Sziasztok kedves régi és új olvasóim, végre újra itt, ami azt jelenti hogy elkészült a RTS-2.
Bevallom őszintén, azért nem volt egyszerű mutatvány eljutni idáig, mivel a biciklivel akadt nem kevés probléma.
Néhány szó a GT RTS-ről
Az RTS 1993-ban jelent meg a GT modellpalettáján. A Rocker Tuned Suspension egy félaktív, magas támpontfelfüggesztés rendszer. (ennek a kezdőbetűiből lett az RTS) Ha magyarosítva szeretném elmondani hogy az RTS mit jelent, talán így hangzana: billenő hangolt felfüggesztés. Végül is logikus, ha végig gondoljuk a működését.
Mint tudjuk, a Pro-Flex volt az első, aki a hátsó felfüggesztéssel kísérletezett, de a GT volt az a márka, amelyik használható minőségben, sorozatban, nagy mennyiségben gyártott össztelós mountainbike-ot, viszonylag elérhető áron. Egy full XTR-rel szerelt változat ára 1994-ben 3.190 USD volt.(az elérhető ár nem ránk vonatkozott) Az biztos, hogy 1993-ban az RTS nagyot szólt, és piacvezető lett ebben a kategóriában. A felfüggesztést Jim Busby tervezte. Ezzel kapcsolatban egy kis érdekesség, ugyanis az apja az autósportban - talán az F1-ben - tervezett futóműveket. Az RTS gyártása 1997-ben fejeződött be a 3. szériával.
Felújítás előtt
De most már tényleg elkezdem. Az már a bicikli megérkezésekor kiderült, hogy nagyon nem volt széthajtva eddigi életében, de az, hogy a nem megfelelő tárolás milyen károkat okozott csak később derült ki. Éveket állhatott egy udvar sarkában, télen-nyáron hóban-fagyban.
Elsőre semmi feltűnő nem látszott |
A Rolls nyereg azért már sokat elárult |
Az RTS betegség. Ha nem falon lóg előbb-utóbb bekövetkezik. |
Nem igazán lelkesedtem a látványtól |
Bontás előtt. |
A korrózió az alut sem kíméli |
A külsejével ellentétben nagyon szépen, simán forog. Meglepett. A matrica maradékából még éppen le lehetett olvasni típusát.
Indul a felújítás
A bringa felújítását a nyereggel kezdtem. Adott volt a helyzet, az Outpost nyergével egy időben készült. Gyakorlatilag ez határozta meg a későbbi színét, mivel barna bőrrel húztam be a nyerget. Ez volt a második bőrözésem, aránylag jól sikerült, de ez nagyon is szubjektív.
A repedés
A vas szétbontását még valamikor júniusban elkezdtem. Mivel a repedésről már a bringa érkezése előtt tudtam, volt időm tájékozódni, hogy hova érdemes (lehet) elvinni hegeszteni itt Nyíregyházán. Sok ismerőssel beszéltem, gyakorlatilag mindenki egyet mondott.
A szétszerelést követően el is vittem a vázat az egyik legrégebben ezzel foglakozó műhelybe, de a szakival történt rövid beszélgetést követően azzal a lendülettel el is menekítettem onnan. Amikor a szakember úgy kezdi hogy nem vállal felelősséget ha esetleg megfolyik a váz, na az, nem túl biztató. Kérdeztem, hogy mond e valamit az hogy 7005, vagy jelen esetben 7000, de nem mondott semmit. Illetve csak annyit hogy nincs jelentősége! Futás! - gondoltam, nem fogom a a vázat kísérlet tárgyává tenni.
Pár nap múlva a váz ismét Zoli barátomnál landolt, és az a SZAKEMBER, de inkább mesterember, aki az AMP Research vázát javította profi módon meghegesztette, illetve meg is erősítette a felfüggesztési pontot.
Simán összement, egy tized mm-t nem húzott el semerre. Tényleg profi munka.
Típus idegen alkatrészek és a Rock Shox
Már javában július volt, mire a váz visszaért, de közben azért tettem a dolgom. Semmi extra, csak a szokásos. Átnéztem az alkatrészeket, alapos takarítás, karbantartás, polírozás, festési hibák javítása, stb.
A bontás során nem nézegetem a dolgokat, csak leszedem, lerakom. A kerekeket sem nézegettem, csak kivettem és leraktam. Így jóval később döbbentem rá, Exage agyak vannak a bingában a 94-es Deore Lx helyett Kin LIn felnikbe fűzve. Nem voltam túl boldog, és ezután jött a Rock Shox Quadra.
A külső egyértelműen kívánta az új fényezést, de amikor kiakartam próbálni én is rögtön kívánni kezdtem valami nagyon hideget és nagyon erőset, tisztán, jég, szóda és kóla nélkül. A teló egyik szára ugyanis meg sem moccant. Nagyon nem estem kétségbe, elkezdtem szétszedni. A villamerevítő leszedését követően lettem igazán ideges, amikor elforgatni sem tudtam a beragadt szárat. Ekkor már sejtettem hogy nagy a baj. Kipróbáltam mindenféle praktikát, WD 40, stb., még egy hetet vízben is ázott, mire sikerült elforgatni, és lassan megindult le és fel, de tényleg nagyon keserves volt. Azután a seger gyűrű kivételekor bekövetkezett a krach. Az oxidácó gyakorlatilag megette az alsószár aluházát, és a gyűrű hornyánál ahol a legvékonyabb a fal elrepedt. Feladtam küzdelmet, a komplett kerekek mellé újabb kívánság a listán, amit Zolinak küldtem.
Mire minden összeállt bőven július utolsó harmadában jártunk. Megérkeztek a kerekek, az új teló. ami egy Quadra Mag21 lett. Ennek sajnos rövid volt a nyaka, így kapott pár cm toldást. Közben a váz is festődött, szerencsére a fényezés hamar és a megszokott minőségben elkészült.
Erősen borult időben készült, valójában barna.
A megpróbáltatásoknak azonban még mindig nem volt vége.
Ugye új fényezéshez új matrica szett is jár, ezeket még az Outpost matricáival együtt megrendeltem. Már korábban szóltak a dekorosok, hogy nem csinálnak több bringamatricát, mert nagyon macerás, stb., de az RTS-t még legyártják, mivel már jó régen felvették rá a rendelést, meg hát meg is volt beszélve. Megértem, ha nincs meg a betűminta szerkeszteni kell, ami sok idő és kevés bevétel. De azt már nem értem, hogy felhívom, megbeszéljük a színeket, mi kell, mi nem kell, aztán vége csapó. Nem reagálunk sem emailre, sem sms-re, a telefont nem vesszük fel, vissza nem hívunk. Szóval ez már a tahóság kategória. Ismételten Zoli barátom segített a ki.
Az összeszerelés
A biciklit az átadás előtt bő egy héttel sikerült elkezdeni összerakni. A sok szívás után már nagyon vágytam egy kis örömködésre. Úgy terveztem, hogy gyorsan talpra állítom, és pár napon keresztül tekerünk vele a városban, vagánykodunk egy kicsit Sóstón, jól letesztelem, és még arra is lesz időm, hogy kijavítsam az esetleges hibákat. Szerencsére most segítségem is akadt legkedvesebb keresztfiam, Zsombor személyében. A vázat is együtt csiszoltuk, de akkor még azt mondta, hogy "csak azért csinálom mert az Apáé lesz". Ez akkora motíváció volt, hogy a 38 fokos hőségben is kitartott, és csinálta amit rábíztam.
Itt már nagyon belemélyedt a dolgokba.
Azért az összeszerelés sem ment zökkenőmentesen, de az izgalmakat csak magamnak köszönhetem. A hátsó rész összeépítése előtt szépen kiraktam a szükséges dolgokat, beraktam a csavarokat, és megmutattam Zsombinak hogy az alátéteket anyákat hogy kell berakni, milyen kulccsal kell becsavarni stb. A villa és a rugóstag 5 csavarral rögzítítődik a vázhoz, a legnagyobb a támvilláé. Mint utólag kiderült, egy speckó, 9,5-ös, iszonyat sűrűmenetes csavar. Na ennek az anyáját kerestük két órán át, és nem lett meg. Ellenben maradt egy, ami sehova nem passzolt. Megunva a keresgélést irány az esztergályos (péntek délután), másfél óra múlva mentem is vissza az anyáért. Frankó minden, haladunk.
A stucni alatti ezüst hézagolók nem csak nekem nem tetszettek.
Tényleg jól haladtunk, már a hátsó váltó is felkerült, bent a két kerék, amikor a beállításakor kipottyant belőle valami, és megszűnt a külső oldal állítási lehetősége. Az állítócsavar ütközője tört le. Az első kerék meg úgy zakatolt mint az állami vasút lepusztult vagonjai, de ezt a csapágygolyók cseréjével sikerült orvosolni. (Shimano saválló golyók kerültek bele, 4,3mm) Majd el felejtettem, az abroncsokkal is szívás volt. Az első annyira el volt deformálódva egy helyen, hogy át kellett gumizni. A Panaracer Dart/Smoke helyére Duster került.
A matricákat hétfőre igérték, de kedden sem lett készen, végül csütörtökön tudta Zoli elhozni, és postára adni a váltóval együtt. Épp időben, pénteken délutánra vártuk a tesómékat.
Közben egyik reggel bevillant, hogy a Zsombi által berakott csavarokat nem húztam meg. Gyorsan levettem a hajtóművet, és igen meglepődtem, hogy az alsó csavar nem akar megszorulni. Lötyögött rajta az anya! Rögtön tudtam, hogy meg van az elveszett kincs, és a feleslegnek hol a helye. Nem mértem meg, de érzésre olyan 0,5 mm lehetett a két csavar közti különbség, nem csodálkozok hogy a Pepe nem vette észre. A helyükre kerültek a dolgok, és másnap a posta is megérkezett. Én meg okultam a történtekből.
Péntek délután, 2-3 óra körül.
A matricák felrakásával befejeztük a GT RTS-2 projektet. Nem volt egyszerű menet, voltak meglepetések, kellemetlenségek, sokáig elhúzódott, néha pokoli meleg volt, de nagyon klassz volt együtt szerelgetni a kis Zsombival. A végére nagyon belelkesedett, de bringaversenyző tuti nem lesz belőle. Közben azért jól kibeszéltük, hogy jövőre már neki is kell egy komolyabb vas.
Ketten olyan gyorsak voltunk, hogy még fotózni is maradt időnk. A bringák megítélést leginkább rátok bízom, de muszáj elmondanom, hogy ez most tényleg bejön. A próbakörök alatt nagyon szépen futott, ráadásul jól meg is "rugdostam" szegényt, de jól bírta.
Az újjászületett GT RTS-2:
Az RTS majdnem tökéletes lett. Azért csak majdnem, mert a Tioga kormánycsapágy felső porvédő gumija olyan szinten megszenvedte a nomád tartást, hogy tisztításkor egyszerűen levált a fém gyűrűről. Ez előbb-utóbb csere lesz.
Összességében -minden sorscsapás ellenére- rendkívül élvezetes munka volt talpra állítani ezt a bringát. Leginkább azért, mert a GT RTS egy rendkívül jó bicikli, és egy jó bringán mindig öröm dolgozni, bármilyen állapotban is legyen. A végeredmény meg önmagáért beszél!