A túrát megelőző nap délután vonatoztam Szentgotthárdba, ahol átvettem a nevezős rajtcsomagot, ami egy pólóból, egy csősálból, High5 étrend kiegészítőkből és egy kicsike láncolajból állt. A Hungarian Divide szervezői aznap estére egy terülj-terülj asztalkámat varázsoltak elénk, amely gyakorlatilag korlátlan étel és ital fogyasztásból állt.

Indulás előtt, a vonaton és az esti vacsora

A Hungarian Divide egy magyarosan bikepacking túrának nevezett esemény, ahol kapsz egy útvonalat, amit feltöltesz a navigáló kütyüdre. Ezen kell pontosan végigmenned. Kapsz egy nyomkövetőt, amellyel követnek. Sőt a neten bárki követheti. Kapsz egy idő limitet, amin belül teljesítened kell a távot. A többi rád van bízva. Akkor mégy, és naponta annyit, amennyit szeretnél. Ott és úgy alszol (sátor, vagy még az sem, szálloda) ahol akarsz. Ott és úgy eszel, ahogy tetszik. Ez a megmérettetés annyi kalandot és változatosságot rejt, amennyit belé raksz. (Vagy be mersz vállalni.)

Kicsit aggódtam, az előző nap leesett nagyobb mennyiségű eső miatt, de ezen már nem lehetett változtatni. Lesz, ahogy lesz jelmondattal hajtottam álomra fejemet.

1. nap

• Napi megtett távolság 160 km
• 1800 m szint
• A túra alatt megtett távolság 160 km
• Szentgotthárd – Zalaszántó környéki háztáji telek

Az első nap nehezen indult a rajt. A helyszínén nem sikerült életre keltenem a Locus telefonos app hang alapján történő navigációját. Az útvonalat sikeresen betöltötte, navigált is rajta, de nem akart megszólalni. Ez rányomta a bélyeget a rajt előtti hangulatomra, a nyugis összpontosítás helyett hatalmas idegfeszültség dolgozott bennem. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy fogom így teljesíteni a távot, hiszen minden útkereszteződésnél nem vehetem elő a telót…

A rajt előtt

Az indulás gondolhatjátok mennyire nem esett jól. Az első komolyabb emelkedő egy fenyőredőn át vezetett, amely elég saras és csúszós volt a korábban említett esők hatására. Az alacsony profilú, száraz utakra tervezett Schwalbe Hurricane gumim azonban meglepően jól vette az akadályokat, csak a nedves fenyő gyökereken pördült ki, egyébként jól irányítható volt a sár ellenére is.

Rajt! (Fotó: Hungarian Divide)

Kellemes meglepetés 13 km-el a rajt után, Kondorfa települést elhagyva ért, ahol egyszer csak megszólalt a telefonom:

- Fordulj balra! - Magához tért a Locus és elkezdett hozzám beszélni! Innen már élveztem az utat, hiszen hatalmas kő eset le a vállamról. (Valószínűleg az történt, hogy Szentgotthárdon nem volt mobilnetem, így nem tudott letöltődni az online hangalapú navigációhoz szükséges adat.) Azt hittem ezzel a technikai nehézségek végleg elhárultak a fejem fölül. Sajnos nem, minden nap este kaptam egy akkorát, hogy a fal adta a másikat.

A saras 20 km-es bevezető után nagyon jó minőségű dózer és aszfalt utak vártak rám. Gyakorlatilag átszáguldottam az Őrség dimbes-dombos vidékén. Gyönyörű tájakat láttam, élveztem a bringázást.

Úton I.

Az Őrség után jött a Zalai-dombság. Az tudjátok, hogy milyen ugye?

Észak- dél irányban enyhén lejt és csak gurulnod kell, nyugat - kelet irányban viszont hullámzik, mint a háborgó tenger. Mi természetesen az utóbbi irányban keltünk át rajta. Hegyre fel, völgybe le ismétlődött végtelenszer.

Mi fért bele a kb. 10 és fél kiló csomagba?
4 db gravel táska
3 db bringás alsónadrág (1 is elég lett volna)
2 db bringás nadrág (egyben tekertem, egyben aludtam)
3 db bringás mez (2 elég lett volna, egyben tekertem, egyben aludtam)
7 db zokni (fontos a napi zokni váltás, a másnapig meg nem száradó, homokkal sárral telítődött szövet nem igazán kényelmes)
1 db alsónadrág aludni
1 db hosszú nadrág aludni, ha hideg lenne
1 db széldzseki
1 db láthatósági mellény (kötelező elem)
1 db esőkabát (kötelező elem)
1 db szappan
1 db szúnyogriasztó (szerencsére nem használtam)
hálózsák
felfújható derékalj
függőágy
pénztárca, iratok
telefon
1 db powerbank
10-15 müzli szelet
7 db Plusz multivitamin tabletta
7 db Magnasol tabletta
2 db szilikonos futókulacs (vésztartalék víz)
1 db bögre
szerszámkészlet, pótbelső, gumijavító, pumpa (kötelező elem)
láncolaj
lakat (egyszer sem használtam)
első lámpa (kötelező 2 db, a másik a bringára volt fixen szerelve))
2 db hátsó lámpa (kötelező)
fejlámpa

A tegnapi esőzés eleinte éreztette a hatását: több helyen volt saras, vizes a talaj. Bizony többször kellett tolni a biciklit míg el nem jutottam Zalaegerszegig, ahol a nap ereje már szinte minden pocsolyát felszárított. Innen már csak a meleggel és az emelkedőkkel kellett küzdeni.

Este hét körül értem el Zalaszentlászlót, ahol a szervezők az Aranypatak vendéglőben aznap mindenkit vendégül láttak egy italra. Ha már vendéglő, akkor ettem is egy tál zöldséges májgaluska levest.

Minden méterrel közelebb az otthonomhoz (Fotó: Hungarian Divide)

Tovább indulva célom a Sztúpa elérése volt, hogy ott egy esőbeállóban töltsem az éjszakát. A testem azonban közbeszólt. Néhány kilométerrel előbb meg kellett állnom egy elhagyott háztáji kertben. Ennyi volt mára, nem bírtam tovább tekerni.

Felállítottam a függőágyam, majd miután belakmároztam a félig érett sárga barackból és a mézédes cseresznyéből, a hatalmas széllökések ellenére gyorsan elaludtam. Ma 160 km-t tekertem.

2. nap

• Napi megtett távolság 156 km
• 1600 m szint
• A túra alatt megtett távolság 316 km
• Zalaszántó környéki háztáji telek – Veszprém melletti Csatárhegy

Az éjszaka nem minden izgalom nélkül eltelt, de a függőágy jól bírta a vihart és az alvás pihentető volt. Négy körül, keltem és egy óra alatt menetkész lettem. Még erős szürkületben értem el a Sztúpát, majd pár kilométerre rá végleg elhagytam a Zalai dombságot. A Keszthelyi-hegységgel kezdetét vette a Dunántúli-középhegyég, amely végig kísért utamon.