Persze most nem sajnáltatni akarom magam, de nekem nem adatott meg, hogy amit szeretnék, azt azonnal, megkapjam, vagy esetleg megvegyem. Gondolom sokaknak ismerős ez a helyzet.

De úgy gondoltam az elmúlt években olyan sukár csávó voltam, ezt onnan tudom, hogy sokan megtapsikolták a hátam, hogy igen f@sza gyerek vagyok, úgy döntöttem, hogy most megérdemlem. A Jézuskának különben is évek óta írogatok, annak a köcsög nyúlnak meg fészket is raktam. Természetesen friss fűből. Még vizet meg lóherét is dobtam neki, de valamiért mindig elkerültek... Persze megint nekiálltam a neten barangolni. Barangolni? Micsoda hülye kifejezés, barangolni azt a Csellengők című műsorban láttam, hogy Pistike barangolt a Bakonyban két napot mire megtalálták csórikámat. Inkább szörfözni, bár azt sem túl találó, főleg mert azt sem tudok. A lényeg, hogy megint a gép előtt kötöttem ki, és nézelődtem. Egy hirdetési oldalon figyeltem fel a vázra.

Sokáig csak nézegettem, mert a váz csupasz volt, csak pár lekopott matrica volt rajt, de a forma már akkor is tetszett. Persze a tulajnak nem bírt olyan jelentőséggel a váz, mint nekem, de ez jelen esetben csak jó. Minél tovább nézegettem annál jobban tetszett a képek alapján. Persze tudtam akkor is mi ez, de pár levél után elértem a tulajjal, hogy csináljon jobb képeket, és a vázszámot küldje el nekem. Ott már azonnal tudtam...ez kell nekem! Hamar megalkudtam rá, bár nem volt olcsó. Mikor megérkezett, és a kezembe fogtam, órákig csak néztem. Szó szerint, mint egy zombi, csodáltam a hegesztéseket, az illesztéseket, a papucsokat. Mindenen látszott, hogy igazi kézi munka, igényesen kidolgozva. Tudtam azt is, hogy a méret pont jó nekem, ezért rá kell ülnöm, ha lehet, minél előbb.

A Parkpre mint bringa: A cég 1989-ben kelt életre, mikor is a Diamond Back fejlesztési igazgatója Cozy Yamakoshi úgy gondolta saját bizniszbe kezd. 90-től dobták piacra a szebbnél szebb vasakat. A vázakat Cozy saját maga tervezte és fejlesztette. Már akkor elismert név volt a szakmában. Később a Kastle-nek is tervezett pár vázat, amivel néhány világkupát el is hoztak. Nem sokan tudják, de kiegészítők fejlesztésével is foglalkozott, az ő nevéhez fűződik például pár verseny gumiabroncs, és a Pulstar agyak csodálatos formája is. Mondjuk rossz nyelvek szerint ez is okozta a cég 98-as bukását is, mert ezek az agyak ugyan szépek voltak, de a csapágyazásuk nem volt megbízható, és hamar szét is hullottak. De a lényeg, hogy Cozy a mai napig jelen van a bringás világ élmezőnyében saját tervező cégével. A Centurion, a Diamond Back és sokan mások veszik igénybe tudását. A Parkpre bringáit mióta a piacon vannak, csodálom. Az egyszerűsége, és a kidolgozása, szerintem szemet gyönyörködtet. Nem utolsó sorban, a minősége sem elhanyagolható. 1995-ben dobta ki a pro 825 vázat Ti felületkezeléssel. Igen hamar nagy kedvenc lett. Persze nem itt nálunk, mert megfizetni igen kevesen tudták volna. Viszont a rendkívül eltalált geometria, és a tartóssága miatt nagyon kedvelt építési alap (is) volt. Nem is tudom, hogy konkrétan milyen szettel is jött ki, mert minden fellelhető darab gyakorlatilag más-más felszereltséggel van mutatva. Mára már szó szerint egy legenda lett. A gyűjtők igazi álma. Köztük az enyém is.

A nagy álmodozás közben eljutott a tudatomig, hogy egész életemben azon ügyeskedtem, hogy más bringája jobb, szebb, kényelmesebb legyen, hát most akarok egy olyat, ami engem kényeztet. Egy olyan vasat ahol nincs kompromisszum, ahol az utolsó csavarig az van rajt, amit én szerettem volna, de sosem engedtem meg magamnak. Indult a vadászat. Tudtam nem lesz egyszerű a dolog, mert, elég kritikus vagyok, mind a bringákkal, mind az alkatrészekkel. Azt is tudtam, nem holnap lesz kész, de ez sem érdekelt. Pár dologban viszont biztos voltam, az egyik, hogy megcsinálom. A másik, hogy az ufók tuti elvitték Elvist, na meg hogy a Metallica az egyik legnagyobb zenekar a földön., aztán , hogy a gabonakörök léteznek, ahogy a velünk született önzés is.

Az egyik régi álmom a Chis King fejcsapágy, és agyak. Na, ezt gondolom nem kell ecsetelni. Tudtam az árait, de ez sem érdekelt. A felnik közül egyik kedvencemre, a sunn ringlé-re, egy vékony, a vázhoz illő darabjára esett a választás. A teló egy véletlen műve. Szenvedélyesen rajongok az amp cuccaiért, emiatt mikor megláttam a German A kilo telót, azonnal eldőlt a sorsom.

A bringa kezdett alakot ölteni. Kezdtem látni, mi hogy fog mutatni rajt. Most már oda tudtam figyelni az optikára is. A váz egy kiadós polír után megkapta a gyárival teljesen megegyező matrica szettet.

Benn a két kerék, a fejcsapi, és a teló. A váltórendszer a legnagyobb kedvencem, ami egyben szerintem a legtartósabb is a piacon. A Shimano m739-es széria. Imádom a fékeit, a váltót, és a karok kialakítását. Mellesleg a legszebb is.

Mondtam már, hogy elfogult vagyok?! Találtam egy Roox nyeregcsövet, és a régóta őrizgetett Syncross stucnimat. Ezutánl már csak a kormányt kellett megtalálnom. Kinőttem már a mászós bringákból, ezért inkább már a kényelem felé mozgattam a formát, próbáltam úgy, hogy ez ne menjen a szépség javára. 3-4 kormányt is próbáltam, de nem találtam az igazit. Ekkor egy barátom ajánlotta fel a saját bringájából a kormányt, ami ugyancsak Roox, és ráadásul tőlem vette. De neki nem volt fontos, simán cseréltünk, és gyakorlatilag egybe volt a bringa.

Nézegettem, és úgy voltam valami hiányzik. Egy régen dédelgetett álmom volt a Nokon bovden szett is. Hát ismét a net következett, és nem kevés utána járást követően, az is meglett. Miért is lenne egyszerű a helyzet, hogy bemegy az ember a boltba, és kér egy csomaggal. A cuccot gyakorlatilag évek óta nem forgalmazzák az országban. Na, mindegy, a net világában szerencsére ez már nem okoz akkora gondot, inkább csak egy fricska, hogy nem csak, olcsóbban, de gyorsabban is megkaptam, Angliából, mint amit itthon ígértek határidőt. De nekem most csak az számított, hogy már a végét szépítgettem. A markolat is már csak a kényelem és minőség kedvéért lett az alap Ergon. Nagyon jó terméknek tartom, de aránytalanul drága. Megjegyzem ez is csak itthon. Gyakorlatilag fél áron megvolt ez is postával együtt, a nemzetközi piacról. És akkor már csak a gumi maradt. Mondjuk ez szerencsére nem okozott komoly fejtörést, évek óta őrzök pár garnitúra Ritchey z-max classic és Speedmax gumit. Most a látvány miatt is inkább a z-max mellett döntöttem.

Persze tudnék még mit variálni a bringán, de már így is felette van minden álmomban elképzelt határnak. Könnyű, stabil, dekoratív, és ami a legfontosabb, szerintem elpusztíthatatlan. Persze elfogultságom sokak számára erőtlen lehet, de ezért is mutatom meg mi lett belőle. Mindenki eldönti, tetszik e neki. A project közel egy évg tartott jelen állapotáig, és gondolom ebből is látszik, türelmes ember vagyok.

Szöveg és fotó: Joe