Két kis túratáskával megpakolva a Duna parton tekerek Kismaros irányába. Úti célom Szokolya, illetve annak általános iskolája. Ott felső tagozatos gyerekek és három kísérőjük várnak rám, akik a Palócföldtől a Dunakanyarig elnevezésű kerékpáros vándortábor ötödik napját fejezik be. Ezt az éjszakát és a következő napot velük fogom eltölteni, hogy megtapasztaljam milyen is egy ilyen tábor. De hogyan is keveredtem ide?

Felmálházva Szokolya felé

Kaptunk egy felkérést az Aktív Magyarországért felelős kormánybiztos irodájától, hogy mutassuk be a kerékpáros vándortáborozást olvasóinknak. Első körben a netről kezdtem anyagot gyűjteni, majd beindult a fantáziám. Mi lenne ha…

Fogtam a telefonom, néhány egyeztetés és pár nap múlva már Szokolyára tekerek, hogy átéljem egy bringás vándortábor utolsó napjait.

Államilag támogatott táborok
A 2017-ben indult vándortábor program fő célja a természetjárás, hazánk izgalmas tájainak megismerése, illetve hatalmas mennyiségű élmény és tapasztalat megszerzése a felső tagozatos és középiskolás fiatalok körében. Az államilag támogatott kezdeményezés gyalogosan, vízen vagy kerékpáron bejárható útvonalakat és előre telepített táborhelyeket, szállásokat kínál. A táborokhoz jár minimum két felnőtt kísérő (az egyik a gyermekek tanára), akik az akkreditált táborvezető képzést elvégezték. Így a résztvevőknek tényleg „nincs más dolguk”, mint megismerni a környező tájat, a kulturális értékeket és élvezni a túra minden percét.

A kerékpáros vándortábor után érdeklődők jelenleg négy útvonal közül választhatnak. A Felső-Tisza vidékén halad egy könnyű 256 km-es, az Őrségben egy 174 km-es közepes nehézségű, az ebben a cikkben bemutatott 226 km-es, túra. Illetve van egy kakukk tojás a Kőrösök mentén, amelynek nagyobb része bringán, kisebb pedig kenuban teljesíthető. Bővebb információ a programról a vandortabor.hu oldalon érhető el.

Este hat körül érkezem Szokolyára, ahol rövid keresgélés után megtalálom a település általános iskoláját. Az üresnek tűnő épület kapuján belépve hamar belebotlok az egyik kísérő tanárnőbe, aki kedvesen beinvitál. Már vártak. A tornateremben hatalmas zsivaj fogad. A gimnasztikai matracok szépen egymás mellé fektetve jelzik, hogy az itteni szállás bizony ez a helyiség lesz.

A srácok fociznak és társasoznak. Nem úgy tűnnek, mint akik ma letekertek már 30 km-t dacolva a Börzsöny emelkedőivel, illetve van már a lábukban majd 180 km.

„ Tele vannak energiával, nem lehet őket kifárasztani.” tudom meg Évától, a túravezető tanárnőtől. A gyermekeket egyébként ő és kolléganője Maja tanítja. Tavasszal megcsináltak egy képzést, amely feljogosította őket arra, hogy az iskolájukban a lábatlani Arany János Általános iskolában kerékpáros vándortábort indíthassanak. Miután meglett a minimális gyermek létszám kiválasztották ezt az útvonalat és most itt vannak közel az egyhetes tábor befejezéséhez. Nagyjából idáig jutunk a beszélgetésben, mikor is vacsorához hív az iskola menzája.

Régi emlékeket idéz ez a menzás vacsora

„Mindenhol finom és elegendő volt az étel” - mesélik a kísérők. (Ezt a két nap alapján tanúsítom.) A vacsora a fő étkezés, ahol többnyire kétfogásos meleg ételt kapnak. A reggelivel megkapják a hideg ebédet, ami jellemzően szendvics. Azt útközben fogyasztják el valahol.

Vacsora után szabad foglalkozás.

Vacsora után néhányan rövid sétára indulunk, felfedezve a település környékét. Itt tudom meg, hogy a gyanúsan egyforma kerékpárok szintén részei a vándortáboroknak. Ezt, mint tapasztalt túravezető nagyon jó ötletnek tartom, mivel így biztosított a mindig megfelelő műszaki állapotú és a terepviszonyoknak megfelelő bringa. Sőt a karbantartás és a helyszíni szerelés is egyszerűbb, hiszen mindegyikhez ugyan az az alkatrész kell. Elég csak a rengeteg kerékméretre és szelep típusra gondolni.

Az egyenbringa

Szokolya szép oldalát mutatja az augusztusi naplementében.

Este belefért még 10 óra körül a csillaghullás megnézése is. Itt nagy sikert arattam a gyerekek és a tanárok körében egy telefonos alkalmazással, amely segít felfedezni az égboltot. (Ha a holkerekparozzak.hu rendszeres olvasója vagy, akkor tudod melyik progira gondoltam.)

Jó buli az esti égbolt felfedezése is.

Másnap reggel a virsli után magunkhoz vettük a hideg élelmünket. Attila, akiről még nem szóltam, a túra kísérője - egyben a csapat lelke - összeterelte a „csibéit”, és ismertette a nap programját. A gyerekek a kapott szóróanyagon követhették az elhangzottakat. Külön hangsúlyozta, hogy ügyeljünk az egymás mögött haladásra, illetve arról is tájékoztatott, hogy hol várható az első pihenő.

A táborozók, csak könnyű felszereléssel indultak neki az utolsó etapnak. Egyéb holmijaikat a háttérben működő logisztika juttatja el estig a következő szálláshelyre.

Anyagiak
Lassan körvonalazódott bennem, hogy a tábor összege igen jelképes, hiszen a befizetett 21 000 Ft-ért jár egy kerékpár a túra idejére, napi 3 étkezés, 6 éjszakára szállás, napi látványosságok belépődíja, háttérlogisztika, túravezetés és egy emlék technikai póló. Ha piaci alapon szerveznénk, akkor ennek az összegnek a többszöröse jönne ki.

Szokolyáról gyorsan lecsorogtunk Kismarosra, ahol a gyerekek a tervezett pihenőt nem igényelték, így tekertünk tovább Nagymarosra. A kerékpárúton haladva végre volt időm beszélgetni társaimmal. A srácokat kérdeztem élményeikről, amely első körben mosolyogtató volt, hisz legjobban a szécsényi szállás, a hollókői vacsora jött elő többekből. Csak ezután kerülhetett szóba a bánki fürdőzés és egyéb élmények. Úgy tűnik, ülepedni kell még a a látottaknak.

Úton

Attilától megtudtam, hogy nagyon jól összerázódott a csapat. Defekt minden napra jut legalább egy. Óvatosan kell a megállásokat tervezni, mivel ilyenkor azonnal nyílnak az apró hátizsákok és már megy is a nasizás, amely a kétperces bevárós pihenőkből gyorsan negyedórásat csinál.

Első igazi pihenőnk Nagymaros, ahol látom is az azonnali táska nyitódásokat. Az eligazítás után már mennek is a gyerekek fagyizni és valamit venni, könnyítve a költőpénzük súlyát. Szobon kompoztunk egyet, majd egy rövid, de forgalmasabb úton (11-es út) minden gond nélkül elérjük az esztergomi bringautat a Duna partján. Ezt követve közelítjük meg a Bazilikát, amely utunk nagy pihenője, illetve az aznapi látványossága.

Kilátás a Bazilikából

Túránk legnehezebb szakasza most következett. A nagy melegben sok kis alacsony forgalmú utcácskán csiki-csukizva elhagyjuk ezt a várost, majd a 117-es úton folyamatos emelkedő mellett tekertünk Kesztölcig. Itt a vándortáborozókat a nagyobb biztonság érdekében helyi polgárőrök kísérik. (Ezt a mi csoportunk közös megegyezéssel most nem kérte, de a rendszer működik.) Az utolsó szállásra érve meglátszottak a kis hősökön az eddigi napok kilométerei (meg a nagy meleg tikkasztó hatása), már nem voltak olyan virgoncak a fiatalok. Vacsora után búcsút veszek a kis csapattól és haza indulok.

A megérkezés

Hazafelé

Ülök a vonaton. Ja nem, állok és támasztom a bicajom, mert nincs hely. Közben elmerengek az elmúlt két napon. Van kis hazánkban egy tök jó kezdeményezés. Fel lehet fedezni (szervezett körülmények között) az ország egy-egy gyönyörű részét, egy igazi kaland során. Remélem ez a kezdeményezés nem lesz kérész életű, mert igazi értékeket ad. Ezúton üdvözlöm kis barátaimat, remélem jól telik a nyár utolsó hete és egy életre elköteleződtek a bringázás mellett.

Nektek pedig olvasóim ígérem, a vándortáborok útvonala hamarosan felkerül az adatbázisunkba, mivel egyéni teljesítésre is jó lehetőség. Ha valaki kedvet kapott hozzá és szeretné gyermekét ilyen táborba küldeni jövőre, az érdeklődjön az iskolájában, mivel 2019-ben is adott lesz ez a lehetőség.

Téma támogatás. Készült Magyarország Kormánya támogatásával.