Az egész belváros egyetlen összefüggő műemlék, a múlt kedves tanúja. Emberléptékű az egész, fertályóra alatt sétálva bejárható, közben megpihenve a hangulatos vendégváró helyek valamelyikében.
Fényben fürdő ódon házak, napóra mutatja az időt, mindenfelé templomtornyok magasodnak, a korzó előtt ragyogva folyik a Duna. Az egész belváros egyetlen összefüggő műemlék, a múlt kedves tanúja. Emberléptékű az egész, fertályóra alatt sétálva bejárható, közben megpihenve a hangulatos vendégváró helyek valamelyikében. Mintha Rab Ráby csizmája koppanna mögöttem a macskakövön, és az sem lepne meg igazán, ha patacsattogással befutna Krúdy Gyula fiákere. Csupa bolt, nyüzsög külföldi és magyar, de pár lépésnyire csendes helyeket, kicsiny temetőt, meghitt templomkertet látni. Szentendre a béke, harmónia, a szépség, a nyugalom szigete a nyüzsgő nagyváros tőszomszédságában. Hegyek karéjozzák, összekötő kapocs a Dunakanyar felé, mintha nem lenne elég neki a maga szépsége, hanem továbbiak felé akarna utat nyitni.
De a fürkésző szem felfedezi, hogy Szentendre súlyos beteg. Lelki beteg. Derűs és boldogságot osztó lehetne, ehelyett kellemetlenül tüskés. Ellenséges az odalátogatóval, ellenséges a saját lakóival szemben. Titkos féreg foga rágja, zavaros kotyvalék mérgezi. Olyan, mint az elátkozott hercegkisasszony, aki kiutálja kastélyparkjából, erdészeivel üldözteti az arra járót, de még a saját háza népét is. Vizsgáljuk meg szegényt, nézzünk a szemébe, próbáljunk rájönni, mi baja, hogyan lehetne meggyógyítani?
Na most merre? Ez fogadja a Leányfalu felől érkezőt
Tilalomfák
Német biciklista család érkezik Szentendrére, Leányfalu felől, a Duna-menti kerékpáros utat is magába foglaló Eurovelo 6-os nemzetközi bringás útvonalon. A Határcsárda után végigrázatták magukat az amúgy szép ártér kerékpárútjának botrányos állapotú aszfaltján – megvolt az első benyomás! –, és a Pap-szigeti kempingnél kilyukadnak a 11-es úthoz. Azon „Merci-táblák" (traktornak, lovas kocsinak, kerékpárnak tilos) sorakoznak, de szerencsére a járda egyben kerékpárút, tovább pedálozhatnak, hogy az Ady Endre út szélén, megkopott sárga csíkkal leválasztott, kátyús kerékpársávon megint kijussanak a folyópartra. És ott úgy elakad a szabálytisztelő família, mint páncélos a tankcsapdában.
Egyenesen tovább, a hívogató Duna korzóra? Behajtani tilos! Netán jobbra, az utcákon? Aligha, mert ahol be lehetne jutni, az zsákutca, és egyébként is mindenféle járműnek tilos, „kivéve engedéllyel". Tovább a keskenyke járdán? Ott is tilos, mióta a gátépítés során kézen-közön eltűnt a kerékpárút-tábla. Némi tanakodás után észreveszik, hogy a gátfal résén át le lehet térni egy vadonatúj aszfaltcsíkra a folyónál. Még szerencse, hogy éppen alacsony a vízállás, nincs elárasztva az út, mert akkor a szabályok betartásával tényleg nem maradna más, mint tolni a bicikliket – ami viszont nagy gyalázat lenne.
Itt a vége! De hol az eleje? Az nincs kitáblázva
Remek ez a parti út, de miért nincs jelezve? Mivel derék németjeink soha ki nem találnák, megsúgom nekik: mert a gát EU-s pénzből épült, és kizárólag az árvédelemmel kapcsolatos elemeket tartalmazhatott. Az utat „szervizútként" sikerült becsempészni a tervekbe és megvalósíttatni, de ha kitennének rá egy kerékpárút-táblát, akkor az EU ellenőrei megállapíthatnák, hogy nem rendeltetésszerűen használták fel a támogatást, és visszakövetelhetnék a pénzt.
Feltűnik, hogy a sétányt a gyalogos lába és a bringa kereke alatt mélyen süllyedő gyöngykavics borítja. Nem volt annyi eszük a városatyáknak, hogy ez így nem lesz jó? Dehogynem lett volna, csakhogy dísz-, vagy akárcsak egyszerű járóburkolat sem fér bele az árvédelem fogalomkörébe, az eredeti állapotot kellett visszaállítani...
Illetékességi határ
Remélem, felfrissültek a turistáink a korzón, mert újabb megpróbáltatások várnak rájuk. A Bükkös patak hídja után kerékpáros pihenőt alakítottak ki pár éve, de már nemigen használható: benőtte a bozót. Meddig tartana kipucolni? Egymagamnak, kerti ollóval, talán félóráig. A városnak, a jelek szerint, évekig. Még jó, hogy tán észre sem veszik a vendégek, mert örülnek, hogy sima, új aszfalton gurulhatnak, de rövid ideig tart a megkönnyebbülés: a teniszpályáknál már nem egyszerűen zavaró, hanem veszélyesen magas púpok dudorodnak, nagyot bukhat, aki nincs felkészülve rájuk. Ezt a rövidke szakaszt miért nem sikerült felújítani? Hát persze: egy lépcsősorig árvédelmi beruházás része volt az újraaszfaltozás, utána viszont már nem. El is maradt.
Rejtekút kanyarodik le a Duna-partra
Az akadálypálya leküzdése után a Duna-parti kerékpárút következik. Szép fekvésű, széles, jó minőségű, kicsit kisimulhatnak rajta az idegek, csak a vízi telepnél figyelmeztetnek durva gyökérfelnyomódások, hogy hazánk csak innen nézve a Nyugat kapuja, onnan nézve a Balkáné. A kis csoport a Dera patak mentén ismét a 11-es úthoz érkezik. Itt kapják meg a kegyelemdöfést!
Tábla igazítja útba őket: Budapest felé az aluljárón át! Lépcsőn le, lépcsőn fel... Igen ám, de a mama pótülésen viszi a kisebbik gyereket, a papa pedig utánfutón vontatja a família súlyos túrafelszerelését. Szabálykövető emberekként lekapcsolják az utánfutót, leszállítják és ölben viszik a kicsit, aztán több menetben átkínlódnak valahogy. Megvolt a mai élményük a szentendrei kalandparkban! Lesz miről gúnyolódni odahaza, epés blogot írni: az Eurovelo 6, a Duna-menti kerékpárút magyarországi szakaszára csak az menjen, aki nem riad vissza némi kihívástól és balesetveszélytől, kreatívan old meg nehézségeket, és ott is tud tájékozódni, ahol nem segítik, sőt kifejezetten akadályozzák ebben!
Jelenleg ez a szomorú helyzet. A jövőben viszont látszik némi fénysugár: most készülnek a tervek a teljes Eurovelo kiépítésére, amit a kormány és a város is támogat, talán ez hoz majd változást.
Nem kerékpárút, mégis (vagy épp ezért) ez a legjobb!
Antikerékpáros skanzen
Szentendre egyik nevezetessége a Skanzen. Mi is lehetne megközelítésének a hely szelleméhez jobban illő módja, mint a kerékpározás? Csakhogy a Skanzent a Duna-partról, tehát a hazai és nemzetközi kerékpáros fővonaltól biciklivel elérni lehetetlen. Pontosítva: a közlekedési szabályok betartásával, és végig kerekezve, tehát a kerékpár tolása nélkül nem lehet. Ám talán mégsem csalódik nagyot, aki megpróbálja, és kudarcot vall, hiszen mégis látott valamit: az egész város egyetlen nagy antikerékpáros közlekedési skanzen, amely a forgalomtechnikai hibák tömkelegét mutatja be, kis területre koncentrálva. Leendő úttervezőket ide kellene hozni: figyeljetek, így nem szabad!
Mielőtt bemutatnám, hogy mit hordott össze az oda nem figyelés, az összehangolatlanság, a hatáskörök széttöredezettsége, a nemtörődömség, a felelősség elhárítása, a kötelességszegés, a hanyag kezelés, a kerékpárosok pökhendi lenézése, a szakmai gőg és a szűklátókörűség, tisztázzuk, hogy nem egyedül a Skanzen elérhetőségéről van szó. Két út vezet ki a városból északnyugat felé: a Szentlászlóin a Dömörkapu, és azon keresztül a Pilis aszfaltozott erdészeti útjai érhetők el, a Sztaravodain pedig a Skanzen, a Paprétre vezető erdészeti út, és Pilisszentlászló, meg tovább Lepence, a Dunakanyar. A most következők mindkettőre érvényesek.
Egy kis akadálypálya, edzettebbeknek
Ezek az utak a 11-esről nyílnak, jelzőlámpás kereszteződéssel. Onnan kezdve kifelé remekül, legálisan biciklizhetők. Odáig viszont nem jutunk el. Szentendrei, kiváló helyismeretű ismerőseimmel éppúgy nem sikerült használható útvonalat találni, mint magányos cserkészéseim során. Azért nem, mert nincs. A belváros keskeny, jórészt egyirányú, és szinte kivétel nélkül rettenetes, hézagos, hepehupás kockakővel kirakott utcácskák és terecskék szövevénye. Jó részük elég erősen lejtős is. Mint közlekedésmérnök és aktív kerékpáros, hadd mondjam ki: kerékpározásra száraz állapotban is nagymértékben alkalmatlanok, vizesen kimondottan baleset- és életveszélyesek. Ebben a labirintusban még nyeregben zötykölődve, vagy a biciklit botladozó léptekkel tolva is nagyon nehéz eltalálni az említett utak kezdetéhez, mivel nincs kitáblázva. Nem kivétel az egyetlen jelzett útvonal a Bükkös patak mentén sem, mert egyrészt nem igazán oda vezet, másrészt részleteiben ugyanolyan gyötrő és veszélyes. A Skanzen és más túracélpontok kerékpáros forgalmát erőszakkal oda terelni bűnös felelőtlenség!
Kettévágott város
De hagyjuk most egy pillanatra a kerékpáros turistákat, országúti edzésre a Dunakanyar felé száguldó sportolókat és a drótszamáron járó világvándorokat – bármennyire megnehezíti, akadályozza mozgásukat a kerékpárellenes város, amelynek helyzeténél fogva a leginkább kerékpárbarát városnak kellene lennie, az egyszerű számarányok miatt az ő problémájukat messze meghaladja Szentendre lakosságáé. 27 ezer főről van szó, akiknek ez az otthonuk, akik itt élnek és szeretnének boldogulni.
Megtorpanás: behajtani tilos táblák sora
Ezt a közös otthont brutálisan kettévágja a 11-es út átvezető szakasza. Tőle nyugatra van a nagy kiterjedésű, kertvárosi jellegű rész, ahol a legtöbben laknak, és keletre a belváros sok-sok vonzáscentruma: az önkormányzat, hivatalok, könyvtár, templomok, iskolák, üzletek. Autóba ülni, már akinek van kocsija, nem érdemes: tovább tart, mint biciklivel, parkolóhely kevés van, és a Korzón az is fizetős. Gyalogláshoz viszont túl nagyok a távolságok. Mindenki tudja, mi a jó megoldás: a biciklizés! Csakhogy azt ellehetetleníti a tilalma a 11-esen, a belvárosi állapotokat pedig épp most taglaltuk. Szentendrei kerékpárosok mesélik, hogy a házuk előtt autóba rakják a bringát, úgy hajtanak ki a egy-két kilométert városszéli parkolási lehetőségekhez, ahonnan bevehetik magukat a Pilis erdőségeibe. Normális ez?
Elfogadható, hogy a közügyeit önkormányzatának választott testületeivel intéző Szentendre feje felett egy távoli hivatal – a Magyar Közút – a maga hatáskörében, az érintettek megkérdezése nélkül korlátozhatta a lakosság és az áthaladók közlekedését? Hiszen a 11-es út nemcsak a vonzáscentrumoktól választja el az „alvóvárost", hanem bezárja az út mentén elhelyezkedő üzleteket, ott lakó családokat is.
A Korzó déli vége: áthaladni tilos, csak célforgalom...
Egyetlen példa: ahol a Pap-szigetnél lekanyarodik a Duna mellé a kerékpáros útvonal, „Merci-táblát" raktak ki a 11-es Leányfalu felé vezető részének elejére. Ezzel rögtön hozzáférhetetlenné tették a biciklistáknak a tábla után található pizzázót, ABC-t és dohányboltot, hogy a később következő üzletekről ne is beszéljünk. Pedig nemcsak azért pattannak nyeregbe emberek, hogy Budapestről Visegrádra tekerjenek, hanem azért is, hogy Szentendrén belül mozoghassanak! És mi lesz azokkal, akik ezen az útszakaszon laknak? Adják el a bringájukat, amikor egy reggel arra ébrednek, hogy hozzájárulásuk nélkül betiltották az utcájukban a biciklizést, és ettől kezdve járjanak taxival?
Az már csak apró pikantéria, amelyre bizonyosan nem mulaszt majd el rámutatni a szentendrei antikerékpáros skanzen idegenvezetője, hogy a tábla után pár lépésnyire betorkollik egy kis utca, amely, ugyebár feloldja a tiltás térbeli hatályát – tehát van is, meg nincs is. Ez a visszás helyzet csak arra jó, hogy jól meg lehessen bírságolnia szabályokat nem pontosan ismerő, vagy az igazáért kellő eréllyel kiállni nem tudó kerékpárost.
Gyere babám a bozótba! Kerékpáros pihenőhely...
Az idő kereke
Szentendre vázolt problémáinak gordiuszi csomóját nagyon egyszerű elvágni: korrigálni kell néhány hibát lenn, a Duna-parton, és engedélyezni kell a kerékpározást az átvezető 11-es úton. Nagy az autóforgalom? Nem nagyobb, mint ugyanezen út budapesti szakaszán, ahol szabad biciklizni – legálisan 70 km/órával haladó autók mellett, míg Szentendrén 50 a limit. Nincs hely külön kerékpársávnak? A Nagykörúton sincs, mégis vidáman bicikliznek a csuklós buszok között. Tényleg a bringások biztonságát szolgálja a tiltás? Helyette alkalmazhatnának kerékpáros közlekedésre figyelmeztető jelzőtáblákat és burkolati jeleket, mint a Margit hídon. Csakugyan attól tartanak az illetékesek, hogy életveszélyesen bicikliző gyermekek és aggok árasztják el a négysávos utat? Ugyanezen gondolkozás alapján őrültség lenne a BuBi bérkerékpár-rendszer, amelyet bárki igénybe vehet, méghozzá a Főváros forgalmában!
Budapest balra. Csakhogy szabályosan lehetetlen
Magyarországon kiemelt sportágnak nyilvánította a kerékpározást a Kormány. A jogi keretek változásai is segítik azt a folyamatot, hogy kerékpározhatók legyenek útjaink, csak néhány a teljesség igénye nélkül:
„a közúti közlekedésről szóló törvényben kimondásra került, hogy „a közutak tervezése, fejlesztése során úgy kell eljárni, hogy a biztonságos közlekedési feltételek valamennyi, a közúton közlekedni jogosult számára biztosítottak legyenek". Vagyis kimondásra került, hogy a kerékpáros közlekedés is a közúti közlekedés része, nem a közúti közlekedést nehezítő körülmény. Ez az elvi felhatalmazás adhat alapot a közlekedési tér újragondolásához, a közlekedési szereplők szemléletének ilyen irányú formálásához."
„2011-ben az egyes járműfajták behajtásának korlátozása kapcsán feloldották, miszerint a 6000 egységjárművet meghaladó átlagos napi forgalmú utakon a kerékpáros forgalmat tiltani kell, ha az úti céljukat a közelben lévő más – lényeges útnövekedést (általában 15-20%) nem jelentő – úton elérhetik. A jelenlegi szabályozás szerint ez már csak a külterületi szakaszokra érvényes. Ezzel a módosítással lehetőség nyílik a helyi funkciók integrálására olyan szakaszokon is, ahol korábban tiltott volt a kerékpározás."
Egyszerűen errefelé forog az idő kereke, túlhaladva a betonfejű, autóagyú forgalomszervezésen – ugyanakkor azt látjuk, hogy a Közút forgalomtechnikai gyakorlata szembemegy a nemzetközi tendenciákkal és a magyar törvényekkel. Nyilvánvaló, hogy szemléletváltásra van szükség: a meglevő utak felszabadításával egycsapásra hatalmas kerékpárút-hálózatunk lesz, úgy, hogy pénzbe sem kerül.
Talán ez az ügyesen elhelyezett tábla útba igazít?
A kibontakozás érdekében mi is megtesszük, ami tőlünk telik: felhívjuk a figyelmet anomáliákra, amelyekre maguktól talán nem is gondoltak az egyéb feladataikkal leterhelt illetékesek, és józan szempontokkal, gyakorlati tapasztalatunkkal segítünk. Biztosan nem, vagy legalábbis nem kizárólag negatív hozzáállásról, hanem csak rossz beidegződésekről van szó, így Szentendre remélhetőleg hamar kigyógyul a betegségéből, és az ország többi részén is birtokba vehetjük a jussunkat!
Karlovitz „Pupu" Kristóf
Javaslatok
- Jó lenne, ha a város elkészítené a közlekedésfejlesztési koncepcióját, kiemelt figyelemmel a gyalogos és kerékpáros közlekedésre.
- Hangolják össze az Önkormányzat, a Magyar Közút Nonprofit Zrt., az erdészet és a vízügy munkáját Szentendre kerékpáros közlekedésének megtervezésében. Vegyék figyelembe az egészséges, élményszerző, fenntartható, gazdaságos kerékpározás előtérbe helyezésére irányuló trendeket, kormányzati szándékot és közakaratot.
- A fentiek szellemében engedélyezzék a kerékpározást a 11-es út szentendrei átvezető szakaszán. Vegyék észre, hogy ugyanennek az útnak más szakaszain, vagy egyéb, például fővárosi nagy forgalmú utakon biztonságosnak bizonyult a kerékpározás.
- Tiltások helyett vegyék figyelembe Szentendre lakosságának szempontjait. Tegyék élhetőbbé a várost, ne zárjanak ki embereket a lakóhelyük alapján a kerékpározás lehetőségéből, illetve vonzáspontokat a kerékpárral elérhetőségből.
- Alapelvként rögzítsék, hogy Szentendre belvárosának kockaköves utcáin a saját felelősségére mindenki biciklizhet, aki akar, de oda kerékpáros forgalmat, más útvonalak tiltásával, ráterelni balesetveszélyes, ezért megengedhetetlen.
- Gyors és egyszerű, azonnali intézkedésként engedélyezzék a kerékpározást a város déli szélénél, a Dobogókői út és az Ipar utca betorkollása között: így jelzőlámpára lehetne keresztezni a főutat a Dera patak melletti kerékpárút felé, kiváltva a lépcsős aluljárót. Mindössze néhány méternyi szakaszról van szó, ahol a megfelelő lámpafázisban a 11-es út forgalmától elkülönítve haladhatnak át a biciklisták.
- A Duna korzón rendezzék a jelzőtáblákat: észak felől jelöljék ki a kerékpárutat, és tegyenek a behajtani tilos táblák alá „Kivéve kerékpár" kiegészítő táblát (ábrával is a külföldiek kedvéért), délről jövet pedig a „Minden jármű forgalma tilos, kivéve célforgalom" tábla alá szintén tegyenek az áthaladó kerékpározást megengedő kiegészítést.
- Néhány négyzetméter újraaszfaltozásával, bokrok megnyesésével hárítsák el a nemzetközi kerékpáros főútvonal átvezető szakaszának legkirívóbb, szégyenletes hibáit.
- Mielőbb újítsák fel a Pap sziget és a határcsárda közötti, veszélyesen rossz állapotú kerékpárutat.
Kerékpárosok, a Dera patak mentén erre tessék...
Megtört a jég!
Egy olvasónk, Imre, levélben jelezte a Magyar Közút Nonprofit Zrt. Komárom-Esztergom Megyei igazgatóságának, hogy az Eurovelo 6-os kerékpáros útvonal Dunaalmás és Almásfüzítő közötti szakaszán „Merci-tábla" tiltja a kerékpározást. Idézek a válaszból, amelyet kapott:
„A 10-es számú főút forgalmi rend felülvizsgálatát a közelmúltban végeztük el. A jelenleg kint levő „Hármas behajtási tilalom" közúti jelzőtáblát Üzemmérnökségünk le fogja cserélni, így a továbbiakban lehetőség nyílik a szabályos kerékpáros közlekedésre a szakaszon."
Köszönjük szépen Imre aktivitását és az Igazgatóság intézkedését! Szép bizonyítéka ez a történet annak, hogy igenis érdemes a Közúthoz fordulni, mert lehet eredménye. Aki viszont nem tesz semmit, ne is várjon sült galambot a szájába repülni!
lyen kockakövön biciklizni balesetveszélyes!
Cikksorozatot közlünk a kerékpáros közlekedés anomáliáinak felszámolásáért. Szerzője Karlovitz „Pupu" Kristóf közlekedés- és gazdasági mérnök újságíró-szakíró, aki öt évtized alatt, négy kontinens nagyon sok országában szerzett bőséges tapasztalatokat mindenféle kerékpárral és motorral, személyautóval és kamionnal, traktorral és versenyautóval. Kérjük, hogy segítsétek mindannyiunk érdekét szolgáló munkáját: hozzászólásaitokkal mutassatok rá visszásságokra és álljatok elő ésszerű, vállalható javaslatokkal.
Ez a tervezett sorozat negyedik cikke. Megjelent:
Nemrég indult, aláírásgyűjtéssel egybekötött kezdeményezés a 11-es út szentendrei szakaszán lévő tiltó táblák eltávolítására. Az alábbi elektronikus aláírásgyűjtő ív kitöltésével lehet támogatni a kezdeményezést.
Részletesebb információk, elérhetőségek:
https://www.facebook.com/BringaZona
www.bringazona.hu