sem vettem és már suhantam le a hegy túloldalán Nadapra.
A háttérben ott csillog a Velencei-tó vize
Nadapon csatlakoztam rá az Etyeken elhagyott BuBára. Innen akár lehetne már visszafelé is tekerni (s ezáltal a túrából 8 km-t lecsapni), de én legurultam a tó partjára, illetve áttekertem Kápolnásnyékre, ahol meg lehet csodálni a gyönyörűen rendbe hozott Halász-kastélyt.
A Halász-kastély
Innen kiváló minőségű aszfaltúton jutunk el a BuBa kerékpárúthoz. Itt jobbra fordulva immáron a BaBun (értsd: Balaton – Budapest kerékpáros útvonal :D ) kerekeztem vissza Etyek felé.
Ahol a kápolnásnyéki út becsatlakozik a BaBuba
Első település Pázmánd, ahol egy fantasztikus bringás pihenő várja a fáradt vándort. Sokan giccsesnek tartják, de én kifejezetten szeretem fa szobrait. Ráadásul víz vételi lehetőség is van itt.
Miután kicsit falatoztam tovább indultam. Itt lett gyanús, hogy a computerem még mindig csak 70 km-ny megtett távolságot mutat. Mint kiderült, Lovasberénynél, amikor piszkáltam megállítottam az útvonal rögzítését, így most újraindítva azt kb. 30 km-rel kevesebbet mutat, mint a valóság. (Mondtam már, hogy utálom ezeket a kütyüket?)
Pázmánd dombjait elhagyva egy meredekebb lejtőn legurulva értem el Kajászót. Tudjátok itt volt az a „botrányos” fekvőrendőr, amin a sebesség korlátozó táblát figyelmen kívül hagyó bringás (ha béna volt) hatalmasat tudott zakózni. Azóta a fekvőrendőr megszelídült. A falu után egy rövid, de meredek emelkedő várja a bringást.
Utam a BaBun
Etyek előtt, a mandulás fasor után ismét meg akartam röptetni a drónt. A terven az volt, hogy felküldöm a maximális magasságig, amíg engedélyezett a használata és lövök egy madárnézeti fotót a dimbes-dombos szőlő és erdő uralta tájról. Ez sajnos nem sikerült, mert egy közeli reptér miatt ez a légtér tiltva van. Kicsit csalódottan, de a törvényt betartva tovább indultam és a Korda stúdió fara mögött legurultam Etyekre. Szerencsére az EVERGREEN nem fordult keresztbe, így gond nélkül be tudtam fejezni a körtúrát.
Csak keresztbe ne forduljon...
Magyar-kútnál meg sem álltam, hanem hazafelé véve az irányt, még egy laza 40 k. várt rám ezen a csodás őszi napon. Így sikerült a 77 km körtúra kedvéért összesen 160 km-t tekernem.
Irány haza!
Ajánlott cikkek:
Etyek - Nadap kerékpáros körtúra (letölthető GPX)
Támogasd a működésünket
Ha tetszett a cikk, kérlek támogasd a munkánkat önkéntes adománnyal a Revolutos számlánkra bankkártyás fizetéssel. Ezáltal még több hasonló cikket fogunk tudni készíteni a szórakoztatásodra.
Hogyan működik az adományozás?
Köszönjük!