Ebben a részben a Sirály alkatrészeire hullik.
A beazonosítás után a hiányzó alkatrészek beszerzése, valamint a kerékpár szétszerelése párhuzamosan is végezhető. Előbb a hiányzó alkatrészek beszerzése célszerű. Helyhiány miatt azonban én a kerékpárt szedtem szét hamarabb.
A sárvédőkkel és a pedálokkal kezdtem. Probléma nélkül, szépen sikerült leszerelni azokat. Kicsit féltem a sárvédő tartó pálcáktól, de szerencsére a csavarjai nem rohadtak össze, így könnyen lejöttek.
Következő lépés az ékes hajtókarok leemelése lett volna. Igen csak lett volna, mivel az ékek összegyógyultak a hajtókarral. Többszöri próbálkozásra sem indította meg a kalapács. Ezen meg is lepődtem, mivel kívülről szép, rozsdamentes mind a hajtókar, mind a hozzá tartozó ék. No mindegy, Fújtam egy kis WD 40-et az ékekre, ez majd megteszi a hatást!
Még az ékek „puhulnak” leszedtem a hátsó féket, majd az elsőt is. Az elsőnek a tengelye hosszabb, így nem lehet őket összekeverni. Az első fék tengelye tartja az első lámpa konzolját, így az is lejött. Lógva hagyom kábelén és inkább a fékbowdent távolítom el, hogy a teljes fékrendszer lekerüljön a kerékpárról.
Ez után neki estem a világításnak. A kábelt vissza fejtem a vázról, és azzal együtt az első lámpa is lekerül a bringáról. A generátor leszerelése gyerekjáték. Könnyen lejön. A meglepetés ezután ér. Tüzetesen megvizsgálom, de a várt „made in Hungary” felirat helyett CCCP felirat ékesíti. Nosztalgikus hangulattal helyezem a földre egy letűnt kor ipari emlékét, hiszen ilyen ország ma már nem létezik.
Térjünk vissza a hajtókarokra. Megpróbálkoztam ismételten a kiszereléssel. Most már sikeresen. A jobb oldali éket ugyan sikerült kinyírni, - egy tétellel növelve ezzel a bevásárló listát - de lejött. Szerencsére a baloldalival már nem volt semmilyen probléma.
Hajtókar után a váltórendszer következett. Leszereltem a váltókar csonkját, majd a bowdenezését.
Ezután a nyergen tettem egy próbát. Szerencsére könnyen jár. Ki nem szereltem, de megnyugodtam felőle és felfordítottam a Sirályt.
Így már a kerekek is könnyen kijöttek. Azaz, hogy csak az első. A hátsóval sokat szenvedtem. Nem akart kijönni, mintha valami tartaná, de nem. Egy erőteljes rántás kihozta. Ekkor derült ki a hiba. A tengely hosszabb a kelleténél, ami szétnyomta a hátsó papucsokat. A bevásárló listám újabb tétellel gazdagodott. De sebaj, még így is elég rövid!
Vissza a váltó rendszerhez! Leszereltem a bowden vezetőt, valamint a bowden támaszt! Gyönyörű krómozott darabok. Mindegyikben a felirat SACHS Huret! A végére hagytam a váltót, ami nagy gyönyörűség! Érdekessége, hogy 26” és 28”-os kerékhez is használható, csak a váltókanál pozícióján kell állítani.
A váltó után az utolsó előtti nagy egység a középcső agy következett. Szépen kitekertem a bal oldali csészét, óvatosan kiszerelem, és látom, hogy a golyók már nem zsírban állnak, hanem annak félig megszáradt bomlástermékében. Mint a félig megszáradt takony. A jobb oldal kiszerelése izgalmasabb volt. Hajtom kifelé a csészét és hallom, hogy potyognak a csapágy golyók a váz csövekbe. Remek! (De meg lett az összes!)
A vázat visszafordítottam, a nyerget kiszedtem, azt a csúnya kormányt elhajítottam, és maradt a kormánycsapágy szétszedése. Ennek szorító csavarja viszont tökéletesen végezte a funkcióját. Meg se mozdul. Egy kis WD 40-es kezelés fékezi a munka befejezését, de ez sem sokáig. Kis idő múlva enged az anya. Kormánycsapágy kikerül, a váz és a villa több évtized után ismét külön válik. Csak egy rövidke időre, hiszen mi az a pár hét több évtizednyi együttlét után?
A Szétszerelésről készült összes fotóért kattint ide!
Fotó: Jimmy Hopkins
Kapcsolódó cikkek: