2021-ben teljesítettem a Hungarian Divide egyik felét, amikor a Sátoraljaújhely melletti Rudabányácskáról tekertem hegyen és völgyön át Budapestig.

Keresztül az Északi-középhegységen
A Balaton Bike Derby sikeres teljesítésén felbuzdulva elkezdtem készülni egy kicsit komolyabb bikepacking túrára, ami a Hungarian (half) Divide névre hallgat. Mit is tud ez?



Mint a nevében is benne van ez fél (half) táv, amely 724 km hosszan kanyarog az Északi-középhegység erdei útjain, miközben összeszed 13 500 m szintemelkedést. (Azaz…) Tovább olvasom

A tavalyi élmények hatására, már a célba érkezésemkor tudtam, hogy az idén, 2022-ben nekivágok az ország másik felének és teljesítem a még hiányzó részt. Ehhez komoly előkészületeket tettem. Egyrészt beszereztem új bringát (Merida Big Nine 60) és tapasztalataim alapján módosítottam egy kissé.

Kalandtúra bringa építése
Tavaly teljesen megfertőzött a bikepacking bringázás. A Balaton Bike Derby és a Hungarian Divide élményei egyértelművé tették, hogy 2022-ben ismét rajthoz állok. A kalandtúrák tapasztalataira alapozva az idén egy új, erre a célra átalakított bringával indulok el. Tovább olvasom

Másrészt, mivel a szervezők, a várt augusztusi indulás helyett, egy korábbi júniusi időponttal megtréfáltak, rengeteget kerékpároztam tavasszal és a nyár elején, hogy ne legyen gond a formámmal.

Tavaly hat nap alatt sikerült célba érnem, az idén öt napos teljesítést tűztem magam elé. A cél érdekében épült a fentebb említett kerékpár, illetve lényegesen csökkentettem a magammal vitt felszerelés mennyiségét és tömegét (10,6 kg). Többek között nem vittem konyhát magammal, illetve a sátramat függőágyra cseréltem. A 680 km-es, kb 8500 m szintemelkedéses utat átlagosan napi 135 km-es távokkal terveztem teljesíteni.

• Distance of tour : 678 km
• Hardness of tour : Nehéz
• Type of tour : Hegyvidék
• Levels : +12772 m,-12838 m
• Average slope: 2.6 %

A 0. nap

• 0 km
• Szentgotthárd

A túrát megelőző nap délután vonatoztam Szentgotthárdba, ahol átvettem a nevezős rajtcsomagot, ami egy pólóból, egy csősálból, High5 étrend kiegészítőkből és egy kicsike láncolajból állt. A Hungarian Divide szervezői aznap estére egy terülj-terülj asztalkámat varázsoltak elénk, amely gyakorlatilag korlátlan étel és ital fogyasztásból állt.

Indulás előtt, a vonaton és az esti vacsora

A Hungarian Divide egy magyarosan bikepacking túrának nevezett esemény, ahol kapsz egy útvonalat, amit feltöltesz a navigáló kütyüdre. Ezen kell pontosan végigmenned. Kapsz egy nyomkövetőt, amellyel követnek. Sőt a neten bárki követheti. Kapsz egy idő limitet, amin belül teljesítened kell a távot. A többi rád van bízva. Akkor mégy, és naponta annyit, amennyit szeretnél. Ott és úgy alszol (sátor, vagy még az sem, szálloda) ahol akarsz. Ott és úgy eszel, ahogy tetszik. Ez a megmérettetés annyi kalandot és változatosságot rejt, amennyit belé raksz. (Vagy be mersz vállalni.)

Kicsit aggódtam, az előző nap leesett nagyobb mennyiségű eső miatt, de ezen már nem lehetett változtatni. Lesz, ahogy lesz jelmondattal hajtottam álomra fejemet.

1. nap

• Napi megtett távolság 160 km
• 1800 m szint
• A túra alatt megtett távolság 160 km
• Szentgotthárd – Zalaszántó környéki háztáji telek

Az első nap nehezen indult a rajt. A helyszínén nem sikerült életre keltenem a Locus telefonos app hang alapján történő navigációját. Az útvonalat sikeresen betöltötte, navigált is rajta, de nem akart megszólalni. Ez rányomta a bélyeget a rajt előtti hangulatomra, a nyugis összpontosítás helyett hatalmas idegfeszültség dolgozott bennem. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy fogom így teljesíteni a távot, hiszen minden útkereszteződésnél nem vehetem elő a telót…

A rajt előtt

Az indulás gondolhatjátok mennyire nem esett jól. Az első komolyabb emelkedő egy fenyőredőn át vezetett, amely elég saras és csúszós volt a korábban említett esők hatására. Az alacsony profilú, száraz utakra tervezett Schwalbe Hurricane gumim azonban meglepően jól vette az akadályokat, csak a nedves fenyő gyökereken pördült ki, egyébként jól irányítható volt a sár ellenére is.

Rajt! (Fotó: Hungarian Divide)

Kellemes meglepetés 13 km-el a rajt után, Kondorfa települést elhagyva ért, ahol egyszer csak megszólalt a telefonom:

- Fordulj balra! - Magához tért a Locus és elkezdett hozzám beszélni! Innen már élveztem az utat, hiszen hatalmas kő eset le a vállamról. (Valószínűleg az történt, hogy Szentgotthárdon nem volt mobilnetem, így nem tudott letöltődni az online hangalapú navigációhoz szükséges adat.) Azt hittem ezzel a technikai nehézségek végleg elhárultak a fejem fölül. Sajnos nem, minden nap este kaptam egy akkorát, hogy a fal adta a másikat.

A saras 20 km-es bevezető után nagyon jó minőségű dózer és aszfalt utak vártak rám. Gyakorlatilag átszáguldottam az Őrség dimbes-dombos vidékén. Gyönyörű tájakat láttam, élveztem a bringázást.

Úton I.

Az Őrség után jött a Zalai-dombság. Az tudjátok, hogy milyen ugye?

Észak- dél irányban enyhén lejt és csak gurulnod kell, nyugat - kelet irányban viszont hullámzik, mint a háborgó tenger. Mi természetesen az utóbbi irányban keltünk át rajta. Hegyre fel, völgybe le ismétlődött végtelenszer.

Mi fért bele a kb. 10 és fél kiló csomagba?
4 db gravel táska
3 db bringás alsónadrág (1 is elég lett volna)
2 db bringás nadrág (egyben tekertem, egyben aludtam)
3 db bringás mez (2 elég lett volna, egyben tekertem, egyben aludtam)
7 db zokni (fontos a napi zokni váltás, a másnapig meg nem száradó, homokkal sárral telítődött szövet nem igazán kényelmes)
1 db alsónadrág aludni
1 db hosszú nadrág aludni, ha hideg lenne
1 db széldzseki
1 db láthatósági mellény (kötelező elem)
1 db esőkabát (kötelező elem)
1 db szappan
1 db szúnyogriasztó (szerencsére nem használtam)
hálózsák
felfújható derékalj
függőágy
pénztárca, iratok
telefon
1 db powerbank
10-15 müzli szelet
7 db Plusz multivitamin tabletta
7 db Magnasol tabletta
2 db szilikonos futókulacs (vésztartalék víz)
1 db bögre
szerszámkészlet, pótbelső, gumijavító, pumpa (kötelező elem)
láncolaj
lakat (egyszer sem használtam)
első lámpa (kötelező 2 db, a másik a bringára volt fixen szerelve))
2 db hátsó lámpa (kötelező)
fejlámpa

A tegnapi esőzés eleinte éreztette a hatását: több helyen volt saras, vizes a talaj. Bizony többször kellett tolni a biciklit míg el nem jutottam Zalaegerszegig, ahol a nap ereje már szinte minden pocsolyát felszárított. Innen már csak a meleggel és az emelkedőkkel kellett küzdeni.

Este hét körül értem el Zalaszentlászlót, ahol a szervezők az Aranypatak vendéglőben aznap mindenkit vendégül láttak egy italra. Ha már vendéglő, akkor ettem is egy tál zöldséges májgaluska levest.

Minden méterrel közelebb az otthonomhoz (Fotó: Hungarian Divide)

Tovább indulva célom a Sztúpa elérése volt, hogy ott egy esőbeállóban töltsem az éjszakát. A testem azonban közbeszólt. Néhány kilométerrel előbb meg kellett állnom egy elhagyott háztáji kertben. Ennyi volt mára, nem bírtam tovább tekerni.

Felállítottam a függőágyam, majd miután belakmároztam a félig érett sárga barackból és a mézédes cseresznyéből, a hatalmas széllökések ellenére gyorsan elaludtam. Ma 160 km-t tekertem.

2. nap

• Napi megtett távolság 156 km
• 1600 m szint
• A túra alatt megtett távolság 316 km
• Zalaszántó környéki háztáji telek – Veszprém melletti Csatárhegy

Az éjszaka nem minden izgalom nélkül eltelt, de a függőágy jól bírta a vihart és az alvás pihentető volt. Négy körül, keltem és egy óra alatt menetkész lettem. Még erős szürkületben értem el a Sztúpát, majd pár kilométerre rá végleg elhagytam a Zalai dombságot. A Keszthelyi-hegységgel kezdetét vette a Dunántúli-középhegyég, amely végig kísért utamon.

A szervezőknek nagy piros pont: Nem voltak lusták és az útvonal nem a Balaton Bike Derby általam tavaly megismert nyomvonalán haladt. Szeretem a Balaton-felvidéket és örülök, hogy új helyeket ismerhettem meg.

A Balatont a Padkűi kilátóból pillantottam meg először, és a veszprémfajszi kálváriánál búcsúztam tőle. A legszebb kilátás Mencshely után nyílott az erdőben, amelytől elállt a lélegzetem: Madártávlatból lehetett lelátni a Tihanyi-félszigetre, és az azt körülölelő Balatonra. Ezt a fotót ide be sem rakom, menjetek és nézzétek meg élőben!

Úton II.

A nap egyik fénypontja azonban a csodás táj mellett Salföld szélén volt, ahol a nagy melegben egy kútnál végre elővehettem a szappanom és lemostam magamról másfél nap porát.

Délután egy körül jártam a 100. kilométeremnél. Egy tölgyfa alatt egy órácskát aludtam. Úgy gondoltam ez az egy óra pihenő a nagy melegben jót tesz majd a teljesítményemnek. A taktika nem vált be: Nem tudtam a pihenő után lényegesen többet menni, illetve a nagy hőség nem visel meg annyira, hogy elbújjak előle.

A nap egyik fénypontja

Este Nemesvámoson a Rózsa Pizzéria és Sörözőben vacsoráztam. Kedves illedelmes kiszolgálás és finom bolognai makaróni várt rám. Másnap vasárnap lesz, így élelem ügyileg kicsit előre kellett gondolkodni. Rendeltem elvitelre egy félbehajtott paradicsomszószos pizzát. A pincér ugyan kicsit meglepődött, a félbehajtáson és a doboz helyetti alufóliás csomagoláson, de megoldotta. Itt is köszönöm neki! Gondolom nem én voltam aznap az első fura bringás vendége.

Veszprémfajszi panoráma távolban a Bakonnyal (kattints a képre!)

Veszprém határában vertem tábort egy fenyőerdőben 156 km-t tekereve. Ez már majdnem fél táv…

 

Függőágyas tábor

Mint említettem egy nap sem múlt el műszaki akadályok nélkül. Este a kilométerórámat a bringa kormányáról levettem, hogy tanulmányozzam a mai nap adatait és sikeresen „Reset”-eltem. Elvszett minden adat. Nem csak a mai táv, hanem az éves is. Sőt a kerékméret beállítás is. Hogy hogy történhetett, nem is értem. Tudjátok a Reset egy apró gomb az órán, ami kézzel nem is érhető el egy kis drót darab, vagy ceruzahegy kell a megnyomásához. Szörnyű mérges voltam.

3. nap

• Napi megtett távolság 170 km
• 2040 m szint
• A túra alatt megtett távolság 486 km
• Veszprém melletti Csatárhegy – Kőhányáspuszta

Három óra 10 perc. Csörög az óra. Pihenten, de rossz kedvvel ébredek. Nagyon lehangolt a kilométerórám adatainak elvesztése. Napközben így sajnos nem tudok tervezni sem a sebességgel, sem a megtett úttal. Összepakolok, majd kedvetlenül megeszem a tegnapi pizza felét.

Elindulok, de az első házak közelében meg is állok. Rápillantok a telefonomra. Van net! Gyorsan letöltök egy táblázatot, amely megmutatja, hogy mely kerékhez milyen hosszt kell beállítani a kilométerórámon, hogy működésre bírjam. Ezzel és a felprogramozással jó fél óra elmegy.

Nehezen indul a reggel, nehezen melegednek be a lábaim. Kétségek gyötörnek, hogy a kilométerórám mennyire pontos. Még azon is elgondolkodom, hogy feladom az egészet. (Ez, most így utólag igen vicces, de ott akkor lelkileg kicsit megtörtem.) Jó egy óra és kb. 20 kilométer kell hozzá, hogy rendbe jöjjek. Herendre érve már minden OK, ami jó, mert itt üdvözöl a Bakony egy jó hosszú és meredek emelkedővel.

Az első órákban még fázom, hideg ez a Bakony, és a mászás sem melegít fel. Utána a lejtő sem élvezetes, mert olyan pocsék mély murvás az út, hogy csak lassan óvatosan lehet lefelé haladni.

Úton III.

Bakonybélnél jön a következő nagy mászás, majd óvatos lejtőzés a pocsék út miatt. Itt egy szederrel vértestvéri viszonyba kerültem: az a tüskéit, én a vérem adtam. Leérve a hegyről jött a következő pofon: Bakonykoppány és Fenyőfő között mély homok fogadott. Szégyen, nem szégyen szinte végig toltam. A Nap már teljes erejéből ontotta a meleget, így Fenyőfőn jól esett a nyitva lévő kocsmában egy citromos sör elfogyasztása. Ráadásul a tulajjal és a 2-3 törzsvendéggel jól el is diskuráltunk.

A nap egyik csodája ez után következett: Utam a Cuha-patak völgyében vezetett Zircig. Ha nem voltatok még ott, nézzétek meg, az egy csoda! Tovább tekeregve a Bakonyban a Széchenyi kilátó az, amit érdemes megnézni, a kilátás szerintem magáért beszél.

Széchenyi kilátó panorámája (kattints a képre!)

Fehérvárcsurgón búcsúzom a Bakonytól és Bodajkon már fel is tűnik a távolban a Vértes, amely a következő meghódítandó hegy.

Csókakőn egy kicsit megállok és a közkútnál végre szappannal ismét lemosom magamról az út porát. Sajnos ez a kút a falu közepén volt, s a helyiek igen furcsán néznek rám, de kit érdekel. Szinte újjá születtem! Itt csatlakozott hozzám egy kolléga, akivel napokon át előzgettük egymást. Panaszkodott, hogy rosszul aludt este, rossz helyet választott. Kérdezte alhat-e ott ahol én. Most mit tegyek? Mondjak nemet?

Partizán frissítő állomás. Mindent K Ö SZ Ö N Ö K !

Csákberénynél végre belekóstolunk a Vértesbe. Hosszú mászással üdvözöl, de ez már a nap vége. Még egy 20 km van a lábamban és vége. Lassan tekerek és már csak egy ideális táborhelyet keresek. Kőhányás puszta határában találok egy jó kis helyet. Az ottani étterem persze zárva, így a vacsora 3 db Cerbona szelet.

Már a függőágyban pihenek, letörlöm a telóról az aznapi utat, és illeszteném be a következőt, de térerő és mobilnet hiányában nem tudom a levelező programból kinyerni az adatokat. Amatőr hiba. A technika az idén nem kényeztet. Most örülök, hogy nem egyedül alszom. Holnap csak a kolléga segítségével tudok majd tovább haladni, amíg nem lesz net, hogy betöltsem a következő szakaszt. Ma 170 km-t tekertem, elég volt.

4. nap

• Napi megtett távolság 206 km
• 3100 m szint
• A túra alatt megtett távolság 692 km
• Kőhányáspuszta - Budapest

Reggel, a korai kelés és indulás pompás ajándékkal örvendeztetett meg: a tiszta felhőmentes égbolton feltűnt az ezer évente látható bolygó együttállás.

A mai terv Piliscsaba környékére eljutni. Az első kilométerek jól mennek, nem volt meg a reggeli szokásos világvége hangulatom, viszonylag gyorsan bemelegednek a lábaim, és fogynak a kilométerek. Kellemes meglepetés volt a 25. km után Szárligeten a hat óra előtt nyitva lévő bolt, ahol megreggeliztem. A menü majdnem hotdog, ami meleg kiflit takart, hideg virslivel.

Tovább haladva elhagytam a Vértest, és már üdvözölt a következő hegy, a Gerecse. A távolban a hatalmas hegy tetején egy tornyot láttam. Na azt tuti meg kell másznom gondoltam és nem is tévedtem. Arra azonban nem számítottam, hogy a toronytól balra tekerek fel a hegyre, ahonnan legurulok Tatára, majd a torony másik oldalán ismét felmászva a Gerecsére gurulok le Héregre.

Úton IV.

Héreg arról nevezetes, hogy a frissítő fotós facebook posztom ott készült és még kb. 100 km-volt a célig. Mivel kb. fél kettő volt, elkezdett bennem motoszkálni a kisördög, hogy mi lenne, ha nem Piliscsaba környékén csöveznék este, hanem már otthon aludnék? És elkezdtem falni a kilométereket.

A Kesztlőcig vezető dimbes-dombos út nagyon kemény volt, sok helyen a mély murva fogta meg a kerekeket és nehezen ment a tekerés. Ezen a szakaszon volt a legmelegebb, ami nagyon sok erőt kivett. Szerencsére a táj szépsége sokszor elvonta a figyelmet, és jól haladtam. A távolban feltűnő esztergomi bazilika tornyai jelezték, hogy lassan a Pilisben vagyok.

A Pilis kapujában megcsípte a nyelvemet egy darás: Egyszer csak érzem, hogy valami bekeveredett a számba és zsibbad a nyelvem. Gyors rágás és köpés. Komolyan mondom iszonyat gyors voltam, de csak megmart. Szerencsére nem vagyok allergiás rá, így csak egy-két órán ár zsibbadt a nyelvem. Gondolom sejtitek, ott azért igazán betojtam...

Az a bizonyos facebookos poszt: "Frissítés Héregen. Bp már csak 100 km..."

A Kesztlőc után a klastrompusztai apátság romjainál döntöttem el (az aznapi 150. km környékén), hogy én ma bizony otthon alszom. Hamarosan kellemes meglepetés ért, Krisztián barátommal találkoztam, aki a tavalyi Divide-on is elém tekert, hogy együtt haladjunk kicsit. Most a tétet is emelte, hozott egy-egy doboz hideg sört frissítőnek. (Szerintetek, hogy hat a fáradt szervezetre a melegben egy ilyen alkoholos ital?)

Krisznek ezúton is köszönöm, kísérete sok erőt adott és ahogy követtem szinte húzott fel a hegyekre. Olyan sebességgel mentem, mint az első nap. Az utolsó két csúcs előtt Nagykovácsin búcsúztunk el egymástól, miután orvosoltuk az elszakadt láncom problémáját.

Innen már szinte sötétben tekertem ki az utolsó 30 km-t. Mit mondjak nem esett jól, iszonyatosan fájtak a lábaim, de megcsináltam!

 

3 nap 15 óra alatt sikerült Szentgotthárdról haza bicikliznem! (Fotó: Hungarian Divide)

Másnap reggel felkelve alig bírok kiszállni az ágyból. Elindulni a mosdóba is csak furán, bicegve megy. A jobb kezemet nem tudom ökölbe szorítani. Ma pihenek. Nézem a számítógépemen a még úton lévő embereket, és megkérdezem magamtól: Megérte? A válasz egyértelmű igen!

Záró gondolatok

Hanyadik lettem? Ez a kérdés maradhatott még bennetek. Nos a 2022-es Hungarian (half)Divide-on 36-an indultak, 24-en teljesítették, + 3 fő, akik menet közben átneveztek a teljes távról a fél távra. Én a 10.-ként értem célba.

Lehet-e javítani ezen az eredményemen? Szerintem igen. Simán menne, de nem fogom megtenni. Az erre az eseményre történő felkészülés rengeteg időt vett el a családomtól, és az egyéb hobbijaimtól. (pl. a kollégákkal történő közös evezések egy része miattam maradt el). A jobb eredmény elérése életmód változtatással járna, én pedig köszönöm, a jelenlegi életemmel tökéletesen elégedett vagyok! Így, ha jövőre indulok, nem jobb időt fogok menni, hanem több élményt fogok begyűjteni.

Nagyon köszönöm mindenkinek aki otthonról követett, szurkolt, biztatott, sok erőt adott. Remélem élvezettel éltétek meg az utam. Én élveztem, meg szenvedtem, de többször élveztem.

Indulás előtt és 60 km-el a cél előtt. Mit mondjak? A bringa nem igazán templomban volt.

Az utolsó 50 km-t a kislányomnak ajánlom. Az már teljesen kiesett a komfort zónámból. Több volt a fájdalom benne mint, az élvezet. Üzenem neki, hogy elég sok makacsságot örökölt tőlem. Tudom, hisz ismerem. Ha ezt az erőt a kesergés, vagy hiszti helyett kitartásba fekteti, akkor bármit elérhet. Remélem megtalálja magában ezt az utat!