A bringa! Ez a vas egy igazi unikornis, legalábbis nekem. Minden embernek más tetszik, és mást tart a legjobbnak, de ha meghallják a Cannondale nevet azonnal tudja mindenki miről is van szó. Az áhított amerikai kézzel készült csodáról, ami gyakorlatilag a magyar bringások zömének csak álom marad, esetleg egy poszter a szoba falán.

Sokáig úgy voltam vele, kicsit túl van ez misztifikálva, de mikor volt szerencsém, egy ilyen bringát a kezeim közt érezni, és kipróbálni azonnal rájöttem, semmi nem túlzás, amit írtak, és meséltek róla. Iszonyat könnyű, fordulékony, olyan eltalált geometria, amiről nem is volt fogalmam, hogy létezik. Na de elég a nyálcsorgatásból, hisz nem az a célom, hogy mennybe vigyem, a márkát, hanem hogy megmutassam mit csináltam belőle.

Kivételesen ez a bringa nem egy lomisnál, vagy neten összekukázott darab. Egy barátom, és kollégám régi bringája volt, ami már lassan 15 éve várja, hogy valaki kicsit gondoskodjon róla. Egy komoly esés után félre lett téve. Romos volt, és elhanyagolt, azért most is lehetett volna menni vele, de úgy gondoltam inkább tegyük tisztába a dolgot. Ha már valaminek nekiállok, akkor azt igyekszem be is fejezni, és ez a bringa nagyon tetszett nekem, nem akartam tovább így látni. Kis győzködés után a haver odaadta a bringát, persze tudta, ha a kezeim közé kerül, akkor bánni fogja, de már késő J A bringa egy 700-as full Shimano Deore xt szettel szerelt darab volt. Igazából, egy festés után simán össze tudtam volna rakni, de kicsit nagyobb tervem volt vele. Persze azt is be kell vallanom, erre a kényszer vitt rá igazából. Amióta kerékpárokkal foglalkozom, az egyik nagy kedvencem a Suntour egy elfelejtett verseny szettje név szerint az XC Pro.

Ez a szett gyakorlatilag a mániákus gyűjtők álma. Iszonyat nehéz szerezni belőle bármilyen darabot, egybe a szettet szerintem lehetetlen. A nemzetközi piactéren is annyiért árulják, mint a súlya aranyban. Sajnos a cég alulmaradt a Shimano-val szemben, pedig a szett simán a Shimano XTR versenytársa volt. A szett szerint egy műalkotás, gyönyörű, és roppant tartós. De ez látszik is. Jómagam is rajongója lettem mikor először találkoztam vele. Pár darabot már akkor elraktam, hogy egyszer majd összeszedek egy szettet és akkor csinálok belőle egy szép bringát. Nem vicc a szettet kb. 8 év alatt vadásztam össze, és sajnos még nem teljes, de nem adom fel. Arra viszont már alkalmas, hogy meg tudjam mutatni. Egy régen dédelgetett, számomra a még be nem teljesült álmom, egy Fat Chance, Yo Eddy bringa, amire igazából ezt szántam. Sajnos ez még nem adatott meg nekem. Ugyan már volt egy eredeti Fat Chance bringa vázam, de egy rossz időszakomban sajnos meg kellett tőle válnom. Így ez az álmom, még várat magára, de ezt nem fogom feladni. Biztos van mindenkinek egy olyan álma, amit mindenképp meg akar valósítani, nekem ez az...

De vissza Cannondale-hez. Ebben az évben a Cannondale az 1000-es sorozatát piacra dobta XTR, és a Suntour XC Pro szettel is. sokat gondolkoztam rajt, és arra jutottam, hogy XTR-es bringám már van több is, de már nagyon látnám ezt az XC Pro szettet egy bringán. Úgy gondoltam a Cannondale méltó, és mutatós annyira, hogy lehessen látni, milyen is a szett.

A bringát, ahogy szétkaptam jött az első furcsa érzés. Olyan könnyű volt a váz, hogy nagyon meglepett, hisz ez mégis csak 93-94-es bringa. A szemet gyönyörködtető hajlatok, ahogy a varratokat eltüntették...profi munka az biztos. A csiszolás nem a kedvenc foglalatosságom, de neki kell állni, pár nap múlva vihettem a festőhöz. Nagyon vártam az eredményt, mert természetesen csak szemre sikerült a színt kikevertetni, és kicsit bennem volt a para miatta. Mikor megláttam el is gondolkoztam, hogy ezt annyira nem sikerült elkapni, de a kis közvélemény kutatás, amit a környezetemben végeztem, meggyőzött. Maradhat. Ekkor előkerült az egyik legjobban őrzött dobozom a Suntour szettel. Szépen kipakoltam és nézegettem melyik darab passzol legjobban. Érdekes, de szinte minden kritikus darab azonnal passzolt, első váltó, nyeregcső. A fejcsapágy és a középagy, ami nem Suntour, de remélem, csak átmenetileg. Bár mivel a váz super oversized, lehet a Suntour nem is csinált bele való fejcsapágyat. A középagy viszont még nem került olyan a látóterembe, ami használható lenne. Ezekkel a hiányosságokkal együtt tudok élni. Remélem, senki nem kövez meg érte.

Hamar talpon volt a bringa, és mondanom se kell egyre jobban tetszett, szerintem a súly is maradt, nem lett nehezebb, mint ha a Shimano XTR szett lett volna rajt. A gumikon volt már csak a hiányosság, főleg mert nagyon szerettem volna egy igazi nagy kedvencemből álló klasszikus párost a bringára, a Panaracer dart/smoke kombinációt, de a klasszikus sárga falú már évek óta elérhetetlen, a fekete meg nem tetszik. A nemzetközi piactéren egy klasszikus régi NOS darabért olyan pénzeket kérnek, mintha ezzel akarná megalapozni a jövőjét is a tulaj. Szóval maradt a másik kedvenc, amiből viszont előre látóan nem keveset spóroltam össze, a Ritchey Z-max.

Ez is jól mutat, de nem egy pana.

Ahogy kész lett azonnal jött az érzés, hogy mennem kell vele, de már az összerakásnál, furcsa volt a bringa, mert nagyon nem passzolt a hátsó fék. Mentem vele, bár kicsit aggódtam a 20 éves alu váz miatt, de simán vette az akadályokat. Viszont az a furcsa érzés sajnos csak erősödött bennem. Ahogy mentem vele, már konkrétan éreztem, hogy baj van a vázzal. Jobban megnéztem, és akkor már tudtam, hogy a barátom esése nem múlott el nyomtalanul sajnos. A váz hátsó része olyan 10-15mm-rel el van csúszva a közepétől. Sok dolgot megcsináltam már, sok lehetetlennek tűnő feladatot bevállaltam, de itt most nem mertem bevetni semmi trükköt. Szomorúan vettem tudomásul, hogy a bringa csak fali dísz lesz. A 20 éves vázat nem merem egyengetni. Szép, és nagyon dekoratív, de sajnos ez a vas már lejárta az idejét. Azt nem bántam meg, hogy összeraktam, és akkor már csináltattam rá egy matricát is, amit megint csak nem nagyon sikerült elkapni, de a lényeget megmutatja, hogy ez a nagy márka, egy kultikus darabja, amit sosem lehet elfelejteni, még most is képes lenne uralni a terepet.