A Siena környéki utakon 11 fehér murvás szektort - összesen 63 kilométer hosszúsággal - tartalmazó 184 kilométeres toszkánai viadalon két magyar volt a mezőnyben: Fetter Erik (EOLO-Kometa) egymást követő harmadik évben indult az egyik legnehezebb egynaposon, melyen Valter Attilát (Jumbo-Visma) tavalyi negyedik helye és kiváló évkezdete után az esélyesek közé sorolták.

Attila facebook oldalán a következőket mesélte:

Elképesztő nap volt és rengeteg gondolat kavarog bennem. Az a mentalitás amit az elmúlt hónapokban átadtak nekem a csapatnál rengeteget segít, hogy ezt az eredményt is meg tudjam élni, ki tudjam élvezni és ami a legfontosabb, tanuljak belőle!

Az utolsó 60 kilométerig viszonylag eseménytelenül telt a nap, azon kívül, hogy egy kicsit közelebbről megnéztem a 7. szektor melletti árkot. De szerencsére csak egy rövid kitérő volt.

Az igazi menés Pidcock támadásával kezdődött, ahol még elég népes volt a mezőny, talán itt követtem el az első hibám, hogy nem mentem utána egyből. Meg kell szokjam, hogy ez nem az a mez amiben utazhatsz a mezőnyben, cselekedni kell amikor történés van. Igyekeztem a következő meredeken ellépni és felugrani a kis élbolyra, ami részben sikerült is. Bettiolt utolértem, majd ketten üldöztünk egy rövid ideig, de egy vízmosásba leesett a láncom, így újra a “főmezőnyben” voltam.

Viszonylag sokan kiértünk az utolsó hosszabb murvás részről, innentől pedig a célig a taktikázásról szólt a verseny. Sikerült nekem és Tiesjnek is bekerülni a következő szelekcióba, így az utolsó órára egy tucatnyian versenyeztünk a győzelemért.

Nem túl sokszor voltam ilyen helyzetben, az pedig teljesen új volt számomra, hogy nem egyedül vagyok egy ilyen végjátékban. Mindketten nagyon erősek voltunk és a legjobbat akartuk magunknak és a másiknak is. Felváltva támadtunk, így próbáltunk ellépni az utolsó velünk maradt versenyzőktől, ami egy ideig elég jól be is jött. A legjobb 6 között voltunk már és még mindig ketten a csapatból! Tiesj teljesen más ütemben versenyzett, mint én, sokkal okosabban és taktikusabban támadott, míg én a felfelékben bíztam. Hibáztunk, mert nem ismerjük még egymás versenyzési stílusát, az utolsó percek hevében pedig már nem tudtuk megfelelően lekommunikálni ezt. Azért hívhatjuk ezt hibának, mert a világ legjobb csapatában versenyzünk és bennünk volt a győzelem!

Valter Attila hétfőtől a Tirreno-Adriatico egyhetes versenyen szerepel, saját számításai alapján segítőként, miután a Jumbo-Visma hétfős keretében ott lesz többek között a háromszoros Vuelta a Espana-győztes szlovén Primoz Roglic és a Tour de France pontversenyét tavaly élen záró belga Wout van Aert is.

Fetter Erik és csapata (EOLO-Kometa) szintén indult a megmérettetésen. Végül kilenc és fél perc körüli lemaradással csapata legjobbjaként a 75. pozícióban tekert be.

A verseny győztese, a brit Thomas Pidcock bolyból 51 kilométerrel a cél előtt lépett meg. A hátralevő táv jelentős részét egyedül tette meg és végül húsz másodperc különbséggel diadalmaskodott.

A női versenyben - amelynek hajrájához közeledve egy megriadt, elszabadult ló zavarta meg az élmezőnyt - az SD Worx kettős győzelmet aratott: a holland Demi Vollering és a címvédő belga Lotte Kopecky kiváló csapattaktika nyomán hatszáz méterrel a cél előtt érte utol a 40 kilométert szökésben töltő amerikai Kristen Faulknert, hogy aztán egymás között döntsék el az elsőség kérdését. A győzelmet kis különbséggel Vollering szerezte meg.

Eredmények, Strade Bianche:

férfiak (184 km):

1. Thomas Pidcock (brit, Ineos Grenadiers) 4:31:41 óra
2. Valentin Madouas (francia, Groupama-FDJ) 20 másodperc hátrány
3. Tiesj Benoot (belga, Jumbo-Visma) 22 mp h.
…
5. VALTER ATTILA (Jumbo-Visma) 23 mp h.
…
75. Fetter Erik (EOLO-Kometa) 9:26 perc hátrány

nők (136 km):

1. Demi Vollering (holland, SD Worx) 3:50:35 óra
2. Lotte Kopecky (belga, SD Worx) azonos idővel
3. Kristen Faulkner (amerikai, Jayco AlUla) 18 másodperc hátrány

Fotó: procyclingstats.com