Az első ilyen alkalom akkor következik be, amikor a kerékpárt gyártják. Egy átlagos bicikli elkészítéséhez 13-25 kilogramm nyersanyagra, elsősorban acélra, illetve alumíniumra van szükség. Ezzel az értékkel egyértelműen verhetetlen, hiszen egy személyautó legyártásához 30- 60-szor ennyi nyersanyagra illetve energiára van szükség.

Másodszor a kerékpár használata közben teljes élettartamában élvezhetjük pozitív hatásait (egészség megőrzés, stressz levezetés, stb.). Egy átlagos kerékpár élettartama körülbelül 10-15 év, de futnak ennél lényegesen öregebb 30-50 éves kerékpárok, melyeken jóformán csak a gumiköpeny volt néhányszor cserélve.

Az átlagoskerékpárok szinte minden alkatrésze csereszabatos, gyártótól függetlenül. Ugyanez persze nem mondható el a kifejezetten verseny, illetve más, extrém felhasználásra tervezett és gyártott kerékpároknál, bár ezeknél is igen nagymértékű az átfedés. Ez azt jelenti, hogy egyetlen pótalkatrész beszerzéséért nem kell feltétlenül több ezer kilométerről szállíttatni a terméket. Természetesen minden kerékpárral megtett kilométer pozitívan járul hozzá bolygónk ökológiai egyensúlyához. Nem bocsátunk ki extrém mennyiségű, üvegházhatást fokozó gázt, nem termelünk szmogot, a kerékpár teljes élettartama alatt beéri egyetlen liter olajjal, fosszilis üzemanyagot nem használunk.

Harmadszor, akkor segít a kerékpár és a kerékpározás a környezeten, amikor az utolsó kilométert is lefutotta: hiszen a kerékpár szinte száz százalékban újrahasznosítható, megsemmisítésekor nem keletkeznek veszélyes hulladékok, sőt még az amúgy használhatatlan és nehezen újrahasznosítható gumi alkatrészek továbbéléséről is gondoskodott néhány kreatív kerékpáros, illetve iparművész. A kopottas külső gumikból nadrágszíj, a belsőkből díszítés után karkötő születik, de kapható biciklikerékből készült képkeret, szék, asztal, sok más egyéb apróság. Mindezek után kimondható, hogy a kerékpározásnál talán csak a lovaglás jár kisebb környezeti terheléssel, de városi körülmények között mégis inkább a kerékpározást ajánlanánk.