A lánc közvetíti a lábad által kifejtett energiát a hajtőműről a hátsó agyon lévő kis lánckerékre. Egy láncszem két-két, acéllemezből sajtolt tagból áll, amiket keresztirányban apró acél csapocskák tartanak össze. Hogy a lánc könnyen járjon és ne kopjon el gyorsan, ezekre a csapocskákra forgathatóan keményre edzett és csiszolt kis acél görgőket szerelnek.
A lánc élettana
A lánc görgői és szegecsei a használat során kopnak. Ezt a folyamatot rendszeres kenéssel tudod lassítani, de idővel minden lánc elkopik, megnyúlik. A szegecsek között nagyobb lesz a távolság, a görgők pedig egyre feljebb csúsznak a lánckerék fogain, így felgyorsítva azok kopását. Mindenképpen érdemes a láncot még azelőtt lecserélned, hogy a fogak túlzottan megkopnának: ez lényegesen kisebb költséggel jár. Ha a fogak túlzottan "kihegyesedtek", a "völgyek" meghosszabbodtak, az új lánc felszerelése már nem jelent megoldást: a lánc nagy erőkifejtés mellett sajnos át fog ugrani a fogak felett.
A lánc kopása
A lánc élettartama a lánc típusától, a karbantartás rendszerességétől és az időjárási körülményektől függ.
A kopás mértékét egy szerszámmal magán a kerékpáron is meghatározhatod, vagy szétszerelés és tisztítás utáni szárításnál megmérhetjük hosszát, azaz nyúlását. Egy láncszempár 1″ (25,4 mm) hosszú, 40 pár pedig 1016 mm. Ha a szegecsek közt mért távolság az 1025 mm-t túllépi, a láncot érdemes lecserélni 1030 mm felett pedig kötelező!
Ha nem akarsz láncszempárokat számolgatni, majd méricskélni, a száradó lánc mellé akassz fel egy újat (Már, ha van!), és figyeld meg a hosszkülönbséget. Bár a helyedben beszereznék egy láncnyúlásmérő célszerszámot.
