Sok dán számára ez jelenti a reggeli munkába járás útvonalát. Susan Nielsen 59 éves tanár egyike azoknak, akik használják az ország első "biciklipályáját". "Nagyon örülök, hogy jobb lett az út borítása" - mondta, néhány pillanatra megszakítva negyven perces, az Albertslund nevű elővárosból, a pálya végpontjáról Koppenhágába vezető útját.

Az áprilisban átadott szuperbicikliút az első abból a huszonhatból, amelyet építeni fognak, hogy a Koppenhágába - vagy onnan máshová - munkába járókat a kerékpár használatára ösztönözzék. Az ötlet a várostervezőké, akik tovább akarták növelni a bicikli használatát egy olyan régióban, ahol a lakosok fele eddig is kerékpárral járt munkába vagy iskolába.

"Nagyon jók vagyunk, de még jobbak akarunk lenni" - idézte a The New York Times című amerikai lap Brian Hansent, a koppenhágai közlekedéstervezés vezetőjét.

Öt kilométeres körben használják a járművüket

Ő és munkatársai meglátták a lehetőséget az elővárosi ingázókban, akiknek a zöme gépkocsival vagy tömegközlekedési eszközzel érte el a várost.

"A tipikus kerékpárosok öt kilométeres körben használják a járművüket. Ezért azt kérdeztük magunktól, hogyan tudnánk rávenni őket arra, hogy hosszabb útra is biciklivel menjenek" - mesélte Hansen, akinek az irodájában a fogason ponchók lógnak, amelyeket a bicikliző munkatársak igénybe vehetnek, ha esik az eső.

Úgy döntöttek, hogy az autópályákhoz hasonlóvá teszik a bicikliutakat. Bár Koppenhága körül kerékpárutak elég sűrű hálózata épült ki, az egyes településeken eltérőek az előírások, ezért előfordul, hogy egyes útszakaszokon nem megfelelő a burkolat, rossz a világítás, télen nem megfelelő a hóeltakarítás, és nem elég biztonságosak a kereszteződések.

"Úgy nem működik a dolog, hogy van egy jó út, amelynek a közepén egy szakaszt hó borít. Azon nem fognak munkába menni az emberek" - magyarázta Lise Borgstrom Henriksen, a biciklipályák fenntartójának szóvivője.

Koppenhága és huszonegy kisebb település önkormányzata fogott össze azért, hogy egybefüggő, húsz kilométerig terjedő hosszúságú, szabványosított utakból álló hálózatot hozzanak létre. "Azt akarjuk, hogy az emberek ezeket az utakat az autóbusz, a gépkocsi, vagy a vonat komoly alternatívájának tekintsék" - húzta alá Hansen.

Bolond, aki gépkocsival akar menni

A terv széles körű támogatást kapott egy olyan országban, amelynek bal- és jobboldali törvényhozói egyformán sűrűn járnak kerékpáron munkába.

A Dánia Fővárosi Körzete nevű, a közkórházakért és a regionális fejlesztésért is felelős politikai testület 1,6 millió dollárt adott a szuperbicikliút projekt megvalósítására. Hogy mi köze a biciklizésnek a közkórházakhoz?

"A kórházakkal kapcsolatban a legfőbb gondunk mindig a költségek csökkentése" - fejtette ki Lars Gaardhoj, az egyik regionális képviselőtestület tagja, aki három kisgyerekéért jár kerékpáron. "Az orvosok körében pedig elterjedt az a mondás, hogy az a legjobb páciens, akit sosem látnak. Bármi, amivel csökkentjük a környezetszennyezést, a járműforgalmat, hozzájárul ahhoz, hogy az emberek egészségesebbek és talán boldogabbak legyenek."

A szuperbicikliútnak köszönhetően az ingázók mind inkább a kerékpárt választják, mert az a leggyorsabb és legkényelmesebb közlekedési eszköz. "Nem azért történik így, mert a dánok inkább környezetbarátok. És nem is azért, mert nem azt eszik reggelire, amit mások" - fogalmazott Gil Penalosa, a 8-80 Cities nevű, a városok egészségesebbé tételén munkálkodó kanadai szervezet ügyvezető igazgatója.

Lars Gemzo, a Gehl Architects nevű cég egyik tulajdonosa szerint Koppenhágán belül több útra a bicikli a legjobb megoldás. "Bolond, aki közepes távolságra gépkocsival akar menni. Csak az idejét vesztegeti" - jegyezte meg.

Beszélgetési sávok

A dán statisztikák szerint minden tíz kilométeren, amelyet gépkocsi helyett kerékpárral tesznek meg, 1,6 kiló szén-dioxid-kibocsátás takarítható meg, és durván 22 forintnyi egészségügyi kiadás. Sokan ugyanakkor az örömöt tartják a biciklis ingázás legfőbb hasznának.

"Ha félórát kerekezik az ember, attól igazán jól érzi magát" - bizonygatta Henrik Dam Kristensen közlekedési miniszter, aki teljes szívvel támogatja a kerékpárpálya-építési programot.

Frits Bredal, a Dán Kerékpáros Szövetség kommunikációs főnöke szerint a szuperbicikliutak nem tökéletesek. "Az ideális az lenne, ha nem volna rajtuk vörös közlekedési lámpa, és egyetlen gödör, akadály sem, hanem valódi szuperpályák lennének" - közölte.

Koppenhágában számos, a kerékpározással kapcsolatos újítást tesztelnek. Egyeseket, például a lábtámaszokat és a "zöld hullám" technológiát, vagyis a közlekedési lámpáknak a kerékpárosok haladási sebességéhez igazítását már bevezették a szuperutakon. Mások, például a megfelelő szögben megdöntött, kényelmesen használható szemetesládák és a "beszélgetési" sávok, ahol ketten kerekezhetnek egymással beszélgetve, ezután jelenhetnek meg a hosszabb utakon.

Így még élvezni is lehet

A következő szuperpálya a tőle északnyugatra lévő Furesóval fogja összekötni Koppenhágát.

A köztük már meglévő bicikliút egy szép erdőn halad keresztül, amely éjszaka nagyon sötét. A múlt télen, hogy megfeleljen a szuperpályákkal szemben támasztott követelményeknek, Fureso napelemes lámpákat próbált ki.

"Az emberek nagyon örültek neki. Az egyik kerékpáros azt mondta, úgy érzik, hogy a trollok vigyáznak rájuk" - mesélte Lene Hartmann furesói klímaprojekt-vezető.

Néhány évvel ezelőtt Karsten Bruun Hansen furesói lakos kitalálta a "biciklibuszt", vagyis azt, hogy a kerékpározók összeállnak, együtt haladnak, és rendszeresen váltják egymást az élen, hogy mindig más fogja fel a szelet. Ennek mintájára a városi önkormányzat bevezette a "biciklibuszt" az iskolába járó gyerekeknek is.

Hansen úgy becsüli, hogy egy tonna szén-dioxid-kibocsátást spórol meg évente a kerékpározással. Véleménye szerint a szuperbicikliutak több embert fognak kerékpározásra ösztönözni. "Munkába járni muszáj. Így viszont az ember még élvezi is" - mutatott rá.

kfl \ krp \ kut \ bsa

Forrás: MTI