Bárki, aki egy cseppet is vonzódik a technikához, kisebb-nagyobb vágyat érez a csúcstechnológiák iránt. Melyikünk ne szeretne egyszer beleülni valamelyik Formula 1-es autóba, vagy akár vezetni azt?! Hát nekem megadatott eme érzés, igaz, a kerékpárok F1-es modelljével. Számok, technikai adatok és technokrata leírás-mentes, maximális élmény leírás következik...

A német ROSE márka hazai képviselőitől érkezett pár napra hozzám a keresztségben Xeon CW nevet kapott szörny... igen, rögtön eme jelzőt ragasztom rá, mert így utólag biztosra veszem, hogy ha lett volna szentelt vizet tartó kéz, tőből leharapja azt, ráadásul oly sebességgel, hogy szemmel követhetetlen lenne. Mert a Xeon CW sebességre, méghozzá csillagok közti utazásra alkalmas, fénysebességre lett teremtve.

Már az első találkozásnál neked ugrik, és a látványa feldönt. Hatalmas, lapított csövekből összerakott sötét szürke váz, plusz az extra magas, 8 küllős felni, és a bowdenezés hiánya... Állok előtte, és nem bírom levenni a szemem. Egy hang, közvetlen az agyam tekervényeibe súgja: „Mozdulj már! Menjünk végre az országútra!"

Engedelmeskedve mellé lépek, és megemelem... amitől szinte hanyatt esek, mert izmaim ellenállásra, súlyra számítottak, de helyette valami légneműt emelnek. Az ördög teremtménye 7 kilogramm alatt van, köszönhetően többek között a karbonból készült váznak, de a könnyedségében közre játszik a felső kategóriás alkatrész-család is. Ha már alkatrész-család. A fenevadon a Shimano Ultegra Di2 szettje villanyozza a kedélyeket... szó szerint, mivel a Di2 az elektromos váltást jelöli. Bizony, a váltókar finom pöckölésére a váltókanál halk, de jellegzetesen robotikus zizgő hanggal áll egy pozícióval fentebb vagy lentebb. Ez a jövő kérem szépen. Nem bírom ki, hogy ne váltsak még egyet. Zzzzz.

Miután túl vagyok a váltórendszer nyújtotta sokk hatáson, végre nyeregbe szállok. Ó atyuska, bátyuska... A 22 mm széles, 9 bar-ra pumpált kerekeken, a pedálokra gyakorolt leheletnyi erőre suhanni kezd a fenevad, melynek hatására finom bizsergés kezd terjedni a testemben, és taposni kezdem még jobban a pedálokat. A vad már repül. A lapított vázcsövek, a hasonlóan aerodinamikusan kialakított felnik vágják a levegőt. A magyar utak minőségének és a felnik karbon légterelőjének köszönhetően utunk finom sörösdoboz-szerű pangó hangok kísérik. Egy apró rossz érzés fogalmazódik meg valahol mélyen, a fejemben, hisz csak egy csúcsgépen ülök, s mégis „műanyag" hangja van... De kit érdekel, amikor lassan elmosódik mellettünk a környék. Még szerencse, hogy nincs SPD pedálom, és csak egy könnyű platform pedállal „aláztam" meg a szörnyet. Így csak taposni tudok, húzni nem... ezért csak 70 körüli a tempóm síkon. Iszonyatos érzés. Az induláskor kezdődött bizsergés erős zsibbadássá alakul. Profi országúti versenyzőnek érzem magam. Mintha az elmúlt heteket, nyavalyát, hónapokat, vagy éveket edzéssel töltöttem volna. Ez egy hangrobbanás volt a hátam mögött?

Akik ismernek, jól tudják, a karbon alkatrészekkel, vázakkal szembeni fenntartásomat. Itt is meg volt, csak a megbabonázó látvány háttérbe nyomta fejem sötétebb zugaiba. Így, amikor a Mátra szerpentinjén nagyjából 80 km/h tempóval fektetem kanyarról kanyarra a vadlovat, arra eszmélek, hogy a váz olyan merev alattam, a 100kilogrammom alatt is, mintha alumíniumból készült volna.

A városon keresztül suhanva, miközben két részre, jobb- és bal-partra szelem annak forróságtól szirupos levegőjét, arra leszek figyelmes, hogy megbabonázott tekintetek követik utam. Az emberek hozzáértés és ismeret nélkül is ellenállhatatlanul elismerően bólogatnak és csettintenek, megmagyarázhatatlan erő hatására vágyat éreznek, hogy közelebb kerüljenek a fenevadhoz.

Mire visszaérek a lakás elé, bár pár órája eszembe nem jutott volna a nyári kánikulában vibráló, bűzös aszfaltot hosszan szaggatni egy „virsligumis" kerékpár nyergében, most azon agyalok, hogy tudnám megszerezni magamnak ezt a szörnyet... mert a sebesség, a könnyedség, az erő érzése mámorító. Akarom újra és újra. Mert a nyergében úgy érzem magam, mint a F1-es pilóták. Irigykedő, vágyakozó tekintetek és kíváncsi kamerák sortüzében.

A Rose Xeon CW ára, bár kialakítása és felszereltsége alapján csillagászatinak gondoljuk, mégis majd hogy nem földi... és itt most ne a nullákat számoljuk, hanem azt, hogy mit kapunk és hogy hasonló kategóriájú, más márkák modelljei legalább másfélszer ennyibe kerülnének. Szóval a Rose Xeon CW ára 3900 euró, azaz nagyjából 1,2 millió forint. Nem kevés, inkább egy autó ára. De ez egy kerékpár. Abból is egy olyan modell, ami általános bizsergést, tekerési ingert, feltűnést, és mellkas kidüllesztést okoz... Egyszerűen akarod, nem akarsz leszállni, és profinak érzed magad. Mint ahogy egy Formula 1-es autóban is. Mert ez már az a szint, csak két keréken.

Szöveg és fotó: PF