Szentendre és Budapest között nem egyszer láttam tanácstalanul, értetlenkedő arccal bolyongó külföldieket.
Magyarország kerékpáros szégyenfoltja az EuroVelo 6 nemzetközi útvonal Szentendre és Budapest között: a környéket nem ismerő biciklis vándor egyszerre csak erdei földúton találta magát, amely szárazon poros-rázós, eső után sáros. Nem egyszer láttam arrafelé tanácstalanul, értetlenkedő arccal bolyongó külföldieket. Milyen hangulatban értek Fővárosunkba?
Ez az áldatlan állapot hamarosan megszűnik – az új kerékpárút létesítésének folyamatáról, menetéről nemsokára külön cikkben számolunk be. Most csak annyit, hogy elkezdődött a terepi munka. Meg is jelent hangulatkeltő cikk (nem nálunk!), hogy vágják az ártér fáit. Kiruccantam a környékre, és megnyugodtam, hogy valójában egészen más a helyzet. A NIF munkatársai épp a kettőről három méterre szélesítendő, újonnan térkövezett kerékpárút nyomvonalát mérték és tűzték ki, úgy, hogy az eddigihez hasonlóan, szórakoztatóan kanyargó pálya elkerülje a fákat, sőt azok gyökérzetét is.
Annyira komolyan veszik a fák túlélését, hogy néhány helyen ennek érdekében 2,5 méteresre szűkítik az utat. Létesítenek átereszeket is a csapadékvíz elvezetésére, hogy ne álljon meg szúnyogkeltető pangó víz.
Amúgy megjegyzendő, hogy az a terület egy természetes állapotú ártéri erdő, valóságos dzsungel, ahol életük végén kidőlnek a fák, de azelőtt is leszakadnak többtonnás ágak. Tele a terület ilyenekkel. És persze rázuhanhatnak a kerékpárútra, biciklis csoportra is. Aki netán élőlánccal védené az elöregedett, veszélyessé vált példányokat, lesz majd szíves odaülni a vádlottak padjára, amikor felelni kell a tragédiáért?
Ráadásul még egy jó hír: látogatásomkor épp söpörte egy kistraktor az avart a kerékpárútról, Budakalász önkormányzatának megbízásából. Most láttam először ilyet, de remélem, még sokszor fogok!