Az idei évben rengeteg a szúnyog. Köszönhetően a májusi esős hónapnak. Ebben a cikkben bemutatjuk ezt a kis vérszívót.

A szúnyogfélék (Culicidae), a rovarok (Insecta) osztályának kétszárnyúak (Diptera) rendjébe, ezen belül a szúnyogalkatúak (Nematocera) alrendjébe tartozó család. A család három alcsaládján belül 41 nemük és mintegy 3500 fajuk ismert.

Előfordulása

A szúnyogfélék az egész világon előfordulnak. Kedvelik a meleget és a nedves környezetet; a fajok sokrétűsége ezért a trópusokon a leggazdagabb. A sivatagi területek viszont nem kedveznek ennek a rovarcsoportnak.

Életmódja

E rovarok magányosak, bár sokszor nagy csapatban jelennek meg. A szúnyogok hímjei teljesen ártalmatlan, növényi nedvekkel táplálkozó, rövid életű rovarok. A nőstényszúnyogok életük jelentős részében szintén növényi nedveket szívogatnak, de a legtöbb fajnál a sikeres peterakáshoz legalább életükben egyszer madarak vagy emlősök vérét is kell szívniuk. E fajoknál ez látja el a petéket fontos tápanyagokkal, vérszívás nélkül a lerakott peték életképtelenek lesznek.

Szaporodása, egyedfejlődése

Az európai fajok nőstényei átvészelik a telet és tavasszal rakják le petéiket. Rendszerint pocsolyák, viszonylag háborítatlan állóvizek vagy lassan folyó vizek felszínére egyesével vagy csomókban rakja le. A peték száma fajtól függően 50–300 között van, melyek „tutajként” úsznak a víz felszínén. Ebből néhány nap alatt kelnek ki a lárvák.

A lárva a farkánál lévő légzőcsövön lélegezve szinte „csüng” a víz színe alatt. Némelyik a vízzel sodortatja magát, és mikroszkopikus méretű planktonnal táplálkozik, mások mozgékony ragadozók. Többszöri vedlés után bebábozódik. A báb nem táplálkozik, de mozog; ha megriasztják, alásüllyed. A bábból – a víz hőmérsékletétől és fajtól függően – 4–7 nap múltán bújik ki a kifejlett rovar.

Szúnyog lárvák (forrás. wikipedia)

Hogy talál meg?

A szúnyogok látása nem túl jó, de a szaglásuk és a hőérzékelésük rendkívül kifinomult.

A különböző szúnyogfajok eltérő testrészeket preferálnak, például egyes fajok a kéz- és lábfejet, míg mások a térdhajlatot és hónaljat. A vérszívó nőstényszúnyogokat (fajonként eltérő) a testből kisugárzódó hő, néhány jellemző illatkomponens, valamint a kilélegzett szén-dioxid vezeti el áldozatához.

Kutatások bebizonyították, hogy a nagyobb testtömegű, a várandós és a sört fogyasztó emberek szenvednek el több vérszívást, étrendtől függetlenül.

A szúnyogcsípés

A szúnyogcsípés során a nőstény szúnyogok szúró-szívó szájszervükkel hatolnak a bőrbe. Ez a mi méreteinkhez képest olyan apró, vékony és hegyes szerv, hogy a szúrást magát alig érezzük.

Ahhoz, hogy gondtalanul tudjon táplálkozni és emészteni, a szúnyog nyálával véralvadásgátló anyagot juttat a szúrás helyére (mintegy beleköpi a sebbe), ami megakadályozza, hogy a vér megalvadjon szívás közben.

Immunrendszerünk felismeri a szervezetünkbe jutott szúnyognyálban lévő idegen fehérjéket, és úgynevezett 1. típusú vagy azonnali túlérzékenységi reakció jön létre. A reakció lényege a „betolakodó”, vagyis az idegen fehérje mielőbbi eliminálása. Ebben főszerepet játszik a szöveti hízósejtekből felszabaduló hisztamin nevű anyag.

A hisztamin elősegíti az erek tágulását és a fehérvérsejtek megjelenését a csípés (szúrás) területén, ami az idegen fehérje gyorsabb eltávolítását szolgálja. Mindemellett a hisztamin erős szövetizgató hatással is bír, az érfal áteresztőbbé válása miatt az érpályából folyadék áramlik ki a szúrás helyén, ez vezet duzzanathoz, a bőrben lévő idegvégződések ingerlése pedig viszketést eredményez. A bőr kipirosodásáért a környező erek tágulata felelős, ami szintén a hisztamin számlájára írható.

A szúnyogcsípés kellemetlen tünetei néhány nap alatt maguktól is elmúlnak. A folyamat antihisztamin hatású krémekkel gyorsítható.