Kérjük támogasd azzal az oldalt, hogy a reklámblokkolókat kikapcsolod. Köszönjük!

lompi bike vasteve 02

 Ez egy különleges bringaismertető lesz, nemcsak mert rekuról van szó...

Ez egy különleges bringaismertető lesz, nemcsak mert rekuról van szó, hanem mert egyedi darab, és nem teljes egészében új: sok szerkezeti eleme a régi gépemről származik. Mégis érdekes lehet, egyrészt, mint különlegesség, másrészt, mint utánozható történet, olyanoknak, akik boltban nem kapható kerékpárra vágynak.

Rövid felvezetésként: verseny- és terepbringás évtizedek után 14 éve kezdtem fekvőbringázni, azóta négy saját, illetve több tesztelt típussal 148 ezer kilométert gyűjtöttem össze. Legutóbbi kerékpárom, egy Carbonrecumbent Road Runner, kevéssel a bűvös százezer kilométer elérése előtt megadta magát – márpedig ha egy karbonváz eltörik, nem lehet meghegeszteni, veszélyes hulladék lesz belőle. Úgy döntöttem, hogy új rekum örök élet plusz egy hónap élettartamú, a világ bármely táján javítható acélvázas legyen, elöl-hátul 20 colos kerékmérettel, mert szívesen kombinálom vasúti utazással a biciklizést, és ilyennek nem kell jegyet váltani, ingyen szállítja a MÁV (nem a bringajegy ára számít igazán, hanem a macera a pénztárnál).

lompi bike vasteve 03

E szempontok szerint Lompit (akiről nemrég írtam) kértem a váz megépítésére, új első villával, de a tönkrement bringa kormányrendszerének, ülésének és alkatrészeinek felhasználásával. Elfogadtam javaslatát, hogy ipari csapágyas agyú kerekeket építsen be, ezekre komfortos Schvalbe Big Apple gumikat kértem. Körülbelül két hónapig tartott a projekt megvalósulása. Fekete porfestéssel, menetkészre összeszerelve 145 ezer forintba került – a másik (elméleti) opcióm nagyjából egy új vásárlása lett volna, 700 ezer fölött, vagy az Alibabától rendelni, háromezer dollárért, azaz kilencszázezer magyar forintért.

Akkor lássuk a Vastevét, mert így neveztem el. Nekem nagyon tetszik, jó az összbenyomás, egy mokány, kalandozásra termett biciklit látok. Szép, mérnöki szememmel nézve jó konstrukció az egyszerű botváz, a hozzá illő hátsó villával, rajta nyúlványokkal a tengelynek, tárcsaféknek, üléstámasztónak. Meg lehet nézni a hegesztéseket, a részletek kidolgozását. Passzol az egészhez az első villa. Lompi persze nem nagy bringamárkák csőszettjeiből dolgozik, a szimpla 50x1-es szénacél vázcsőnek és a többi szerkezeti elemnek megvan a súlya. Karbon bringám, amelynek alkatrészei erre átugrottak, tizenegy kilós volt, a Vasteve alatt (tükrökkel, légkürttel, kulacstartóval, két hátsó lámpával) 15-öt mutat a mérleg (a cseh Azub márka hasonló, de rugózott Mini típusa is 14,5 kg). Na és akkor mi van? Pár perccel később érek fel Dobogókőre? Nehezebben tuszkolom be a bringát egy régi típusú vasúti vagonba? Bizony így van, de zokszó nélkül tudomásul veszem – jobb egy valóságos nehéz bringa, mint egy elérhetetlen könnyű.

lompi bike vasteve 04

Ami a kaptatókat illeti, mivel megmaradt a régi reku terepbringás áttételsora, elöl 22-es kicsi, hátul 34-es nagy fogaskerékkel, de 26 helyett csak 20 colos a kerék, nagyon meredek emelkedőkön lehet pörgetve felpedálozni. Ennek csak a bringás ügyessége, lassú meneti egyensúlyozó képessége szab határt. Igazán gyors áttételem viszont ugyanezért nincs, de nem is versenyt nyerni akarok, hanem túrázni, lefelé hadd pihenjek. Még a témánál maradva, hátsó váltóban nem a Shimano a kedves márkám, hanem a SRAM, mert hosszabb bowdenhúzással vált két fokozat között, így precízebben beállítható. Váltó-markolatokkal használom, tisztes életkora ellenére tökéletesen működik. Akárcsak a Deore hajtómű, amely bő tíz éves, megszámlálhatatlan kilométerrel.

Hát igen, emelkedőn nem bajnok a fekvőbringa, lejtőn viszont annál jobban beindul, a kisebb légellenállásával. Ha így áll a dolog, miért mechanikus tárcsaféket használok? Egy régi, személyes averzióm az oka, montikkal voltunk a Dolomitokban, és az egyiknek úgy beszorult a hőtől a hidraulikus tárcsafékje, hogy – mivel kulacsaink már üresek voltak – hűtésként le kellett vizelni. Egy bowdenben nem képződhet gőzzár, és meglátszik rajta, ha cserélni kell. Szóval e tekintetben maradi vagyok.

Az ülés a Carbonrecumbent gyártmánya volt, de nem szén-, hanem olcsóbb üvegszálas kivitelű. Térszövedékes betétje jól átszellőzik, oldalra kivezeti a párát, de persze így is beizzad valamennyire az ember háta, ez műfaji sajátság. A támladőlés úgy van beállítva, hogy egyensúlyban legyen a fejem a nyakamon, ne kelljen izomból tartani. Épp a kellemes, nyugágyas pozíciónak köszönhetően lehet rekuval fájdalom nélkül megtenni egy nap alatt négyszáz, vagy több kilométert. A kormányszár és a kormány viszont valódi karbon – inkább szemgyönyörködtető, mint valódi súlyelőny.

lompi bike vasteve 05

Apropó magasság: sokan kérdik, nem veszélyes-e egy ilyen alacsony kerékpár. Nos, nem is olyan alacsony, sisakom teteje 132 centire van a földtől, jól látszom, azonos magasságban van a fejem a személyautó-vezetőkével, van szemkontaktus, átlátok több kocsin, időben észreveszem, ha előrébb fékeznek. Amúgy meg elöl-hátul villogót használok a sisakomon. És, ha ez sem elég, megnyomom a visítóan magas, nagyon erős hangú (110 decibel), autószelepről felpumpálható légkürtöt. Azt még kamionfülkében is hallani lehet. Még a centiknél maradva: a Vasteve hosszabb egy standard bringánál, de praktikusabb autókba befér az ülésre lehajtott kormánnyal, akár a kerekét sem kell kiszedni, liftbe a hátsó kerekére állítva tolom be.

A 20 colos kerekek járulékos előnye, hogy elinduláskor és megálláskor könnyebb átlépni a vázat, illetve be- vagy kipattintani az spd-cipőt.

lompi bike vasteve 01

Menet közben nagyon élvezem a Vastevét, stabilan fut, a ballonos gumik szűrik az aszfalt durvaságait vagy a macskakő rázását, defektvédelmükkel viszont nem vagyok elégedett, tréfált már meg királydinnye. A két tükörben jól látok hátra, ez fontos biztonsági tényező, nagyritkán „rendes” kerékpárra átülve módfelett zavar, hogy tekergethetem a nyakam. Az előrenyúló hajtómű miatt persze nagyobb ívet súrol a reku eleje a kerék nyomkörénél, ezért szűk helyeken, terelőoszlopok között rátartással kell kormányozni, mint egy autóbuszt, nem valami ügyes dolog ilyen helyzetekben. Előny viszont, hogy a kissé nagyobb tengelytáv és a kisebb súlypontmagasság jóvoltából nagyon erősen lehet fékezni, anélkül, hogy levegőbe emelkedne a hátsó kerék, és átugranám a kormányt.

lompi bike vasteve 06

Rekun persze nem lehet hátizsákot viselni, viszont nagyon praktikus az ülés felső végére akasztható speciális táska. Táborozós felszerelést két alsó, banán-alakú táska fogad be.

Az első fél évben megtett 4400 kilométer tapasztalatai alapján nagyon elégedett vagyok a Vastevével, nemcsak remek ár/érték-aránya miatt, hanem gazdasági mérlegeléstől függetlenül is. Kiváló túragép, nagyon hatékonyan alakítja át a hajtóerőt haladássá, szuper kényelmes, egyszerű szerkezetével és alkatrészeivel megbízható, és tökéletesen adja a rekus életérzést: nem az aszfaltot bámulom magam alatt, hanem a horizont van szemmagasságban, és mintha mágnesként vonzana magához. Úgy látom, hogy az előző, ugyan világklasszis, de költséges karbon-gépemhez képest egyetlen hátránya a nagyobb súly, minden egyébben ugyanazt kapom tőle. Ez pedig fontos, mert nekem a bringa, akárcsak a kajakom, nem sportszernek számít, hanem testrészemnek.

Adatok

  • Hosszúság 1640 mm
  • Tengelytáv 1080 mm
  • Szélesség (kormány) 440 mm
  • Magasság (tükrökkel) 1130 mm
  • Tárolási magasság 980 mm
  • Ülésmagasság 550 mm
  • Váz átlépési magassága 580 mm
  • Súly (fix szerelvényekkel) 15,2 kg