500 km-t tettem bele egy Stringbike-ba.
Nagy szerencsém van ezzel a weboldallal, mert sokszor olyasmit is kipróbálhatok, amihez mások nem, vagy csak nehezen jutnak.
Kohlhéb Róberttel a Stringbike atyjával is összehozott a sors és beszélgetésünk oda jutott, hogy kaptam egy bringát tesztelni. Ráadásul nem is akármilyen tesztre.
Legyártottak egy 74 mm átmérőjű kötéldobot és azt kellet kipróbálnom menet közben. Azt tudni kell, hogy a Stringbike az áttételek változtatását (a váltást) a hajtókarján belül oldja meg. Így ha valami egyéb áttételt szeretnénk elérni, akkor hátul a köteleket tároló dob méretén változtatva tudunk az alap tulajdonságaitól eltérni.
Én kaptam egy nagyobb átmérőjű (74 mm) dobot, hogy teszteljem a bringát terepen, hegyek-völgyek között. Ennek köszönhetően születhetett meg ez a cikk. Illetve egy korábbi, ahol facebookos közösség kérdezett a Stringbikeról és a tervező Kohlhéb Róbert válaszolt. Ezt ITT olvashatjátok el!
Tanuljuk meg a bringát használni
Elsőre ráülve azt tapasztaltam hogy ez biz egész más. Születtek is azonnal benyomások, hogy mi az ami nem jó, vagy változtatni kellene. Ezért itt hívom fel a figyelmét mindenkinek arra, hogy a Stringbikeról egy próbakör után ne alkosson senki véleményt, mert sokszor téves lesz az. A bringa használatát meg kell tanulni. Egész más, mint egy láncos rendszer. Több kilométer kell a használatának elsajátításához.
Az első 2X100 km-es túra
Az első 30 km-emen nem is igazán sikerült kiismerni, így kaptam a lehetőségen és a családomat vidékre vonatoztattam, még én a bringán követtem őket. Ez a túra 240 km tett a lábamba és a bringa köteleibe. Ez alatt sikerült kitapasztalnom és elsajátítanom a bringa működését.
A bringa iszonyú csendes. Nincs a láncosokra jellemző holtidő, amikor a pedálra kifejtett erő gyakorlatilag nulla. Itt a hajtókar kialakításánál fogva van olyan helyzet, hogy mindkét oldali kötél egyszerre hajtja a bringát.
Ami nagyon tetszett, hogy „szól, ha váltanom kell". Ezt úgy képzeljétek el, hogy ha egy adott fokozatban úgy érzed nem túl kerek a hajtás, hanem kezd szakaszossá válni, az azt jelenti, hogy nem jó fordulatszámmal tekerek, így ideje fokozatot váltani.
Az, hogy csak egy váltója van az nekem nagyon tetszett, bár igazat megvallva könnyebb lenne használni, ha nem a szokásos rövid markolat váltó lenne, hanem egy olyan, amit legalább négy ujjammal megtudok markolni. Ez azért lenne fontos, mivel a váltáshoz lényegesen nagyobb erő szükséges, mint a láncos bringáknál.
Versenyzőket valószínűleg az őrületbe kergetné, hogy egy csuklómozdulattal nem lehet az egész tartományt átváltani, de hát ez a bringa nem versenyzésre lett tervezve így az ő szempontjaik teljesen figyelmen kívül hagyhatóak.
Szóval az első hosszú túrám alatt megtanultam a Stringbike használatát, bebizonyítottam magamnak, hogy a bringa működik, sőt hosszú túrák is megtehetők vele. Ez a bringa egy jó fittness, túrakerékpár. Aszfalton, síkon jól boldogultam vele. Kíváncsi voltam mit hoznak ki belőle a hegyek és az ottani erdészeti utak.
Terepen
A tényleges feladatom a gyári 64 mm-es és az új 74 mm-es dob összehasonlítása volt hegyi, terepkörülmények között.
Tapasztalatom alapján mindkét dobbal sikeresen lehet hegyet mászni, a kísérleti dobbal némiképp könnyebben az áttétel miatt, de a jelenleg a kerékpárba építettel sem volt gond. Az új dob a kevésbé sportos vásárlók számára lehet jó opció.
Láncos montival összehasonlítva viszont egész más a helyzet. Bevallom őszintén, bármennyire is tetszett a Stringbike rendszere nem éreztem eddig semmilyen olyan pluszt, hogy amiatt lecseréljem a jól bevált láncos gépeimet eddig...
Hoppá-hoppá!
A Stringbike és a hagyományos bringa összehasonlítása terepkörülmények között számomra igen meglepő különbséget hozott. Azt eddig is tudtam, hogy a kötélhajtású masinával jobban lehet hegyet mászni. Többek között az UCI -(Nemzetközi kerékpáros Szövetség, ez a (...) nagy gyártók érdekeit szem előtt tartó kerékpár fejlődést akadályozó szerv. Lásd Graeme Obree, rekuk stb. történeteit.)- emiatt nem engedi versenyeken indulni az ilyen hajtású kerékpárokat.
Arra az élményre, amit adott abszolút nem számítottam. A hajtás egyenletessége miatt a kerékpár hátsó kereke a köves felfeléken kevésbé hajlamos kipörögni megcsúszni. Olyan, mintha mindkét kerék hajtva lenne, mint egy 4X4-es terepjáróban.
Szóval ez a gép engem meggyőzött. Olyannyira, hogy hamarosan egy hatalmas projektbe vágok bele, amiben ez főszerepet kaphat. Ez viszont már egy másik történet lesz...