Irány Közép-Ázsia
Még áprilisban kaptunk egy felkérést a Schwalbe magyarországi forgalmazójától, hogy csináljunk egy tartós tesztet a klasszikus Marathon túragumijukról.
A tavaszi hónapokban 1200 kilométert sikerült betekerni a gumikba sáros, havas, köves és aszfaltos utakon egyaránt csomagos túráinkon. (Ezt ITT! olvashatod el. )Ez meg sem látszott rajta, így úgy gondoltuk, hogy keresünk egy kicsit nehezebb, embertelenebb terepet neki. Irány Közép-Ázsia!
Röviden a túráról
Négy-ötezres csúcsok, hatalmas magashegyi tavak. Nomádok, jurták, vadlovak. Közép-Ázsia hegyvidékein megállt az idő. Túránk során eltávolodunk a nagyvárosok, főutak forgalmától, s egyszerű földutakon, mellékutakon járjuk be a magashegység érintetlen világát.
Kalandozásunk Kirgizisztán fővárosából, Biskekből indult. A Csüj-folyó völgyében kezdtük meg bringás kalandjainkat, mely kalandos szurdokvölgyben vezet fel az Iszik-köl tó hatalmas vízfelületéért. Innen már felsejtettek szemünk előtt a Mennyei-hegység (Tien San) négy-ötezer méteres csúcsai. Majdnem négyszáz kilométer aszfaltmentes út következett 3400 hágókkal, apró, hegyvidéki falvakkal, csodás tavakkal, míg átkeltünk a vonulaton, s leereszkedtünk az országot kettészelő Narin-folyó völgyébe. Megpróbáltatásaink azonban itt még nem értek véget. A Fergana-hegység hasonló nehézségekkel várt minket, mielőtt legurultunka Fergana-medence forró katlanába.
M41- Pamír Highway – ez a neve az Os-ból induló magashegyi útvonalnak, melyen 1300 kilométert kerekezünk Tádzsikisztán fővárosa, Dusanbe irányába. Az út még Kirgizisztánban átkelt az Aláj-hegységen (3615 méteres hágó), majd a két ország közötti határ előtt elérte a négyezer méteres magasságot, s Tádzsikisztánban végig ebben a magasságban haladva öt hágón keltünk át, melyek közül a legmagasabb 4655 méteres volt. Ezen a szakaszon minden eddig megszerzett tapasztalatunkra szükség volt, mert a lakott területek igen szegényesek voltak és igen távol voltak egymáshoz.
De még akkor sem érezhettük zsebben a túrát, amikor végre túléltük a Pamír fenséges hegyvidékein történő átjutást, ugyanis az utolsó szakaszok is tartogattak meglepetéseket. Khorog után közvetlenül az afgán határ mentén, a Pandzs-folyó elképesztő völgyében folytatódik a túra roppant hullámos terepen, forróságban és erősen ingadozó, de inkább tragikus útminőség mellett. Még egy kétezres hágó várt ránk, a tadzsik főváros előtt, mely szintén egy 41 fokra felfűtött kopár katlanban vár ránk.
Kirgizisztán már első látásra ideális helyszín volt a tartóstesztre. Ezt mi sem bizonyította jobban, hogy az a kevés túrabringás, akivel utunk során találkoztunk, mind ilyen, vagy ehhez hasonló minőségű külsőkkel járta az ország útjait. Az országban a két nagyváros Bishkek és Os kivételével nincsenek kerékpárboltok, itt nem lehet hibázni, ha valamilyen alap alkatrész tönkre megy a bringán, az a túra végét jelentheti. A külső gumi sérülése egy pont ilyen eset.
Közvetlenül a repülőtér után megkapták a gumik a 4,5 BAR nyomásukat. Bár a gumi még jóval többet elbírna, tapasztalatom szerint csomagos túrán, közepes útminőség esetén ez az ideális.
A túra elején még széles, aszfaltozott utakon haladhattunk. Ez a terep első látásra nem lejent semmilyen veszély a gumikra nézve, de itt leselkedik a legalattomosabb tényező, mely sok defektmentes gumival elbánt már: a kamionok szétrobbanó külsőjéből származó drótszilánkok. Szerencsésen megúsztuk a velük való találkozást.
A következő kihívások már teljesen más jellegűek voltak. Elhagytuk a sima, aszfaltos utakat, és 350 kilométer hosszan egy kavicsos, s néha bizony igen rossz minőségű földutat kaptunk magunk alá. A guminak nem okozott túl nagy meglepetést a terepváltás, a földúton is megmaradt a bringa menetstabilitása. A dombokon nem kapart el, a lejtőkön sem csúszott meg soha sem az első, sem pedig a hátsó kerék. A meredek hajtűkanyarokban is biztonságosan lehetett haladni lefelé.
Os-ban 950 km és nagyjából 12 000 m szintemelkedés megtétele után fordítottunk először alapos figyelmet a gumikra. Sem a kavicsok, sem más tárgyak nem tettek kárt a felületében, futófelületének oldalán látszott egy minimális kopás, ami egy kétezer kilométert futott gumi esetében szerintem nem számít különösnek, viszont ez még nem javasolta az első és hátsó kerék megcserélését. Feleségem már, ugyanilyen márkájú gumiján 3 év és 6000 kilométer után jött el ez a pillanat.
Kirgizisztán déli részén nagyon jó minőségű utakon, de egyre nagyobb magasságban haladtunk. Utolsó hágónk elérte a 3600 méteres magasságot. A következő igazi embert és gumit próbáló kihívások már Tádzsikisztánban vártak ránk. A szegényes országban az útminőség nagyon sok kívánnivalót hagyott maga után, az országban végig rossz minőségű aszfaltos és földutakon haladtunk, nagyjából 1200 kilométer hosszan.
Sok bajunk volt az oxigénhiánnyal, a hideggel, a széllel és ez elégtelen táplálékbevitellel, de szerencsére ezt nem tetézték bringáink műszaki problémával. Mindhármunk bringáján ugyanolyan Schwalbe Marathon gumi volt, s a 6 kerék defekt nélkül megúszta a Pamír magashegyi úton és az ország belsejében való embertelen körülményeket.
Nyilván, ha problémás lett volna bármi, sokkal többet tudnék írni róla. Szerintem a bringa bármely alap alkatrésze, csakúgy a külső gumi esetén is az az örök igazság, hogy akkor a legjobb, ha nincs mit róla mondani. Megmondom őszintén korábban én is olcsóbb gumik mellett tettem le a voksomat, de sok év komoly tapasztalata mondatja most már velem, ez nem jó döntés. Egy átlag gumit két hosszabb (2500-3000 km) csomagos túra után cserélni kell, a harmadikra már nem tanácsos vele elindulni. Nem egyszer láttam kikandikálni a biztonsági csíkot belőlük, vagy szívtam az elkopott futófelület miatti sérüléseik miatt. Egy csomó ragasztó, pótbelső bánta ezeket a döntéseimet és rengeteg felesleges idegeskedés. Most már csakis megbízható külsőkkel indulok el csomagos útjaimra, mert tudom, hogy ilyenkor a legdrágább dolog maga az idő, amit kerékpározásra fordíthatok, s hogy nem kell a bringám ügyes-bajos dolgaival foglalkozni, az megfizethetetlen.
Most ilyen állapotban vannak a már 3500 kilométert maguk mögött hagyó áprilisban kapott tesztgumik. Úgy gondolom vár még rájuk néhány hosszú, nehéz csomagos túra.