Az aktív életmód egészséges, örömszerző és hasznos. Mindenkinek jót tesz, életkortól függetlenül. Némiképp egocentrikusan, saját magamon mutatom be pozitív hatásait. Egész felnőttkoromban végig dolgoztam és sportoltam, nyolcvan évesen minden nap dolgozom és sportolok, három diszciplínában: kerékpározom, kajakozom és futok. Ha jót akartok, csináljátok utánam!

A középiskolában kínzásként éltem meg a testnevelés-órákat, mert labdajátékokhoz ügyetlen vagyok, és utáltam a szertornát. 17 évesen jöttem rá, hogy szeretek futni, és megy is valamennyire. Nagyokat ügettem erdőn-mezőn, és úgy gondoltam, hogy az 1968-as mexikói olimpián aranyérmes leszek a 3000 méteres akadályfutásban. Elszegődtem egyesületi atlétának, de kiderült, hogy nem az én világom: a természetben szeretek mozogni, és nem vagyok versenyző alkat, nem másokat akarok legyőzni, hanem sporttársaimat, akár vetélytársaimat segíteni.

Hegymászás

Érettségi után, apapótló barátom hatására hegymászó lettem, a Magas Tátrába jártunk sátortáborozni, éles gerinceket, meredek sziklafalakat megmászni. A nyári túrákhoz hamarosan jöttek téliek is, az alpinizmus legjobb iskolái. Amint megnyílt a lehetőség háromévente Nyugatra utazni, azonnal kijutottunk Svájcba, a Bergell és a Bernina hegységbe, majd következett a Matterhorn és a Mont Blanc hegycsoport, mindkettőt a nehezebb, de attraktívabb olasz oldaláról rohamoztuk meg. Nagyon komolyan vettük a hegymászást, maguk a túrák és a felkészülés teljesen igénybe vettek, de húsz év után eljött a vége, áttértem eddig miatta elmulasztott sportágakra: a maratoni- és ultrafutásra, a bringázásra és kajakozás-kenuzásra.

Kajak-kenu

Akkor már megszületett kislányunk, családi aktivitás kellett. Felfújható kajakkal kezdtünk hármasban vízre járni, majd jött a túrakenuzás, sok hazai vizet bejárva, nagyobb fába vágtuk fejszénket. Trabanttal utaztunk Donaueschingenbe, a Duna forrásához, 26 nap alatt leeveztünk Bécsig, közben 54-szer emeltük vagy zsilipeztük át a kenut malomgátakon, illetve nagy duzzasztókon. Néha vízitelepeken sátraztunk, de többnyire vadkempingeztünk. Néhány naponként autóstoppal visszamentem a kocsiért, és magunk után hoztam. Óriási élmény volt, kilencéves gyerekünkkel. De miért csak Bécsig mentünk, miért nem hazáig? Mert akkor csak évente egyszer lehetett Nyugatra utazni, ha vízen átlépjük a határt, a Trabi Ausztriában rekedt volna…

Volt egy portyakajakom is a Római egyik csónakházában. Hétköznapi edzőtúrákra jártam vele.

Nyúlcipő

Közben rendszeresen futottam, 42 éves születésnapomra leptem meg magamat az első maratonival. Jól ment, tisztes időt értem el, célul tűztem ki magam elé, hogy belül jutok a három órán, kettessel kezdődjön időeredményem, mint a világklasszisoké. Sok kísérlet után, végre sikerült négy másodperccel a bűvös határ alá menni. Vonzottak hosszabb távok is, például az 1988-as magyar ultramaratoni bajnokságot a Hungaroringen rendezték meg, 100 kilométeres távval. Kilenc és fél óra alatt értem célba. Végigfutottam bakancsosoknak rendezett teljesítménytúrákat is, például a 100 km-es Kinizsi 100-at és a 110 km-es BEAC Maxit.

Egy kis kitérő munkámra. Autógépészként diplomáztam, 13 évig a Közlekedéstudományi Intézetben dolgoztam, de 1982-ben feleségemmel együtt kiléptünk az állami szektorból, szabadúszók lettünk. Úgy mondtuk, hogy hazánkon belül disszidáltunk. Szakújságíró, szakfordító és tolmács lettem, párom kiadványszerkesztő. A rendszerváltás után kitárult a világ, nagyon sok nemzetközi autóbemutatóra utaztam, világszerte. Mindig magammal vittem a nyúlcipőt, hajnalonként futottam városokban, környékükön, sokkal többet láttam, mint kollégáim.

Bringa

Mindig is szerettem biciklizni, mikor először jutottam hozzá egy nagyon jó versenybringához, azt persze fel kellett avatni egy hozzá és hozzám méltó túrával. Meg is lett, Budapest – Nizza – Budapest, 4000 kilométer, végig az Alpok nagy hágóin, 24 nap alatt. Ekkor kaptam rá a 2000 méter fölötti magasságú hágók gyűjtésére, szinte valamennyi ilyen trófeát megszereztem a Pireneusokban is.

Utána következett egy tízéves periódus, a mountain bike nyergében. Sokszorosan bejártuk a magas hegyeken régen épült erődöket, sípályákat.

Ez-az

Egyszer-egyszer belekóstoltam másba is. Kipróbáltam a sárkányrepülőt, a siklóernyőt, de időben felismertem, hogy nem vagyok rátermett, baj nélkül abbahagytam. Viszont nagy szerelem lett a sízés, családi sportként, unokáimat pásztorolva.

Reku

Amint megjelent hazánkban a fekvőbringa, angolból magyarított nevén a reku, rögtön tudtam, hogy ez kell nekem. Szereztem is egyet, felavató túrája egy Prága – Budapest 616 kilométeres nonstop menet lett, hajnali négytől másnap délután négyig. Csak „technikai szünetekre” álltam meg. Azóta 16 év alatt összejött 166 ezer kilométer, itthon és külföldön, mára már csak rekum maradt, a többit elajándékoztam.

Aktív Magyarország

Az Aktív Magyarország államtitkárság, Révész Máriusz vezetésével nemcsak gyalogos, kerékpáros és vízi túrákat szervez, hanem fejleszti is az ezekhez szükséges infrastruktúrát. A 2023-as őszi Aktív Magyarország konferencián kitüntettek öt személyt, akik sokat tettek a közös célokért. Köztük voltam én is, egyrészt, mert sokakat inspirálok mindennapi munkámmal, sportos aktivitásommal, és mert könyvemmel, újságcikkeimmel, blog bejegyzéseimmel népszerűsítem a bringázást, a rekuzást és a „léghajózást”. Ezenkívül autós cikkeimben is propagálom az egészséges életmódot, az autóhasználat visszafogására, gyaloglásra, biciklizésre biztatom olvasóimat.

Nekem öröm dolgozni, boldogság sportolni, feleségem, családom aktív támogatásával. Autónkat tavaly elengedtük, már csak közösségi közlekedéssel utazok, vonattal viszem felfújható kajakomat a rajthelyre, illetve biciklimet vidéki riportokra. Elégedett, önazonos, boldog ember vagyok, mindenkinek ugyanezt kívánom!

Képek: Pupu és Pogonyi Dávid - Aktív Magyarország