Bevezető

A remekül sikerült olasz Alpokban tett túránk után (élménybeszámoló erről: Kerékpározás az olasz Alpokban) a következő évben sem maradtam hegyek nélkül.

Sőt a 2016-os utunk immáron tíz naposra hízott és még több csodálatos hegyet érintett. Ebben az írásban szeretném nektek bemutatni hogy ezúttal milyen varázslatos helyekre sikerült eljutnunk.

A terv ezúttal az volt hogy három különböző szálláson megszállva minél több hegyet fel tudjunk keresni. A jármű ezúttal egy Ford Transit volt, ebben hatan viszonylag kényelmesen elfértünk a felszereléssel együtt.

Kis csapatunk (zárójelben a kerékpár márkája): Anikó (Trek), Tibor (Orbea), Ferenc (Merida), Tamás (De Rosa), Tamás (Trek) és jómagam Ferenc (Focus).

Augusztus 5-én este neki is vágtunk a nem éppen rövid útnak. Első állomásunk Bardonecchia volt ami egész Olaszország legnyugatabban fekvő városa.

Bardonecchia és a Col du Galibier

Augusztus 6-án délelőtt szerencsésen megérkeztünk Bardonecchiába. Maga a város nagyjából 3200 lakosú és 1300 méteres tengerszint feletti magasságon fekszik. Két érdekessége hogy a 2006-os torinói téli olimpia snowboard számait itt rendezték illetve a 2013-as Giro d'Italia 14. szakaszának itt volt a befutója a Jafferau hegy csúcsán ami a városból indul. Ez utóbbi emelkedőről lesz még szó később.

Képek Bardonecchiából

A hely fekvése csodálatos, körbeölelik a hegyek. A francia határ innen csupán 15-20 km-re van.

Miután kipakoltunk a szállásra és felkészültünk, útnak is indultunk az első híres emelkedőhöz a Col du Galibierhez.

Ez a hegy már Franciaországban található így a furgonnal átautóztunk Brianconba ahonnan az emelkedő indult. A hegyi úton sikeresen megállítottak a derék francia csendőrök de miután látták hogy bringások vagyunk kedélyesen továbbengedtek. Maga a város szintén 1300 méteres magasságon található remek panorámával. Leraktuk a kocsit egy helyen és nekivágtunk a Galibiernek.

2642 méteres csúcsával igazán impozáns hegy, többször szerepelt már a Tour de France útvonalában. Briancon felől az az érdekessége hogy először a Col du Lautaretet kell megmászni ami 2057 méter magasan fekszik és a Galibierre még innen lehet egy 8 km hosszú úton feltekerni. Kettő az egyben hegy.

Maga az emelkedő nem vészes egészen a Lautaret csúcsáig mindössze 3-6% meredekségű. Onnantól viszont a Galibierig már átlag 6,9%-ra vált és az utolsó kilométeren bizony van benne picivel 10% feletti rész is.

A csúcsról a kilátás viszont minden szenvedést megér!

Képek a Galibierről

Galibier mászás

Galibier lejtőzés

Col de l'Iseran

Második nap nem kisebb célt tűztünk ki magunknak mint megmászni a Col de l'Iserant amely Európa legmagasabb hegyi hágója a maga 2770 méterével. Ezúttal picit többet kellett autózni a rajt/cél állomáshoz ami szintén Franciaországban volt. A Mont Cenisnél található gyönyörű tó mellett pakoltunk ki és indultunk útnak az Iseran felé. Lanslevillard városáig gyakorlatilag csak gurulni kellett viszont azt elhagyva rögtön egy 10%-os szerpentinnel kezdődött a szakasz. Utána Bessanson keresztül Bonneval Sur Arc településig viszonylag sík volt a terep de maga az Iseran ebből a városból indult. Innentől számítva várt ránk 13,4 km emelkedő átlag 7,3%-os meredekséggel és még 977 m szinttel. Nem volt egyszerű de legyűrtük. Személy szerint jóval nehezebbnek éreztem ezt a szakaszt mint az előző Galibier mászást. Természetesen megérte a küzdelmet, nem minden nap mondhatja el az ember magáról hogy feltekert a kontinens legmagasabb hágójára.

Mondanom sem kell ez a hegy is többször szerepelt már a Tour de France történetében.

Iseran lejtőzés

Jafferau

Harmadik nap a társaság kétfelé vált, négyen elmentek Chamonixba hogy megnézzék a Mont Blanc csúcsát 3900 m magasból ahová drótkötélpályán lehet felmenni. Ketten maradtunk Bardonecchiában hogy kicsit feltérképezzük a környéket. Nos a szállásunktól mindössze 200 méterre indult a Jafferau csúcsra az emelkedő. Mint már említettem ez a hegy szerepelt a 2013-as Giro d'Italia 14. szakaszának hegyi befutójaként. Kár lett volna kihagyni!

Bevallom nem gondoltam hogy ez az emelkedő ilyen kis combos lesz. Mindössze 5,4 km hosszú ami a többi hegy fényében elég kurta, viszont ez a hossz 623 m szintet tartalmaz ami annyit jelent hogy átlag 11,5%-os (!!) meredekségű. Maradjunk annyiban hogy rövidsége ellenére igencsak megdolgoztatta a combjaimat mire felértem az 1908 m magas csúcsra.

Felfelé haladva utolértem egy párt akik elektromos MTB-kal mentek, be is álltam mögéjük és jó darabig a tempójukban tekertem. Érdekes volt hallani a motor zizegését. Amennyire észrevettem itt az Alpokban egyébként rengetegen használnak elektromos rásegítésű kerékpárokat. Persze volt is szint bőven a környéken amit lehetett mászni.

Jafferau lejtőzés

Col de l'Izoard

Következő nap ismét munkát adtam a lábaimnak. Ezúttal a Col de l'Izoard csúcsa volt a cél. Ez az emelkedő akárcsak az első nap a Galibier a francia Briancon városából indult. Nosza átautóztunk és a már ismert helyen parkoltunk le. Az egész túránk során remek időt fogtunk ki, kivétel ez az egy nap volt. Szóval itt kissé jobban fel kellett öltözni. Felfelé félúton sajnos elkezdett esni az eső ami a csúcsig abba se maradt. Maga az út nem volt különösebben nehéz, az első fele kifejezetten könnyű és enyhe csak a közepétől kezdett el meredekebbre váltani. Viszont az eső miatt azért annyira nem volt komfortos mászni. A csúcsra érve ami 2360 méteren van, már kifejezetten fáztam így némi vásárolgatás az ott lévő pici üzletben illetve pár kép elkészítése után a körülbelül 50 m szinttel lejjebb található Napóleon menedékházba tértünk be egy meleg teára. Elég hangulatos kis hely volt annyi szent. Mire innen tovább indultunk lefelé már elállt az eső így a hazaút nem okozott gondot sőt kifejezetten élvezetes volt a lejtőzés Brianconig.

Egy kis bónusz: páromnak ezt a meglepetést vettem az Izoard tetején lévő szuvenírboltban. :)

Izoard lejtőzés

Hangulatos videó a Col Collective-től

Colle del Nivolet

Ez az a hely amire a túránkat szervező Tamás csak annyit mondott hogy emiatt a hegy miatt csinálta az egészet.

A képeket meglátva azt hiszem megértitek miért. De ne szaladjunk előre. A Nivolettől a következő szállásunk jó 150 km távra volt így Bardonecchiában összepakolva minden cuccunkat elindultunk Locanaba. Itt letettük a furgont és igencsak messziről, mintegy 40 km távról nekivágtunk az útnak. Az eleje a hegy lábáig nem volt különösebben nehéz, két húzósabb szakasszal találkoztunk: egy kisváros után akadt egy 15%-os rövid szerpentin illetve volt egy 3400 m hosszú alagút ami végig emelkedett még 12%-os meredekség is volt benne. A táj ahogy közeledtünk a hegyhez úgy lett egyre varázslatosabb. Az igazán komoly küzdelmek úgy 25 km megtétele után kezdődtek. Innentől egy dolog még jobban akadályozott minket, a szél. Egészen erősen fújt ugyanis, a szembe szeles szakaszokon nagyon kellett küzdeni hogy haladjon az ember. Láttam olyat aki már inkább tolta a bringát felfelé mert nem bírta. Mi azért megoldottuk és felértünk oda ahonnan a kilátás semmi máshoz fogható nem volt!

Egész egyszerűen meseszép, a legcsodálatosabb hely ahol valaha jártam! A csúcs egyébként 2612 méteren van. Utánam ért fel egy népesebb olasz csoport ők is rettentő boldogok voltak hogy megcsinálták. Meg is értettem őket mert nem volt egyszerű, nekem az oda-vissza út alatt jó 2200 m szintemelkedés jött össze.

Como - Lugano

A Nivolet után egyből indultunk második szállásunkra ami a Comói-tó partján fekvő Como városában volt a svájci határtól mindössze 1 km-re. Mivel későn értünk oda így erre a napra már semmi extrát nem terveztünk be. Sőt én a következőn is csak sétálgattam a városban illetve a szomszéd Cernobbioban míg volt aki elment tekerni. A harmadik itt töltött nap azonban közös tekerés volt a program méghozzá egy kicsit hosszabb távval de igazán nagy hegy nélkül. A cél az volt hogy Comoból áttekerünk Svájcba, egész pontosan Luganoba majd onnan vissza Comoba egy kört leírva. Azért egy nagyjából 600 m szintet tartalmazó kisebb hegy még ebbe a körbe is belekerült. :) A környezet mind a Comói-tó mind a Luganói-tó mentén csodás volt. Maga Lugano városa pedig kissé Monte Carlora emlékeztetett. Mit ne mondjak nem éppen szegény környék az tisztán látszott. Hazaérve nem maradt más mint összekészülődni, másnap ugyanis indultunk tovább az utolsó szállásunkra.

Gosau - Hallstatt - Dachstein

Reggel útnak indultunk Ausztriába, azon belül is Gosau városba ami az ország közepe felé található. Elég későn értünk oda mivel hosszú volt az út és Németországban még sikerült dugót is kifogni az autópályán (mintha csak a Balatonról mentünk volna vasárnap Pest felé :D ). Így sajnos az eredetileg betervezett tókerüléses tekerésből már nem lett semmi. Ellenben elmentünk a méltán híres és világörökségnek számító Hallstatt városkába ami Gosautól csak bő 16 km-re fekszik.

Tényleg igazán különleges település. Lakosainak száma nem éri el a 800-at és annyira a tóparton fekszik hogy kénytelenek voltak felfelé építkezni. Ez pedig az osztrák építési stílussal karöltve igen hangulatos és különleges összképet kölcsönöz a helynek. A város amúgy nagyon híres volt a sóbányájáról, manapság pedig múzeum működik itt.

Mivel csak egy éjszakát töltöttünk utolsó szállásunkon és másnap a Dachstein kilátó volt tervben felvonóval így az osztrák részre bringázás már nem jutott.

Ennek ellenére nem panaszkodhattunk mert felvonóval mentünk fel a 2100 m magas Dachsteinre. A látvány pedig lélegzetelállító volt. A siklóernyősök népszerű starthelye a csúcs nem véletlenül. Itt található a Five fingers nevű kilátó amihez feltétlen érdemes elmenni.

Hallstatt

Dachstein

Utószó

Remélem sikerült kedvet csinálnom minden olvasónak ezekhez a csodás helyekhez. Én csak annyit tudok tanácsolni ha az életben van lehetőség elmenni ilyen környékekre ne gondolkodjatok. Maradandó élmény lesz azt garantálom. Akár autóval, akár motorral, akár kerékpárral jut el valaki ezekre a tájakra, csodálatosak. Persze én ha tehetem maradok két keréken magam hajtva mert az valami felemelő érzés mikor önerőből eljut az ember ilyen csúcsokra. Személy szerint 375 kilométert tekertem le és ezalatt 8430 méter szintet sikerült másznom.

Végezetül szeretném megköszönni Tamásnak a szervezést, Anikónak, Tibornak, Tamásnak, Ferinek a remek társaságot az út alatt és páromnak Dórinak hogy kitartóan támogatott otthonról!