A bringa egy nagyon ritka Scott New Orleans névre hallgató darab volt. Gyári felszereltsége, Shimano Nexus 7 sebességes agyváltó, és ami kicsit parás volt, hogy 26X1,1 3/8-as kerekekkel volt szerelve. Ugye ez nagyobb a monti keréknél, a trekkingnél viszont kisebb. Attól féltem, hogy a széles gumik nem fognak elférni a vázban. Az első dolgom persze azonnal az volt, hogy ezt kipróbáltam.

A bringát mikor megláttam tudtam, hogy a párom gépe lesz, de ez még messze van. Szétkaptam a bringát, és irány Laci barátomhoz aki minden fák tudora.

A kérésemmel persze megint kiakasztottam szegényt, mivel azt akartam, hogy ezen a vason, igazán polgárpukkasztó cuccok legyenek. Mivel a fa Laci szerint mindet elbír, csak a képzelet szab határt, így nagy vonalakban vázoltam mire gondoltam, a többit megint – ahogy azt szoktam – rábíztam a mesterre.

Tapasztalatból tudom, hogy sokkal jobban megy a meló, ha az ember szabad kezet kap, ezért nem húztam szigorú határokat. A kérésem a szokásos, volt, olyan szép legyen, mint minden munkája. A sárvédőket szerettem volna, ha kicsit hosszabb lenne. Érjen a tengelyvonalig legalább, de az sem baj, ha alá is kicsit. Az igazi nagy kaland az a kosár, amit kértem. Hogy legyen használati értéke is, ezt már Lacira bíztam. Szóval a bringa nyűgének egy részét lepasszoltam, jöhet a tovább álmodás. Mivel a váz nem volt nálam, így csak a képekre hagyatkozhattam. Kicsit meg akartam könnyíteni a saját dolgom, ezért egy AMP villát akartam beletenni, de ezt az ötletet, azonnal leszavazták.

Tudtam nem úszom meg a dolgot, mivel már előtte is körvonalazódott egy Springer villa a bringába. Egy olyan barátom segített a villa tervezésben, aki csinált már magának egy rekumbenst, aminek rúgózását egy Frog bringáról koppintotta. Elmondtam neki, hogy mit szeretnék, hogyan szeretném. Ő segített kiszámolgatni minek van realitása. A villa ránézésre egyszerű, de bátran mondhatom, nem az.

Fogtam egy sima monti villát, megszabadítottam a féktuskóktól, és a papucsot felhegesztettem. Kifúrtam, és most jött a számolás. Egy alul himbás villát akartam, ami leginkább a chopper motoroknál terjedt el. Viszont nem akartam, hogy sokat mozogjon. Két 10 mm-es csövet fogtam, és a végét lelapítva azt is kifúrtam. A felső részére egy ovális lemezt hegesztettem, és megindult a keresés a megfelelő rugó után. Mikor ezt megtaláltam első körben egy sima laposvasból készítettem a himbát. Ezt csak a számolgatás miatt, és hogy kiderítsem, működik e egyáltalán úgy, ahogy én akarom.

Az elmélet szerencsére a gyakorlatban is működött, jól gondolkoztam. Már csak valami külalakot kellett kitalálnom neki, mert bevallom, így nem nagyon tetszett az alsó himba.

A következő variáció, ami már jobb volt, de a kereket nagyon előre vitte, és a rugót is nagyon engedte mozogni. Ami kifejezetten nem volt a célom, hisz azt akartam maximum 2-3 cm mozgása legyen. Így simán megfordítottam a himbát, és közelebb jött a tengely. Így már azt kaptam, amit szerettem volna.

Aztán jött egy isteni szikra, hogy én nem akarok bovdeneket a kormányra, és a váltókar, azonnal ment Lacihoz, hogy faragjon egy fa burkolatot, amit később a vázra akarok tenni. Már meg sem lepődött a hülyeségeimen, és némán tűrte sorsát. Közben elkészültek a feketére színezett fa kiegészítők, nem nagyon tudtam megszólalni mikor megláttam. A láncvédő egyenesen a vázhoz készült. El sem tudom képzelni mekkora meló lehet, de minden tiszteletem Lacinak a türelméért.

Én viszont kezdtem bepörögni, mert már láttam a végét. Rendeltem két szélesebb Sunn felnit, és jött a kerekek fűzése. Persze itt is törekedtem arra, hogy látványos legyen. Mert szerintem a kerék az egyik legjobban meghatározó egy bringában. Itt is volt egy kis variálás, mert első körben egy szabadonfutós, görgőfékes agy volt a bringában, de nem akartam bovdent, így ezt elcseréltem egy barátommal egy kontrás darabra. Így már ez is összeállt.

A kormány is egy talány volt még. Szép íves darabot akartam, hogy igazán kényelmes fogása legyen. A stucnival is játszottam egy ideig, mert első nekifutásra, egy állítható hosszú darab volt a terv. Ami ráadásul tetszett is mindenkinek, csakhogy időközben megjöttek a hozzá álmodott gumik, is, amiket mikor felraktam megváltozott az összkép, és egy hirtelen ötlettől vezérelve belepróbáltam, egy országúti inkább mínuszos darabot. Komolyan meglepett az, amit láttam utána. A bringa életre kelt. Mint annak idején Frankestein a villámcsapás után.

Elkészültek az első képek a fa váltókarról. Iszonyat jól nézett ki. Nem tudtam mit is mondjak. Egyszerűen tökéletes. Ez ugye már nem az első bringánk együtt, és szerintem nagyon jól elkapjuk egymás stílusát, és gondolatait. Laci nagyon jól látja a dolgokat, és elég kreatív, hogy ezeket meg is merje mutatni.

Azt már ugye nem is kell említenem, hogy a szerkezetet használni is akarjuk, emiatt sokat kellett agyalni azon is, nehogy nehéz legyen a kar, és hogy útba se legyen senkinek, de elérhető is legyen. Az eredmény egy tökéletesen működő igazán tetszetős kis ékszer lett, ami természetesen a vázon kap majd helyet.

Jöhetett a vázfestés. Sok csalódás után, már egyszerűen nem volt kedvem senkire bízni a dolgot. Én akartam lefesteni. Persze nem vagyok teljesen szűz e téren, mert amikor elkezdtem foglalkozni bringákkal sokat festettem, csak azóta nagyon sokat változtak a szerek, és a technikák is. Így, hogy a látszat a lelkemben megmaradjon, egy fényező barátomnak szóltam – aki már többször segített rajtam –, hogy oldjuk meg. Kicsit féltem a dologtól, mert elsőre megijesztett, hogy az általam megálmodott szín, nagyon drága, és nagyon rossz festeni, így kicsit változtattam a koncepción.

A terv az volt, hogy narancs vörös lesz a bringa, de metál és matt. Na, ez a kettő nagyon nem jön össze, illetve igen, de nem egyszerű. Ekkor kiegyeztem, hogy a szín marad, de fényes lesz. Kikevertettem a Dyna festékből valamelyik Lamborghini színét, ami a legjobban hasonlított arra, amit akartam.

Itt kicsit el kell kalandoznom, mert pár sort megér a dolog. A barátomnak egy kikötése volt a festéshez, hogy úgy csináljuk, mint az igazi melósok. Gondolat a régi szocreál rendszerből visszamaradt emlékeire. Mikor is a skála-coop-os szatyorral a kézben megjelent a melós a kocsmában reggel 7-kor, és a reggeli feles után egy sörrel leöblítve, indul a harcba. Mivel a műhelyem szerencsére, vagy szerencsétlenségre épp egy kocsma mellett van oda is sűrűn át kell majd menni, mivel a melósok is sokat járnak oda. Szóval elég kellemesre sikeredett a dolog, főleg mivel az első nap szinte semmit nem csináltunk.

A túra 3 napig tartott és már szerintem kellőképp bemutatkoztunk a helyieknek, akik amúgy is gyerekkorom óta ismertek, igaz nem erről az oldalamról. A lényeg, hogy kész lett a festés, de lakkozás előtt megláttam a napon, és azt mondtam a barátomnak, ilyet szerettem volna, nem maradhat így? Mivel a bringa színe telesen matt még a lakk előtt. Azt mondta, simán csak akkor matt lakk kell hozzá. Azonnal hozattunk hozzá, és azzal lett megfújva.

Másnap jött az, amire már hetek óta vártam. Lehet összerakni. A sárvédők, beállításával kicsit el kellett játszani, de ezen kívül hamar megvoltam

Sok bringával vagyok elfogult, de ez komolyan megakasztja az emberben a levegőt. Nem tudom, a képek mennyire adják vissza a bringa állását, de ha az segít, elmondom, úgy áll mint egy 20-as évekbeli veterán motor aminek a kormánya jól lent van, és egyenes nyújtott karral lehet bringázni vele. Mivel a kényelem is fontos egy ilyen bringánál, sok mindenre oda kellett figyelnem, de szerintem igen jól sikerült.

JOE