Tovább haladva elhagytam a Vértest, és már üdvözölt a következő hegy, a Gerecse. A távolban a hatalmas hegy tetején egy tornyot láttam. Na azt tuti meg kell másznom gondoltam és nem is tévedtem. Arra azonban nem számítottam, hogy a toronytól balra tekerek fel a hegyre, ahonnan legurulok Tatára, majd a torony másik oldalán ismét felmászva a Gerecsére gurulok le Héregre.

Úton IV.

Héreg arról nevezetes, hogy a frissítő fotós facebook posztom ott készült és még kb. 100 km-volt a célig. Mivel kb. fél kettő volt, elkezdett bennem motoszkálni a kisördög, hogy mi lenne, ha nem Piliscsaba környékén csöveznék este, hanem már otthon aludnék? És elkezdtem falni a kilométereket.

A Kesztlőcig vezető dimbes-dombos út nagyon kemény volt, sok helyen a mély murva fogta meg a kerekeket és nehezen ment a tekerés. Ezen a szakaszon volt a legmelegebb, ami nagyon sok erőt kivett. Szerencsére a táj szépsége sokszor elvonta a figyelmet, és jól haladtam. A távolban feltűnő esztergomi bazilika tornyai jelezték, hogy lassan a Pilisben vagyok.

A Pilis kapujában megcsípte a nyelvemet egy darás: Egyszer csak érzem, hogy valami bekeveredett a számba és zsibbad a nyelvem. Gyors rágás és köpés. Komolyan mondom iszonyat gyors voltam, de csak megmart. Szerencsére nem vagyok allergiás rá, így csak egy-két órán ár zsibbadt a nyelvem. Gondolom sejtitek, ott azért igazán betojtam...

Az a bizonyos facebookos poszt: "Frissítés Héregen. Bp már csak 100 km..."

A Kesztlőc után a klastrompusztai apátság romjainál döntöttem el (az aznapi 150. km környékén), hogy én ma bizony otthon alszom. Hamarosan kellemes meglepetés ért, Krisztián barátommal találkoztam, aki a tavalyi Divide-on is elém tekert, hogy együtt haladjunk kicsit. Most a tétet is emelte, hozott egy-egy doboz hideg sört frissítőnek. (Szerintetek, hogy hat a fáradt szervezetre a melegben egy ilyen alkoholos ital?)

Krisznek ezúton is köszönöm, kísérete sok erőt adott és ahogy követtem szinte húzott fel a hegyekre. Olyan sebességgel mentem, mint az első nap. Az utolsó két csúcs előtt Nagykovácsin búcsúztunk el egymástól, miután orvosoltuk az elszakadt láncom problémáját.

Innen már szinte sötétben tekertem ki az utolsó 30 km-t. Mit mondjak nem esett jól, iszonyatosan fájtak a lábaim, de megcsináltam!

3 nap 15 óra alatt sikerült Szentgotthárdról haza bicikliznem! (Fotó: Hungarian Divide)

Másnap reggel felkelve alig bírok kiszállni az ágyból. Elindulni a mosdóba is csak furán, bicegve megy. A jobb kezemet nem tudom ökölbe szorítani. Ma pihenek. Nézem a számítógépemen a még úton lévő embereket, és megkérdezem magamtól: Megérte? A válasz egyértelmű igen!

Záró gondolatok

Hanyadik lettem? Ez a kérdés maradhatott még bennetek. Nos a 2022-es Hungarian (half)Divide-on 36-an indultak, 24-en teljesítették, + 3 fő, akik menet közben átneveztek a teljes távról a fél távra. Én a 10.-ként értem célba.