Az idén 200 éves a kerékpár! Nem, a cikkben nem a fejlődését meséljük el, de néhány mondat erejéig mindenképp az elején kell a történetet kezdeni.

1817-ben jött létre a kerékpár őse, a draisine, amelyet a német von Drais készített fából. Gyakorlatilag 2 fakereket egy szintén fából készült váz kapcsolt össze. A „bringás" ezen ülve lábbal hajtotta azt előre.

A 19. század második felében zajlott a második ipari forradalom. Ha valaki olvasta Jules Verne könyveit, az tudhatja, hogy a kor emberére jellemző volt a magas fokú optimalizmus, a hitte, hogy a kor tudományos eredményeivel legyőzheti a természet erejét. Az egyéni kreativítás, a rengeteg találmány jellemezte ezt a számomra kedves korszakot.

Ez érintette a század elején feltalált drasine-t is, hiszen az 1850-es években Fischer szerszámkészítő mester az első kereket fogantyúval (kormány) és láballóval látta el. 1867-ben Michaux ezt a gépet tovább fejleszti és kialakul a velocipéd.

És el is érkeztünk a század második feléhez. A kor emberét rendkívüli mértékben érdekelte ez a lábbal hajtható szerkezet, amely alapját képezte rengeteg jó és rossz találmánynak. Leonard de Vires: Furcsa találmányok (Móra 1989) című könyvében összegyűjtött több ezekről szóló korabeli cikket. Most ezekből mutatok be nektek, néhányat, hogy képet kapjatok erről a termékeny korról.

A velocipéd avagy a „csonttörő"
(De Natuur 1882)

(...)

Kétszemélyes kétkerekű (1869)

Nemrégiben olvashattuk: „Javasoltatik az újmódi kerekes vasparipák konstuktőreinek, hogy olyan velocipédet alakítsanak ki, mely felváltva volna kézzel és lábbal hajtható. A kerékpározás csak e feltétel teljesülése esetén válhatnék jótékony testmozgássá. Azonkívül határozottan el kell vetnünk a két-, sőt a csak egykerekű változatokat. (...) a velocipéd csak akkor lehetne a mindennapi élet hasznos segítőjévé, ha három- vagy négykerekű modelleket terveznének és építenének. (...)"

White megjobbított kétkerekűje (1869)

Ezeket a nézeteket a magunk részéről nem osztjuk, és úgy véljük, hogy a lábbal hajtott kétkerekű a lehető legjobb megoldás- a háromkerekűek pedig két vagy három személy vagy igen rossz egyensúlyérzékkel rendelkezők számára tartassanak fönn, hiszen a tricikli esetében a sebességet az utas biztonságáért teljes mértékben feláldozzák. Azzal a nemrégiben közzétett kijelentéssel sem értünk egyet, mely szerint „utópiát kerget, aki úgy véli, hogy a kerékpár valaha is több lehet, mint az ifjúságnak mulatsága." Ha nem tévedünk, Angolországban már most tervezik, hogy velocipédekkel látják el a vidék levélhordóit, és bizonyára nincs messze az az idő sem, mikor majd számos kétkezi munkás igyekszik naponta távoli lakhelyéről a nagyvárosok gyáraiba. Metszeteinken bemutatunk néhány újfajta bi- és triciklit, remélvén, hogy széles körű alkalmazást nyernek, mint „lovai azoknak, kik lovat nem tarthatnak".

Samuel kézi meghajtású velocipédje (1869)

A velocipédben fellelhető a ló minden előnye – annak hátrányai nélkül. Fenntartása, táplálása pénzbe nem kerül, csekély erőkifejtéssel mozgásba lendíthető, ugyanakkor pedig jótékony, egyszersmind kellemes testmozgásra ad lehetőséget.

Új amerikai velocipéd (1882)

Ezt a cikkrészletet elolvasva úgy gondolom a szerzője igen józan ítélőképességű volt és következtetéseit a jövő igazolta.

A következő találmány egy amerikai „úszókészülék", amely gyakorlatilag a kerékpár hajtókarjára épül. Nem hiszem, hogy a kéz és a láb folyamatos mozgása kényelmes lehet, sőt a magas súlypont miatt folyamatos az oldalra borulás veszélye. Tény ma nem is hallunk ilyen gép létezéséről.

Megjobbított úszókészülék
The Scientific American 1880

Ez úton mutatjuk be az új, megjobbított úszókészüléket, mely készítője, az amerikai William H. Richardson szerint óránként hat-nyolc km megtételére teszi képessé a használóját. E készülékben a karok forgó és a lábak taposó mozgását tengely továbbítja a négylapos csavarra, mely az úszót tovalöki.

Új amerikai úszókészülék (1880)

Az egyik kedvenc találmányom a velocipéd-zuhany, amelyet a cikkíró fantáziája azonnal tovább is fejleszt. Sajnos, vagy szerencsére ma már erről sem lehet hallani.

Velocipéd-zuhany
The Scientific American 1897

A közelmúltban Párizsban megtartott kerékpár-kiállításon egy kiváló angolországbeli gyáros újdonságot mutatott be, a vélotust, (...). A készülék a hometrainernek nevezett házi testedző készülék és a zuhany összekapcsolásából áll. A taposás közben kifejtett munka (...) egy rotáló pumpát meghajtván, a tálból a vizet felszívatja. Minél erősebben hajtja a használó (...), annál erősebb a rázúduló vízsugár. A tál alatt valamilyen melegítő szerkezetet elhelyezvén, lehetővé válik a meleg zuhany élvezete is. (...)

A velocipéd-zuhany (1897)

Mára ennyit a furcsa találmányokról kedves olvasóm. Lesz folytatás a jövőhéten. Benne velocipéddel összekapcsolt mentőbóját, egy kerékpár ihlette „repülőgépet", valamint a ciklodromot mutatjuk be. Ne feledd, az idén 200 éves a kerékpár, mi ezzel a cikksorozattal ünnepeljük meg.

Az illusztrációk és a képek forrása: Leonard de Vires: Furcsa találmányok (Móra 1989)