Nem is gondolkoztam sokat, ment a telefon Kaposvárra, a képek meg jöttek Zolitól. Természetesen volt neki egy nekem megfelelő vas, így hamar eldőlt a sorsom, a "lavina" maga alá temetett. A két GT között nem kevés kor, illetve technológiai különbség van, aminek örülök is meg nem is. Lehet túl fiatal nekem, de nem bánom.

Első ránézésre is látszott, hogy egyben van

A hátsó váltó XT, minden más LX, a váz kissé oxidálódva.

Még levegőt venni sem volt időm, amikor csengetett a postás, és meghozta ezt:

Benne az Avalanche szépen becsomagolva.

Mondanom sem kell, azonnal neki láttam felmérni a portékát, és nem kellett csalódnom. A Karakoramhoz hasonlóan az Avalanche is tökéletes műszaki állapotban lévőnek látszott. A hajtómű, a lánc, a hátsó sor szemmel láthatóan is csak minimális kopást mutatott, a vázon is csak náhány használatból eredő kopás, karcolás volt.

Másnap neki is láttam, és semmi perc alatt darabjaira szedtem.

A váz eléggé be volt szűrkülve, nem volt semmi fénye, a matricák hiányosak, kopottak.

A szétszerelés során semmi váratlan nem ért. Minden alkatrész átvizsgálásra került egy alapos takarítás után, és minden maradt a helyén, a fék- és váltó bowdenek szorultak csak cserére. A kerekek is jó állapotúak, szétszedés és tisztítás után kapott egy kis friss zsírt mindkét agy, és már raktam is össze. Mindössze küllőkön kellett egy negyed fordulatot utánhúzni , de sem nyolcas, sem tojás nem volt a Mavic felnikben. A gumik voltak oldalt kirepedezve, a futófelület viszont jónak tűnt. Nem is foglalkoztam vele, még sokat ki fignak bírni, ezek is maradtak. Többek között azért is, mert nem akartam többet költeni. /egyenlőre/

Szóval ment minden a maga útján, és kénytelen voltam neki állni a váz rendbetételéhez. Nagyon nem volt hozzá kedvem, mivel nincs polírozógépem, de ha lenne sem lennék előrébb, a váz nagyrészét amúgy is kézzel kell símogatni. Próbálkoztam, de úgy hogy egy kézzel fogtam, a másikkal políroztam, sehova nem haladtam. Kényetelen voltam valamilyen rögzítést kitalálni, hogy két kézzel, erősebben tudjak dolgozni.

A végén ez alakult ki belőle, és másnap teljes gőzzel neki álltam a fényesítésnek.

Szerencsére két satu van az asztalon, így már nem okozott problémát a váz stabil rögzítése. Ez után már ment minden mint a karikacsapás. Két helyen kellett simító reszelővel egyengetni a felületet, a váz nagy részén elég volt 400-as, majd 800-as vizes csiszolás. Ezután lehetett elkezdeni magát a polírozást, amit egy nap alatt sikerült elfogadható állapotra megcsinálni, de még messze nem tökéletes. De gyenlőre így marad, mivel az Avalanche-ra is új matrica szett kerül, és akkor kap még egy kis fényt. Ha lesz kedvem szétszedni....

A váz polírozása volt a legnagyobb tétel a bringán, legalábbis addig, amig nem vettem kezembe az első villát. A Rock Shox Indy SL gyakorlatilag meghalt, ellenállás nélkül mozgott le-fel. Még soha nem szedtem szét teleszkópot, de Zoli barátom telefonos segítségével simán ment minden.

A képen már az összeszerelés előtti állapot látható.

Ha esetleg valaki bele fog egy ilyen villa felújításába, arra figyeljen oda, hogy mindent sorba rakjon le a szétszedéskor, és fordított sorrendben kezdje az összeszerelést. Az Indy nem egy mai, korszerű konstrukció, ellenben nem is túl bonyolult. Nagyon sok hasonló, elasztomer és acélrugó kombinációs teló készül még ma is, és még több fut az utakon. Ezek leggyakoribb hibája az elasztomer elöregedése. Megkeményedik, szétporlik, és már nem működik. Ezt a hibát úgy lehet a legkönnyebben orvosolni, ha kicseréljük az elsztomert. Hazai oldalakon nem nagyon találkoztam felújító készlettel, de külföldi oldalakon ki lehet fogni 20-50 USD körüli pénzért. Nekem nem ért meg ennyit, így Zoli tanácsára megfelelő hosszúságú acélrugó került beépítésre az elasztomer helyére. Nem árt tudni, hogy a teljes szétszereléshez szükség lesz egy legalább 40 cm hosszú szárral ellátott 5-ös imbuszkulcsra, legalábbis ennél a tipusnál, mert csak belülről lehet a csavart oldani. Rohadt nehéz volt az elasztomer maradványait kiszedni, be volt teljesen rohadva, de sikerült, ezután tudtam hozzáférni a becsúszó szárat rögzítő csavarhoz.

Ott a mélyben van a csavar helye.

Ahogy a valóságban is elhelyezkednek a belső cuccok.

Egy kerékpárszerelő ismerősnél találtam megfelelő átmérőjű rugót, amit méretre vágás után zsugorcsővel vontam be, hogy ne kopogjon menet közben. A képen nem látszik, de rugó alsó részéhez még beépítésre került két darab 1 cm vastag gumilemez is, ami által kapott egy kevés előfeszítést és keményebb lett rugózás. E nélkül nagyon lágy volt, erőteljes fékezéskor egy kis súlypont előre helyezéssel elérte a rugóút az alsó pontját. A gyári előfeszítő/keménység állító csavarnak új korában sem volt jelentősége, az a 3 mm amivel összéb nyomja a rugót gyakorlatilag semmit nem jelent.

Itt még nem tudtam, hogy újra szét kell majd bontanom és "be kell keményíteni" a villát.

Ha valakit érdekelne az Indy, részletesebben ITT találhat robbantott ábrát és angol nyelvű leírást a '98-as S, SL, L, XC tipusokról.

A villa beszerelésével gyakorlatilag készen is lettem bringával, és végre mehettem vele egy kiadós próbakört. Azt hiszem tényleg tökéletes. Egyedül a hátsó gumi viselkedése nem tetszett, de ez nem a gumi hibája. A WTB Velociraptor nem igazán aszfaltgumi, és még így, kopottab állapotban is kellemetlen rezonanciát tud okozni az országúton. A keménysége miatt viszont aránylag jól gurul.

Azóta hogy készen lett az Avalanche már eltelt pár hónap, és jól "összemelegedtünk". Jó döntés volt, mert remekül működik, bitang jól mutat, és minden kilómétert öröm vele tekerni. ...és egyre kevesebb van belőle.