Már az is szenzáció volt, hogy egy balatonfűzfői kisvállalat világklasszis karbon fekvőbringát (rekut) hozott létre, de nem álltak meg itt: egy amerikai kereskedő-partnerrel kiléptek a nemzetközi piacra, majd idén megtették a döntő lépést, amellyel önálló világmárkává lettek. Novák Ádám és a Szatuna históriája következik.

Mi lesz abból, ha egy fiatal műanyag-technológiai mérnök egyben triatlonista és nagy bringás is? A számítógépes tervezés és gyártás mestereként Novák Ádám 2009-ben létrehoz egy remek fekvőbringát, a „botvázú” (egyenes váz a hátsó tengelytől a hajtóműig) Carbonrecumbentet, majd be is bizonyítja a gép (és persze saját maga) klasszisát: 27 órás menetidővel teljesíti a Szentgotthárd – Tiszabecs rekus klubverseny 680 kilométerét, messze elsőként érve célba.

Kellett némi kitartó rábeszélés, hogy cégük, az addig főképp autók légterelőjével foglalkozó Szatuna, nem csekély költséget vállalva, ráálljon a szénszálas vázú fekvőbringák gyártására. A kezdeti prototípusokat kiforrott konstrukció követte, amely minden tekintetben állta az összehasonlítást a legjobb amerikai gyártmányokkal, sőt felül is múlta azokat: olyan szép volt a szénszálas anyag ki- és eldolgozása, hogy nem kellett festéssel leplezni apróbb bibiket, hanem átlátszó lakkozás mutatta meg a szerkezet szépségét. Volt is érdeklődés a Carbonrecumbent bringák iránt a különleges kerékpárok évente megrendezett, németországi Spezi szakkiállításán, de valahogy mégsem sikerült a nagy áttörés.

Mégpedig azért, mert amilyen jó volt műszakilag a Szatuna, annyira hiányzott a nemzetközi márkaépítési és marketing-gyakorlat, vagy az a fajta internetes hátszél, amellyel egy manapság startupnak nevezett vállalkozás kitörhet az ismeretlenségből a világpiacra. Ez pedig nélkülözhetetlen volt, hiszen idehaza nagyon korlátozott a kereslet a vételárban is megnyilvánulóan elit fekvőbringák iránt – néhányszor tíz darab telíti a piacot, és erre nem lehet komoly gyártást alapozni.

Az előrelépést az együttműködés hozta el az amerikai Schlitter céggel, amely nemcsak kiváló fekvőbringa-kereskedőnek számít, hanem versenyzőivel, például a cégtulajdonos feleségével, nagyon eredményesen szerepel extrém hosszú távú versenyeken, mint az 5000 kilométeres nonstop Race Across America. 2013-ban be is indult az üzlet, az Egyesült Államokban és Nyugat Európában gazdára talált évi 150-160 darab fűzfői bringa, Schlitter Encore néven, és nagyszerű reputációt szerzett. Többek között egy ilyet is használt a biciklijeit váltogatva használó Amanda Coker, aki 139.326 kilométert pedálozott egy év alatt.

A további felfutást egy műszaki határ elérése gátolta: a látszatra egyszerű botváz két részből áll (fő vázcső és hátsó villa), bonyolult és munkaigényes volt gyártani, 16-17 óra ment rá egy-egy példányra, és a Szatuna kapacitása nem engedte meg a darabszám növelését. Ádám új konstrukciót tervezett, egy darabból álló, enyhe S-alakban ívelő, elegáns vázzal, amelynek előállítására már csak 3-4 órát kell fordítani. Ráadásul ez a váz előnyösebb geometriájú is (ülés- és hajtómű-magasság, villaszög, súlypont-helyzet), és a modern tízfokozatú, nagy átfogású hátsó váltóval kiválthatja az első váltót, a vázcsonkjával együtt: megszületett a Pelso Brevet.

A névváltozás hátterében nagyobb horderejű változás áll. A Schlitter korrekt üzleti partnernek bizonyult, de bizonyos tekintetben háttérbe szorította a Szatunát, hogy a bringák Schlitter Encore feliratából nem sejthette a vevő a gyártó kilétét, nem forgott a magyar cég neve. A háttérszerepből kilépni akarva Ádámék úgy döntöttek, hogy ezentúl a saját útjukat járják, nem beszállítóként, hanem önálló márkaként lépnek fel. Ezt jelentősen elősegítette a jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó új weblapjuk. Ausztrál, koreai, japán, francia cégek ajánlották fel, hogy saját hálózatukban értékesítik a balatoni bringákat. Ezért az új márkanév, amellyel fehér lapról lehet nekiindulni a cégtörténet következő fejezetének: a Pelso a Balaton latin neve volt, a Brevet pedig egyfajta hosszú távú kerékpáros teljesítménytúra. Megszületett az új márka, az új brand, önálló névvel, amelynek használatát sikerült jogilag is biztosítani.

Kattints a képre a galéria megnyitásához!

Közben beletanult a Szatuna a nemzetközi fekvőbringa-piac működésébe is. Észak-Amerika a legnagyobb tortaszelet, 70-80 százalékkal, de azon belül előretörőben van a háromkerekű trike műfaj, amelyet más márkák uralnak. Felső kategóriás kétkerekű rekuból eladható Amerikában (Kanadától Mexikóig) nagyjából évi kétszáz, és ugyanennyi máshol. Ezen belül lehet vezető szerepre törekedni. Jöttek is ígéretes ajánlatok, ezeket gerjesztette egy-két kiszivárgott kép a Pelso Brevetről – sokan láttak benne fantáziát. A Szatuna évi háromszáz darab eladását várta el a jövőben, és e ponton a Schlitter bedobta a törölközőt. Új partnerként a szintén elismert márkának számító Bachetta jelentkezett, idén nyár elején meg is kötötték velük a szerződést. A területi felosztás szerint a Bachettáé Észak Amerika, egyéb területekre még keresnek együttműködőt, a jelentkezők közül.

Közben az UCI (nemzetközi kerékpáros szervezet) előírásai szerint, Svájcban és Kaliforniában tesztelték a Pelso Brevet vázat. Próbapadon a két tengelynél befogva kellett elviselnie 750 fontnyi (kb. 320 kg) függőleges terhelést az ülésrögzítésnél, maximum 20 milliméteres lehajlással, másodpercenként háromszor, összesen százezerszer. Aztán megemelték a terhelést 850 fontra (kb. 360 kg), 46 ezer ciklussal. Kiállta a próbát, megvan a nemzetközi típusbizonyítvány. Ehhez még annyit teszek hozzá, hogy saját Carbonrecumbent bringám az Egyenlítő kétszeresét meghaladó 87 ezer kilométert futott 2011 óta, tizenegy ország jó és rossz útjain, télen-nyáron, mindenféle időjárásban, és újszerű az állapota. Az új típus még ennél is strapabíróbbnak ígérkezik.

Már beindult a gyártás és az értékesítés, eddig ötven darab készült, elsősorban bemutató, demonstrációs célra, de már ügyfeleknél is használatban van néhány, közülük kettő Magyarországon, és befutott az első komoly megrendelés. Hazai vásárlók közvetlenül fordulhatnak a Szatunához az info@pelso.bike e-mail címen, illetve információkat meríthetnek a weblapukról.

A fűzfői kis csapatnak, zseniális konstrukciókkal, elszánt kitartással, önmagukba vetett hittel és folyamatos hozzátanulással sikerült felemelkedni a csúcsra: vannak versenytársaik a világban, de a kétkerekű fekvőbringák műfajában nincs jobb náluk, legfeljebb csak hasonló színvonalú. Egy magyar sikertörténet, amely még csak most indult be igazán!