Már most, a cikk elején megjegyzem, hogy kicsi az esély arra, hogy egy vaddisznót támadásra ingereljen egy bringás.

A kerékpár zajait, vagy a beszélgetést hallva hamarabb odébb állnak, minthogy egyáltalán meglátnánk őket. Bár a gyakorlatban az is bebizonyosodott, hogy a vad a kerékpárost, autóst jobban bevárja, mint a gyalogos turistát. Igazi bringások nem is az áthatolhatatlan bozótost választják kerékpározásra, ahol sarokba szorítva, védekezésre kényszerítheti az állatot. Ha még is észleljük az állatokat, nagyrészt a feneküket mutatják felénk mutatni és teljes sebességgel (akár 45 km/h) fognak rohanni tőlünk minél messzebb. Adrenalin szintünk kicsit megemelkedik -ami valljuk be jó érzés-, és este lesz mit mesélni az ismerősöknek. Habitusunktól függően akár kicsit ki is színezve:

- Aztán jött felém a disznó, mint egy gyorsvonat. Én elé álltam és üvöltöttem akkorát, hogy az fülét, farkát behúzva menekült előlem!

Legnagyobb veszélyt a fiait védő koca, vagy a sebzett vad jelentheti. A vadászatok során megsebzett, állat tényleg nagyon veszélyes lehet. (Erről Zrínyi Miklós tudna a legtöbbet mesélni..) Ilyen állattal viszont kicsi az esély, hogy kerekezés közben találkozunk. (A sebzett állat a sűrűséget keresi, ahol elfeküdhet pihenni.)

Felmerülhet a kérdés, hogy hogyan állapítsuk meg, hogy az állat sebzett-e. Nos az gyanús, ha az oldalán hatalmas véres folt éktelenkedik. Ha egyedül van és támad azt minden esetben minősítsük sebzettnek.

Ebben az esetben nincs más hátra, mint a menekülés. Jól figyeljünk arra, hogy hegyoldalon lefelé fussunk, mert a disznó alkati felépítése miatt (erős mellső lábak) hegynek fölfelé tud gyorsabban futni, még mi nem.

A támadás során a disznó megpróbál minket feldönteni. Hidd el sikerülni fog. A kanok az állkapcsukból 4-8 centire kiálló csontszínű, sarló alakú, élesre fent agyaraikkal ejthetnek rajtunk halálos sebet, míg a „csak" kocák harapnak. Ezért nehéz megítélni, hogy miután földre kerültünk, mennyivel ússzuk meg. Ha mégis ilyen támadás áldozataivá válnánk, bármennyire nehezünkre esik is, hasra kell fordulni, ezzel védve lágy részeinket, kezeinkkel tegyük a fejünk felé.

A fiait védő kocával január vége és április között találkozhatunk. Ebben az időszakban az anyaállatok különválnak a kondától és vackot készítenek egy arra alkalmas sűrűben. Ilyen helyen ugye nem szoktunk kerékpározni, max a fáradt gőzt megyünk kiengedni néha. Nos inkább ne tegyük.

Ha szerencsétlenségünkre sikerülne rátalálni egy ilyen vacokra menjünk elé onnan azonnal. Szigorúan tilos a kis állatokat felemelni. (Bármennyire cuki, csíkos kis négylábúak.) A kis malac segélyhívó visítására azonnal megjelenik az anya, és nem marad az ügy megtorlás nélkül.

Gondolj csak bele az anya szemszögéből a következő történik:

Egy játszótéren a homokozóból emberrablók akarják elhurcolni kicsiny gyermekedet. Te mit tennél?

A száz kilogramm körüli feldühödött disznó úgy fog előkerülni a semmiből, mint a rakéta és ha első nekifutásra nem dönt le a lábunkról, vastag izomkötegekkel teli rövid nyakát, fejét és orrát használva előbb utóbb eléri célját. A legnagyobb probléma azonban csak ezután következik. A kocák ugyanis harapnak és sokkal nagyobbat mint egy kutya... Ha ez történik szintén azt kell tennünk, mint korábban említettem.

Szóval nem jó ötlet csíkos kis malacot simogatni.

Ha kerékpározás során valami oknál fogva egy sétáló vaddisznó családba botlanál állj meg. Hagyj nekik időt az elvonulásra. Az sem baj, ha közben énekelsz, vagy beszélsz normál hangmagasságban. Ez kevésbé ösztönzi támadásra, mint a kiabálás.

A fentieket összefoglalva két dolog várható, ha találkozunk ezekkel az állatokkal. Farukat mutatva menekülnek előlünk, vagy támadnak. Támadni hobbiból nem fognak ezért sincs tele a média (a bulvár sajtó bánatára) naponta véres vaddisznó támadással. A támadást mi váltjuk ki. A a korábban említett okok egyikével. Az állatot, ha megindult megijeszteni, elrettenteni nem lehet. Marad a fára mászás és a telefonos segítség kérés, mert van olyan okos, hogy kivárja még leesel a fáról.

A cikk végén a kutyásoknak egy gondolat. Ez erdőben még a város szélén is póráz nélkül veszélyes dolog kutyát sétáltatni. (Arról nem is beszélve, hogy törvényileg tilos.) Mert mi történik. A kutya meglátja a vaddisznót, és ha még nem nemesítették ki teljesen a kutya jelleget belőle ugatva elindul az állat felé. Ha a disznó rossz passzban van (kutyusunk felbosszantja), vagy a fentiek szerint meglőtték, vagy csemetéit sétáltató anya, akkor megtámadja kutyánkat. Az viszont menekülőre fogja, és hol keres védelmet? Természetesen a gazdájánál...

A cikkből érezhetitek, hogy írója nem gyűlöli ezt az állatot, hanem tiszteli, sőt kifejezetten kedveli. Emiatt rengeteg szakirodalmat olvasott róla. Így végszóként engedjetek meg egy megjegyzést. A vaddisznó nem egy buta állat. Sőt! Értelme a tutyákéval vetekszik. Ezt tartsátok szemelőtt!

Ha tetszett a cikkünk, és kicsit szeretnél erről a vagány állatról többet megtudni, akkor olvasd el a Kerékpáros állattan sorozatunk vaddisznóról szóló cikkét. Katt IDE!

A képek forrása: wikimedia