Kellemes nyári meleg, nekivágsz kedvenc pilisi ösvényednek a haverokkal. Tempóztok felfelé, valaki meghúzza egy kicsit, te reagálsz rá és utoléred, majd nevetve visszatértek az eredeti sebességhez. Lihegve, zihálva, levegőért kapkodva beszélitek meg az elmúlt percek történéseit, jót nevetve az egész erőfitogtatáson. Tipikus szívet melengető, embereket összehozó nyári kép. De van egy kellemetlen része is ennek az akciónak, olykor sokat kell várni, míg helyre áll a rendszer.

És ekkor jön a hidegzuhany, elkerekezik melletted egy spori, lazán, csukott szájjal. Rád köszön, mintha egy fotelban ülne és a tv-t nézné, és már el is haladt melletted. Ekkor felmerülhet a kérdés, én vagyok ilyen rossz? Vagy ő ilyen jó? Lehet, hogy egyik sem, de lehet, hogy mindkettő. De az is elképzelhető, hogy ő csak tudatosan, ésszerűen tekert az őszi/téli hónapokban.

Pulzust mérni, nem csak az élversenyzők kiváltsága. Igenis mindenki, aki szeretne fejlődni, az megteheti egy pulzusmérő segítségével.

Miért fontos tudnunk, hogy milyen pulzus zónában vagyunk, maximális teljesítő képességünk hány százalékán tekerünk? Például. Vegyük Tibit és Jolánt. Fogyni szeretnének, ezért eljárnak hetente kétszer 1,5 órát edzeni, olyan helyre ahol kardió edzéseket végezhetnek közösen. Rövid bemelegítés után egyre emelik a tempót, ami az edzés végéig kitart. Jól leizzadnak, elfáradnak. S megállapítják, hogy ez tuti használt, mert a pólónkból csavarni lehet az izzadságot és a lábaink szinte remegnek a fáradtságtól. Járnak egy darabig, de nincs olyan látható eredmény, mint azt várták volna. Beleunnak, leírják a sportot, hogy ezzel nem lehet fogyni és ezt minden barátjuknak el is mesélik. Mi is itt a baj?

Amit csinálnak nagyon jó, de nem erre van szükségük. Ugyanis ha lenne pulzusmérőjük és kicsit utána néztek volna a dolgoknak, akkor tudnák, hogy zsírt égetni hatékonyan alacsony pulzuson lehet. De megvizsgálhatunk egy másik szempontot is. Sokat tekertünk/tekerünk egy bizonyos, tempós sebességgel, de egy kisebb emelkedőn, ha gyorsan kell menni, kifulladunk. Itt az a baj, hogy van ugyan állóképesség, de nincsenek erő állóképességi zónában végzett tekerések.

Ha hatékonyak szeretnénk lenni a jövő évben, legyen az egy kerékpáros maratonon való elindulás, egy hosszabb kerékpártúra vagy csak fogyni szeretnénk érdemes egy pulzusmérőt beszerezni. Minden zóna egy-egy képességet fejleszt. Zsírégetés, alap állóképesség, erő és izom állóképesség, gyorsulás, robbanékonyság. Természetesen nem célszerű azonnal a gyorsítással kezdenünk, mert lehet, hogy gyorsulunk ugyan valamelyest, de néhány percen belül elfáradunk, mert nincs alap erő állóképességünk. Itt is építkeznünk kell, és nem a tetővel kezdünk. Kivéve a Mekk Mesterek!   Mint egy háznak, nekünk is erős alapra van szükségünk, minél nagyobb az alap, annál nagyobb házat tudunk építeni. Ha meg van már az alapunk, akkor lehet ráépíteni falakat, az erő és izom állóképességet. Következő lépésként jöhetnek a különbféle szakmák, víz, villany, gépészet. Vagyis tavasz közepén már lehet gyorsaságfejlesztő tekeréseket beiktatni. És a nagy megmérettetés előtt jöhet a robbanékonyság fejlesztése.

Persze ezen leírt sorok csak az általánosságról szólnak, nem konkrét terv e jövő szezonra nézve, de ha már hajlunk arra, hogy az alap koncepciót elfogadjuk, akkor egy kevésbé fárasztó és kellemetlen szezonnak állhatunk neki. Nem biztos, hogy jövőre mi érünk fel legutoljára a haverok közül egy dombra, viszont lehet, mi nyerjük a spontán sprint versenyt a következő tábláig. Lehet, hogy egyik sem fog megtörténni, viszont a folyamatos pulzusmérésünk adataink lejegyzésével képet kapunk arról, hogy hogyan is fejlődünk.