Ha egy átlag magyar ember meghallja a „Skandinávia" szót, egy hatalmas, kietlen fagyos éghajlatú félsziget jut eszébe. Nem véletlen a sláger szövege sem: „Szóba se jöhet Skandinávia, csak a jó meleg Afrika...".

A strandokon senki sem fürdik. „Nagyon hideg nyár az idei" – méltatlankodnak vendéglátóink, el sem merjük nekik mondani, hogy otthon meg hőségriadó fenyeget.

Kiszállva a gépből először szívhatom tüdőmbe Skandinávia hűvös levegőjét. A hihetetlenül tiszta oxigénben dús levegő és az erős fenyőillat hatására úgy éreztem, mintha magashegységben lennék.

A Mikulás házába természetesen ingyenes a belépés, s amíg várjuk, hogy sorra kerüljünk, egy krampusz beszélget velünk folyékonyan angolul. Bevallom, kicsit beijedek a bebocsátás előtt, ez biztos valami gyerek-reflex

Azonban mindketten tudjuk, hogy ez az éjszaka más lesz, mint az eddigiek.  Be is állítom éjfélre az órámat, s abban a reményben térünk nyugovóra, hogy pár óra múlva hatalmas látványban lesz részünk.

Sok helyen jártam bicajjal, de tenger alatt – eddig a napig – még nem tekertem.

Bármilyen furcsának tűnik, de a hatalmas hegyek ellenére, egyik fjordból a másikba viszonylag alacsony hágókon lehet átjutni.