Álmomban nem gondoltam volna 4 évvel ezelőtt, hogy a bringázás nem csak egy időszakos időtöltés lesz hanem egy életre beleszeretek.
A vágy
Álmomban nem gondoltam volna 4 évvel ezelőtt, amikor meghízottan és kedvtelésből elkezdtem bringázni a barátaimmal, hogy ez nem csak egy időszakos időtöltés lesz amíg a súlyom el nem éri a kívánt értéket, hanem egy életre beleszeretek.
Hamar ráébredtem, hogy a napi 2-3 órás bringázás nem csak a testemet tartja karban, -mert ki ne szeretne bűntudat és kalória számolgatás nélkül megenni egy süteményt vagy egy adag pörköltet nokedlivel- hanem a lelkemnek is gyógyírt biztosít.
A kedvtelésből folytatott tekerés kezdett azzal komolyra fordulni, hogy elkezdtünk 12-en egy csapatba tekerni, majd 1 év próba üzemet követően megalakult a mostani csapatom.
A bringák
Az első szerelmem egy 20 éves Schwinn férfivázas bringa volt, amit a nővéremtől örököltem meg. Még fogalmam sem volt arról, hogy a bicikli mérete, típusa és karbantartása mennyit tehet, hogy az ember lánya könnyebben gördülékenyebben haladhasson. Csupán örültem neki, hogy az új időtöltésemnek a szabadban hódolhatok és a lakóhelyem környékének felfedezése közben élményekkel gazdagodva és kilóktól megszabadulva térhettem haza.
Amikor túl nőttem az első bringámon jött a képbe a második szerelem, egy meggy bordó - fehér szín összeállítású Gepida Sirmium, amit az egyik jó barátom talált nekem a neten keresgélve. Ezzel sok kalandot éltem át a 3200km alatt amit jobbára a nyergében, vagy mellette sétálva tölthettem el. Azonban itt sem a teljesítmény kényszer hajtott előrébb, hanem az, hogy még több szépséget láthassak, és minél több minden beleférhessen a túrákra szánt időtartamba.
A kapcsolatok
Sokan nem is gondolnák, hogy a biciklizés mennyivel több mint, hogy az ember felpattan a nyeregbe és elteker a boltba vagy a pékségbe, hiszen komoly közösségformáló ereje van.
Amit sosem hittem volna, hogy azzal a mentalitással amivel máshol kilógok a sorból, olyan embereket ismerhetek meg és számíthatok rájuk, akiknek köszönöm, hogy az életem részesei.
Cikkemet egy kiváló Szent-Györgyi Albert idézettel szeretném zárni:
„A sport nem csak testnevelés, hanem a léleknek is az egyik legerőteljesebb nevelőeszköze. A sport a test útján nyitja meg a lelket."
Nyírő Erzsi